Gyulatelevízió
Hamvas Endre (1890–1970) 1944 márciusában foglalta el Szegeden a csanádi püspöki széket, s az egyházat ért kommunista támadások idején is kiállt a meghurcolt papok mellett.
Mindvégig bátran támogatta Mindszenty József hercegprímás törekvéseit, aki 1946 szeptemberében – az egyházmegyét megszervező Szent Gellért halálának 900. évfordulóján – a korszak Gellért püspökének nevezte. 1951 májusa és augusztusa között azonban a Grősz József kalocsai érsek elleni koncepciós perben Hamvast Endrét is gyanúba keverték, és házi őrizetbe helyezték. A sztálinista diktatúra fenyegetésekkel és zsarolással megtörte Hamvas püspököt, akitől „nyilvános bűnbánatot” is kikényszerítettek. 1951 júniusában kelt nyílt levelében a következőket volt kénytelen írni a miniszterelnöknek: „A jövőben békésen és lojálisan igyekszem együttműködni, és a kormánnyal szemben elkövetett hibákat jóvátenni.”
A forradalom kitörése után, 1956. október 25-én körlevelet fogalmazott. Kérte papjait, hogy „ezekben a mozgalmas napokban szeretettel és nyomatékkal óvják a híveket minden erőszakos lépéstől és rendzavarástól”. A diktatúra által megnyomorított ember eltorzított, gyanakvó és rettegő gondolkodásmódjára jellemző, hogy Hamvas Endre a körlevél utolsó szavainak a következőket szánta: „Őszinte szimpátiával fogadtuk az ifjúság lelkes megmozdulását és bízunk jogos kívánságaik békés megvalósulásában.” Ezzel a mondattal nyilván a szegedi egyetemisták mozgalmára, s az első autonóm magyar felsőoktatási hallgatói érdekképviseleti szervezet, a MEFESZ (Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége) tevékenységére utalt, amelyet a forradalmat kirobbantó első szikrának tarthatunk. Ezt az utolsó mondatot azonban az öncenzúra és a megfélemlítettség egyértelmű megnyilvánulásaként a püspök kihúzta fogalmazványáról.
Az 1956. október 23-i forradalom új helyzetet teremtett a magyar katolikus egyházban is. Mindszenty bíboros október 30–31-én kiszabadult a házi őrizetből, s másnap ismét átvette az esztergomi főegyházmegye vezetését Hamvas Endrétől, aki a Szentszék megbízásából 1950-től apostoli adminisztrátorként vezette az érsekséget.
Mivel 1956 novemberében Hamvas Esztergomban, illetve Budapesten tartózkodott, helyette Szécsi Antal helynök – korábban a budapesti békepapi mozgalom vezetője és angyalföldi plébános – fogalmazott körlevelet, amelyet november 11-én olvastak föl a templomokban. Ebben Szécsi a termelőmunka folytatására, az általa esztelennek minősített fegyveres harc abbahagyására és a Kádár János vezette bábkabinet iránti bizalomra szólította föl a csanádi egyházmegye híveit.
November 20-án Hamvas is pásztorlevelet adott ki. Ebben többek között kérte papjait, hogy „óvják híveiket az orosz csapatok bántásától s megsértésétől”. Valamint kérte őket: azon legyenek, „hogy lássák békés szándékainkat és az ő szívükben is barátságos érzések támadjanak irántunk.”
Hamvas Endre ezen megnyilvánulásai éppúgy eltértek Mindszenty bíboros és XII. Piusz pápa kommunistaellenes tevékenységétől, mint a kommunista állammal való együttműködést hirdető békepapi mozgalom törekvéseitől. Ugyan az 1950-es évek diktatúrája megtörte és önföladásra (mint október 25-i körlevele esetében látjuk: öncenzúrára is) kényszerítette, mégis – tartja róla az egyháztörténeti kutatás – a magyarság és a katolikus hívek érdekei szem előtt tartó sajátos „harmadik utas” egyházpolitikai magatartást képviselt.
