Gyulatelevízió
Több mint négy és fél évtized után került ismét méltó helyére a Gyomaendrőd egyik legrégebbi kőemlékének számító Fájdalmas Mária-szobor.
Az előzményekért néhány évtizeddel ezelőttig kell visszamennünk az időben. 1968-ban vagy 1969-ban Beláné Sóczó Viktória Hegedűs bácsival rejtette a föld alá az alkotást a Gyomavégi temetőben található nagykereszt tövében, hogy megóvja a szobrot az egyházi emlékeket még akkoriban is gyakran sújtó pusztításoktól. Az asszony nagyon vallásos, hívő ember volt, gyakran kijárt a temetőbe férje sírjához, és mint egyháztanács-tag felügyelte a sírkert rendjét, és gondozta a Mária-szobrot is. Az értelmetlen támadások azonban egyre inkább éreztették hatásukat – hiszen ismeretlenek letörték Mária alakjának a fejét –, így el kellett rejteniük. Biztonsági okokból még legközelebbi hozzátartózóinak is csak annyit árult el, hogy eltemették a Szűzanyát. Lánya, Tímár Elekné Bela Mária is csak később szerzett tudomást a történtekről.
A következő fontos dátum 2002, amikor Tímár Elekné felvette a kapcsolatot Szonda István néprajzkutatóval, beszámolt neki az eseményekről, majd 2002 októberében Szonda István munkatársával, Melkovics Lajossal – miután arra engedélyt kért a plébánostól – Tímár Elekné útmutatása alapján kiásta a több évtizede földben nyugvó emléket. A szobrot fejjel lefelé helyezték a gödörbe, a lábához temették letört fejét. A feltárás első napján még nem tudták felszínre hozni az alkotást, éjszaka pedig ismeretlenek újfent megpróbálták megrongálni. Ugrálásnyomokat, hozzá vágott pálinkásüveg szilánkjait találták rajta.
A Fájdalmas Mária ezután előbb átmenetileg a helyi plébánia udvarára, majd a múzeum tornácára került. Sokáig keresték a megoldást a helyreállítására, de megfelelő anyagiak nem álltak a rendelkezésére, pályázatot nem sikerült nyerni, a munkára pedig több millió forintos ajánlatok érkeztek. Végül Szonda István – a plébánossal egyeztetve – saját maga újította fel az alkotást társadalmi munkában. Mivel a néprajzkutató eredeti hivatása díszítőszobrász, így nem áll tőle távol a tevékenység.
– Valószínűleg Gyomaendrőd egyik legrégebbi kőemlékéről van szó, ami esetleg még a templomnál is régebbi lehet. A késő barokk korban született munka, festett alkotás.
A városban több vallásturisztikai fejlesztés is megvalósult a közelmúltban.
– A helyen, ahol a kis kápolna épült, amelybe a szobor is került, egykoron az endrődi Kálvária volt. A hatvanas években megszüntették, lerombolták. Úgy tűnik, hogy az egyházi tárgyak elleni kommunista ellenszenv nem csitult ekkoriban, folyt az üldözésük.
A Szent Imre-búcsú napján Czank Gábor plébános szentelte fel a szobrot, majd megünnepelték, hogy az alkotás méltó helyére került.
