Gyulatelevízió
„Virágos kert vala híres Pannónia”
A múló pillanat és az örökkévalóval szemező századévek. Az idő e két dimenziója fut össze, hatol át egymáson, sűrűsödik képi lírává Thaler Tamás fotóművész mesteri kompozícióin, amelyek a szegedi EDF Galériában vendégeskedtek ezen az őszön.
A fotóművész – aki szegedi kiállításának alkalmával a Toronyirány Kalendárium számára is megörökítette egyházmegyénk megújult templomi műalkotásait – évtizedek óta rója állhatatosan a Kárpát-medence ismert és rejtőzködő tájait, hogy lencsevégre kapja épített örökségünk évszázadok nyugalmával strázsáló, az időfölöttire tekintő csodadolgait: elnéptelenedett kápolnákat, juhszélre szorult gótikus templomocskákat, egykor volt fényüket nemes büszkeséggel homlokukon hordó reneszánsz udvarházakat. Stációszobrokat, búcsús népük vesztette kegyhelyeket, fakón vérezgető Isten Bárányait csálé falfülkék, vert falú sekrestyeszegletek mészillatú monstranciájában. Éltető hit, makacs rögszeretet és jámbor csöndesség lengi be őket: örökebbek az embernél, aki emelte, faragta és festegette őket, de épp amiatt, mert zálogként, híven és rendíthetetlen őrzik a régesrég elporladt művészkezek alkotó-alakító hatalmát, nemzetet-kultúrát teremtő elkötelezettségének lendületét. Thaler Tamás objektívje a legnemesebb értelemben személyes, alanyi: minden egyes felvétele a köveket egyben tartó lelki kötelékek, a falfelületeken elpihenő meghittségek, a rusztikus bájjal megmunkált, szúette-rozsdanyaggatta részletek bizalmas fölfedezője, tapintatos megmutatója. Egy sohasem létezett virágoskert százszorszép hírmondói, egy lelkünkben élő Kárpát-medence ékességei. Többek ők kortanúknál: a korok fölötti létértelem, a sors forgandóságát konokon álló bizonyosság test szerint való tanúi – a történelem szakramentumai, sebeikben is szentek, mert jelenlétük Föltámadást hirdet a világnak.
Tömörkény 150
150 évvel ezelőtt, 1866. december 21-én született Cegléden Tömörkény István. Húszesztendősen, 1886-ban került Szegedre a Szegedi Naplóhoz. Katonaként megjárta Boszniát és Bécset, leszerelvén azonban életét véglegesen Szegedhez kötötte. Újságíróként, íróként, muzeológusként, könyvtárosként szolgálta a várost. Írói életműve szinte kizárólag a szögedi nemzethez, a szegedi nagytájon élőkhöz köthető. Kiválóan ismeri szereplőit és helyszíneit, tökéletesen tisztában van a vidékkel és népével, a Szeged-környéki parasztsággal, s hű marad hozzájuk mindig, minden tekintetben. Ábrázolásmódját realisztikusnak és naturalisztikusnak szokás nevezni, a legfontosabb jellemzője viszont a hitelesség. Mert Tömörkény mindig hitelesen mutatja meg és föl az örök emberit. Túl azon, hogy megőrzi és megörökíti a szögedi nemzetet, egyetemes esztétikai értéket is létrehoz. A lokálisban fedezi föl az egyetemest és az egyetemesben a lokálist, a cseppben a tengert, a tengerben a cseppet. Erre pedig csak a legnagyobbak képesek. Az Areión Kulturális Egyesület Tömörkény István születésének 150. évfordulója alkalmából szépirodalmi antológiát és tanulmánykötet jelentetett meg. Előbbinek lapjain kortárs – többségükben a fiatalabb nemzedékhez sorolható – szépírók Tömörkény világához kapcsolódó, arra reflektáló vagy az ő emlékének szentelt írásai olvashatók. Az egyesület által rendezett Tömörkény-szimpózium előadásait közlő tanulmánykötet az irodalomtudomány, a helytörténet és a sajtótörténet szemszögéből mutatja be a százötven éve született író-újságíró életművét.
Kondor Vásárhelyen
A huszadik század második felének egyik legnagyobb hatású alkotóját, Kondor Bélát (1931 – 1972) idézi meg a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum kiállítása. Kondor Béla éppúgy megkerülhetetlen festő- illetve grafikusművészként, ahogyan költői munkássága is a legfontosabb kortanúk közé emeli. Mesteri rajzkészsége a dolgok legvelejét faggató látásmóddal párosult. Fanyar, sokszor tragikus, máskor szatírikus kompozícióin egy irracionális, önmagát elemésztő, csapások fenyegetésétől beárnyékolt világot ábrázolt, amelyben az ember legtöbbnyire a tettei következményeit föl nem érő, felelősségére rá nem ébredt, a körülményeknek illetve ösztöneinek kiszolgáltatott létező a determinizmusok kénye-kedvének és saját korlátoltságának alávetetten. Kondor Béla avantgárd világa mindegyre a gyökerek, a tradíciók értékvesztésével szembesít. Előszeretettel ábrázolt fura, groteszk angyalalakjai idegenként, tanácstalanul keresik helyük egy transzcendens értékétől és mértékétől elidegenedett világban: esendőségükben az ember kiszolgáltatottsága tükröződik – az emberé, aki maga vette át az ítélkező angyalok szerepét, és így saját balvégzetének szorgos munkása.
Itthon koncertezett az Edinburghi Fesztivál sztárja
Szegeden született, Békésen nevelkedett, Budapesten végzett, majd világjáró éveket követően a glasgow-i Királyi Skót Nemzeti Zenekar másod-koncertmestereként szerzett hírnevet Fejes Tamás hegedűművész, aki novemberben szülővárosában is bemutatta frissen megjelent duplalemeze műsorát: Johann Sebastian Bach szólóhegedűre szerzett szonátáit és partitáit. A hat szólódarab a hegedűjáték Mount Everestje: Bach 1720-ban fejezte be őket, hogy bebizonyítsa: egyetlen vonóshangszeren is elérhető a billentyűs hangszereken megszólaltatható komplexitás. A meditatív sorozat – amelyet először Bach halála után másfél évszázaddal mutatott be Joachim József – roppant technikai próbatétel a hegedűsnek, ugyanakkor a közönség számára is valódi intellektuális kihívás: Bach szólamainak architekturális szövete univerzális távlatokra nyílik meg. A művész, aki Bach-játékával a világhírű Edinburghi Fesztivál ünnepelt vendége, minden alkalmat megragad, hogy itthon, mindenekelőtt Csongrád és Békés megyében is bemutassa tudását.
Emlékest Csanád Béla tiszteletére
A legújabbkori magyar katolikus szellemi élet meghatározó alakjára, Csanád Bélára emlékeztek a székesegyház látogatóközpontjában november 26-án születésének 90., halálának 20. évfordulója alkalmából. A teológusként, költőként és esszéistaként is jelentékeny személyiséget, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének alapítóját Tóth Sándor József Attila- és Pro Cultura Christiana-díjas költő méltatta, majd Mécs Károly Kossuth-díjas színművész, a Nemzet Művésze és Szabó Gabi színművész szólaltatta meg írásait, Tokody Ilona Kossuth-díjas operaénekes, a Magyar Állami Operaház Örökös Tagja pedig Kerényi Mariann zongoraművész és Szauer Bianka, a Virtuózokból megismert hárfás művészreménység közreműködésével adott kamarakoncertet.
– Csanád Béla, aki 1958 és 1963 között Szegeden volt a liturgika teológiai tanára, a modern magyar katolikus líra élvonalába – Sík Sándor, Mécs László, Harsányi Lajos, Rónay László sorába – illeszthető – értékelt Tóth Sándor, és az elhangzott költemények alátámasztották értékítéletét.
Tisza Bérlet
Jó hír a komolyzene kedvelőinek: új, Tisza Bérlet címet viselő sorozatával világelső előadóművészek fellépését teszi elérhetővé a Dél-Alföld szívében a Filharmónia Magyarország. A bérlet névválasztása a Tisza folyó nemzetköziségéhez híven arra utal, hogy a világ legnagyobb koncerthelyszínein ünnepelt művészek egymás mellett szerepelnek majd a Tisza koronája, Szeged ékköveit képviselő hazai zeneművészekkel. Az emlékezetes nyitókoncertet a világ tíz legjobbja között elismert Budapesti Fesztiválzenekar adta Dubóczky Gergely vezényletével, a folytatásban Szegedre érkezik a barokk hegedűjáték világklasszisa, Simon Standage, a nemzetközi élvonalat képviselő Chanticleer Énekegyüttes, az Orfeo Kamarazenekar, és nem marad ki a kínálatból a Szegedi Kamarazenekar karácsonyi koncertje, továbbá a Szegedi Szimfonikus Zenekar hagyományos Messiás-előadása sem.
