Gyulatelevízió
Az Egyházmegyei Hivatalhoz, a püspökhöz, a helynökökhöz postai, illetve elektronikus úton folyamatosan érkeznek vélemények, kérdések, ötletek, panaszok, olykor név nélkül.
Rovatunkban az ezekből megszerkesztett kérdésekre ad választ a főpásztor.
Nemrégiben újságírók, sportolók, szurkolók számos kérdést intéztek hozzám a sport és a vallás, valamint a sport és az egyház kapcsolatáról, lehetőségeiről. A következőkben néhány ilyen kérdésre válaszolok.
L Főpásztorként miben látja a sport közösségépítő és személyiségformáló erejét?
– Aki rendszeresen és hivatalosan kapcsolatba kerül a sporttal, az egyúttal egy valódi közösségben találja magát, legyen az egyesület, klub, vagy csapat. De még akik nem is sportolnak, mégis azonosulnak például a nemzeti válogatott csapat, vagy a nemzetet képviselő sportoló sikerével, győzelmével, vagy akár drámai vereségével, azok is erősödnek az adott közösséghez való tartozásban és ezáltal erősítik a közösség identitástudatát. Gondoljunk csak az aranycsapat sikereire, vagy az olimpiai aranyérmeinkre a diktatúra éveiben, de mindez igaz napjainkban is.
A keresztény egyházak fontosnak tartanak minden hiteles egyetemes értéket és céljuk az ezekre való nevelés, az ezekben történő gazdagítás. Amennyiben a vallás sajátos eszközeivel nevelni tudja a sportolót, vagy hatékony szempontokat nyújt számára az önneveléshez a nevezett értékekben való fejlődésre, erősödésre, annyiban az segíti a sport céljának megvalósítását: a győzelmet, vagy a győzelemhez való közelebb kerülést. Nem feltétlenül az ellenféllel szemben, hanem akár a saját korlátokkal szemben. A sport kiváló partner ilyen értelemben például az egészség, az akaraterő, az önfegyelem, a testi-lelki tűrőképesség, a becsületesség, az egymásra való odafigyelés, az ellenfél iránti tisztelet, a kudarcok elviselése vagy a kellő önmérséklet fejlesztésében, erősítésében.
L Mennyire fér össze egymással a versengés és az együttműködés a sportban? A keresztény vallás sporttal kapcsolatos értékei hogyan jelennek meg az egyéni sportágakban és a csapatjátékokban?
– A sport az egyik legkiválóbb példa arra, hogy a versengés és az együttműködés nem ellentétes, nem egymást kizáró fogalmak. Jelentős eredmény eléréséhez kifejezetten szükséges a kettő együttes jelenléte. Való igaz ugyanakkor, hogy kell hozzá intelligencia, józan ész és egy bizonyos szintű kultúra. Ezek viszont gyakran hiányoznak nemcsak a sportban, hanem az élet más területein is.
Az egyéni sportágakban nyilván az akaraterő, a kitartás, az egészséges, megalapozott önbizalom, míg a csapatjátékokban az egymásra figyelés, a szolidaritás, az összefogás, a másik kisegítése, kiszolgálása vagy pótlása kap nagyobb hangsúlyt. Aki pedig a sport által képviselt, vagy abban nélkülözhetetlen értékeket megismeri, az akaratlanul is transzcendens élményben részesül, ezáltal – ha nem is tudatosul benne, de – közelebb kerül a Legfőbb Értékhez, Istenhez, akivel a kapcsolat előmozdítása a vallás legfőbb feladata, célja.
L Egy levélíró a magyar sportban jellemző élsport- és eredmény-centrikusság okairól kérdezett. Egy másik pedig azt tudakolta, hogy az egyháznak megvan-e az eszköze ahhoz, hogy a sporton keresztül jelentősebb szerepet vállaljon a közösségformálásban?
– Amint már utaltam rá, az élsport és annak sikerei nélkülözhetetlen húzóerő a sport minden más megnyilvánulása számára. Ugyanakkor – ahogy mondani szokták – „csak” a piramis csúcsa. Az alapoknál ott van az, amit régebben tömegsportnak neveztek, így az egyes személyek, és a kisebb, szinte önerőből létező öntevékeny közösségek. Az egyházakon belül is léteznek ilyenek, sőt ilyen intézmények is. Nálunk talán még szokatlan, de például Olaszországban szinte minden plébániának szerves és nélkülözhetetlen része a saját sportpálya és egyesület, ahol a plébánia szervezésében folyamatosan családi, rekreációs és sportesemények zajlanak, mint a közösségépítés alapvető megnyilvánulásai. A sport erről az oldalról nézve is hatékony és kiváló eszköz lehet nemes társadalmi célok eléréséhez. Számos hatékony és példaértékű kezdeményezést láthatunk Magyarországon is az egyházak szociális, karitatív és köznevelési intézményeiben.
