A párkapcsolatok működtetése tanulható Tudatosan kell tennünk a házasságunkért

A Házasság Hete keretén belül tartott az év minden napján aktuális előadást Szegeden Mihalec Gábor családterapeuta. Az ismert szakember szerint a jó párkapcsolat jellemzői megismerhetők, és mi magunk is tehetünk a sikeres házasságért. A problémákat azonban nemcsak fel kell ismernünk, hanem úgy szükséges reagálnunk rájuk, hogy párunk is megértse, mit szeretnénk.

Mik a jó házasság ismérvei? Látha­tóak-e a párkapcsolati problémák előre, akár egy teszt segítségével? Valóban segít-e a párterápia? A felsorolt kérdésekről tartott előadást a Szegedi Tudományegyetemen a Házasság Hete alkalmából Mihalec Gábor pár- és családterapeuta feb­ruár 15-én. A Gyűrű-kúra elnevezésű párkapcsolati tréningjét eddig ötszáz pár próbálta ki, 30 ezer példányban kelt el az erről írott kötete, melyet angol és lett nyelvre is lefordítottak.

„Három dolog csodálatos előttem, sőt négy dolgot nem értek: a sasmadár útját az égen, a kígyó útját a kősziklán, a hajó útját a mély tengeren és a férfi útját a nővel” – idézett a Példabeszédekből Mihalec Gábor. Az utóbbi negyven év kutatásai azonban azt mutatják, hogy felismerhetőek a párkapcsolati problémák, tenni lehet azért, hogy ne fusson egy házasság zátonyra.

Szerelemlabor

Az előadó a hallgatóságnak John M. Gottman kutatásait mutatta be legelőször. A Washingtoni Egyetem professzora az 1970-es években kezdte párkapcsolati kutatásait, mert meg akarta érteni, hogy miért bukdácsol kapcsolatról kapcsolatra. Kollégájával egy irodában hozták létre először kutatóműhelyüket, amelyet a sajtó hamarosan szerelemlabor néven emlegetett. Először csak kamerán követték a párok beszélgetéseit, elemezték arcmimikájukat, majd a szerelmesek pulzusszámát, vérnyomását, stresszhormon szintjét mérték, sőt vizelet- és vérvizsgálatra is kötelezték a résztvevőket. Végül egy egész hétvégére beköltöztették egy apartmanba a párokat. Ezt követően kezdtek jóslatokba bocsátkozni. Kutatásaik sikereit bizonyítja, hogy 94 százalékos valószínűséggel meg tudták mondani, hogy a házastársak elválnak-e, vagy sem. Később Gottman már azt állította, ha egy párt három percig figyel, már akkor is képes ugyanezt megállapítani.

Forduljunk pozitívan párunk felé

A professzor egy ház formájában rajzolta fel a megfelelő kapcsolatot. Az épület oldalfalai a bizalom és az egymás iránti elkötelezettség, ezek által határolva hét szintet különböztetett meg. A legalsó a szerelemtérkép, amely a fejünkben található kognitív teret jelenti, azaz fontos, hogy figyel­jünk arra, hogy párunkról mindig friss információink legyenek. Nehogy kiderüljön, hogy már tíz éve nem Frank Sinatra a kedvenc előadója. Ki kell fejeznünk házastársunknak a szeretetünket és a csodálatunkat. Forduljunk párunk felé, tanácsolta Gottman, amit példával is illusztrált Mihalec Gábor. Az előadó rámutatott, a válásokkal végződő házasságoknál a férj 84 százaléka „lemarad” a feleség kapcsolódási kísérletéről, ugyanez az arány a működő kapcsolatok esetében csak 19 százalék. Párunknak pozitív perspektívát kell adni, azaz inkább optimistán, mint pesszimistán szükséges szemlélni, ha ő hibázik. A konfliktusainkat kezelni kell, a megoldhatóakra keressünk választ, a megoldhatatlanoknál pedig döntsük el, hogy képesek leszünk-e ezzel együtt élni. Gottman tanácsa: érjük el, hogy a párunk úgy érezze, ott van, ahol lennie kell. Az is fontos, hogy legyen a párnak egy olyan ri­tuá­lé­ja a mindennapokban, ami csak rájuk jellemző.

A rugalmasság–közelség tengelyén

Egy másik amerikai kutató David H. Olson, a Minnesotai Egyetem professzora megragadhatóvá kívánta tenni a párkapcsolati dinamikát, úgy érezte, mindez tesztek segítségével tehető meg. Pár- és családszerkezeti térképe a rugalmasság–közelség tengelyén mutatja be a társas kapcsolatokat. A legoptimálisabbnak azt találta, ha a házasság szélsőséges értékektől mentes, a túlzott rugalmasság is veszélyes, mert kiszámíthatatlanná válnak a mindennapok, de a rugalmatlanság is, mivel élhetetlenné teszi világunkat. Ugyanígy látta a közelség kérdését, egy sülve-főve együtt lévő, túlságosan kötődő pár nem jó, ahogy az sem, ha úgy tűnik, két olyan emberrel találkozunk, akik mintha külön élnének.

Olson tesztje mérte többek között az idealisztikus torzulásokat, a célok realitását, a szabadidő eltöltését. Öt típusba sorolta a kapcsolatokat: (1) a legjobb a vitális, ahol minden megfelelő, (2) ezt követi a harmonikus, amely kicsit gyengébb mutatókat jelent. (3) a konvencionális kategóriába soroltak a hagyományos értékekben jók, de rosszul kezelik a konfliktust. (4) a feszült viszonynál pedig szinte minden mutató rossz. (5) végül az elhaló kapcsolat csak a házasságokban, vagy hosszabb kapcsolatokban fordul elő, itt már minden érték alacsony, ők jelentkeznek a leggyakrabban terápiára. Az amerikai professzor tesztjét négymillió pár töltötte ki, így ő rendelkezik a világ legnagyobb adatbázisával e témakörben. Nem meglepő, hogy egy kapcsolat sikerességét 80 százalékos, kudarcosságát 91 százalékos valószínűséggel tudja megállapítani.

A kanadai Susan Johnson Érzelmi Fókuszú Párterápiája a legnépszerűbb manapság, mert egy integratív irányzatról van szó, amely felhasználja a leghíresebb kutatók eredményeit. Ahogy Gottman, ő is a házhasonlatot használta, de a párkapcsolat szerep­lőit jellemezte épületként. A lakótér a viselkedésünk szintje, amit mindenki lát. Az ablak nélküli garázsszinten vannak érzelmek, amelyeket mi magunk felismerünk, de más nem mindig. Legalul, a pincében található az, amit sem mások, sem mi nem látunk. Susan Johnson szerint ide kell leásnunk, vállalva a sebezhetőséget, mert csak így lehetünk képesek a párkapcsolati problémák megoldására. El kell mondani, mi nyomja a lelkünket – a többi csak szerelmünkön múlik.

Gyűrű-kúra

Mihalec Gábor Gyűrű-kúra elnevezésű tréningje David H. Olson munkáit alapul véve készült el. A tízszer másfél órás kurzus előtt, után, majd a befejezést követően fél évvel is vizsgálták a párkapcsolathoz köthető mutatókat. Arra jutottak, hogy fokozatosan javultak az eredmények, míg a kísérleti csoportnál – akik nem vettek részt semmilyen párterápián – stagnáltak, vagy romlottak az értékek, mert nem tettek semmit kapcsolatukért.

Az előadó végül levonta következtetéseit: a szerelem megérthető, mérhető, egyetemes elvek alapján vannak jó és rossz kapcsolatok. Nem léteznek rejtett dinamikák, egy kapcsolat magától a szakítás felé halad, tudatosan tennünk kell a jövőéért. A kapcsolat működtetése megtanulható, bizonyos magatartásformák elsajátíthatók, a készségek fejlődésével pedig arányosan nő a boldogságérzetünk.

 

Párkapcsolataink karbantartása

Emberi kapcsolataink karbantartása fáradtságos munkát igényel. Egy szoros kötődés kialakítása könnyű, ugyanakkor annak fenntartása, bensőséges kapcsolat kialakítása mindegyik fél részéről folyamatos erőfeszítést igényel. Az alábbiakban a párkapcsolatokat, házasságokat megrontó antiszociális, rossz kimenetelű viselkedésformákat soroljuk fel.

Metakommunikáció elkerülése:
Hallgatok, és várom, hogy a problémák maguktól megoldódjanak.
Civódás:
Vitatkozom, veszekszem a párommal.
Ultimátumok:
Ultimátumot intézek a páromnak, vagy megfenyegetem, hogy elhagyom.
Pökhendiség:
Durva, sértő, tiszteletlen vagyok a másikkal szemben.
Morcosság:
Duzzogok, nem szólok a másikhoz.
Túlzott kritika:
Állandóan kritizálom a páromat.
Csökönyösség:
Önfejű vagyok, nem vagyok hajlandó kompromisszumot kötni a másikkal.
Szóbeli utalás a kapcsolat kimenetelére:
Megmondom a páromnak, hogy nem látom a házasságunk jövőjét.
Érintkezés megszakítása:
Elmegyek otthonról, de nem mondom meg, mikor jövök vissza.
Hűvös viselkedés:
Ridegen bánok a párommal.
Önfeltárulkozás felfüggesztése:
Nem beszélek magamról.
Szívességek visszautasítása:
Nem teszek szívességet, és nem fogadok el szívességet.
Hűtlenség:
Megcsalom a párom, vagy úgy teszek mintha megtenném.
forrás: baxter és dindia