Gyulatelevízió
Műfajok és múzsák találkozása a Magyar Kultúra Napján
Egyedülálló műfajközi kiállítással köszöntötte a Magyar Kultúra Napját a szegedi EDF Galéria.
Szó-virágok, mondat-fák – megnyitó
A Szó-virágok, mondat-fák című összművészeti seregszemle húsznál több festő- és szobrászművészt, valamint öt zeneszerzőt invitált meg egy különös vállalkozásra: alkossanak képzőművészeti munkákat vagy zeneműveket olyan irodalmi szövegek nyomán, amelyek szóképeikkel, szövegritmusukkal maguk is a képi és a zenés műfajokra utalnak. A testvérműfajok találkozása tehát egyszersmind az ábrázoló és a leíró művészeti megközelítésmód egymásra hatását is szemléltette: míg egyes képzőművészek az általuk kiválasztott szövegek hangulatát ültették át a maguk formavilágába. Akadt olyan alkotó is, aki a szövegekben előforduló színeket vagy figurális elemeket helyezte kompozíciója középpontjába. Az azonos szöveg alapján készült több műfajú, változatos megközelítésmódot képviselő képek, plasztikák tehát a vizuális művészet többszólamúságát is a látogatók elé tárják. Csakígy a játékos művészeti kísérletben zenéjével részt vevő öt komponista – Kocsák Tibor, Tóth Péter, Klebniczki György, Pavlovits Dávid és Benedekfi István – szerzeményei, amelyek a zenei impresszionizmustól a filmzenén át a progresszív elektronikus kísérletekig ívelő képet adtak a kortárs zene irányzatairól.
A látványos, több műfajú megnyitóval bevezetett tárlat az alföldi képzőművészeti élet gazdagságát reprezentálta kiállítóinak gazdag névsorával – Ale Ildikó, Bakacsi Lajos, Balló Andrea, Balogh Sándor, Bánvölgyi László, Barkos Bea, Börcsök Zsuzsanna, Laczkó Andrea, László Anna, Mráz János, Olasz Attila, Orgovány Erika, Pataki Ferenc, Pusztai Virág, Sejben Lajos, Simon Miklós, Tichy Béla Töhötöm, Tóth Péter – erre az alkalomra készített munkáival.
Jézus-oratórium születik Szegeden
Novemberben adta hírül az Új Ember katolikus hetilap: a Szegeden élő zeneszerző, Benedekfi István, akinek Lovak című musicalje néhány éve közönségdíjat nyert a Békéscsabai Jókai Színház szavazásán, a napokban a legjobb kompozícióért járó díjat nyerte el az Országos Kortárszenei Versenyen, Lángok című filmzenéjével pedig az Oscar-jelöltek sorába jutott, nagyszabású oratóriumon dolgozik.
A mű a Megváltás eseményét állítja a középpontba egy különös sorsú asszony történetén keresztül. Alig két hónap telt el, és a Magyar Kultúra Napja alkalmából közönség előtt is fölhangzott a Jairus lánya két részlete.
Nagy Anikó Mária szerepében a Jairus lánya ôsbemutatóján
– Kezdettől fogva az volt az elképzelésünk, hogy Jézus történetét a mai világ gondjaival kell megfeleltetnünk – avat be a komponista a mű születésének körülményeibe. – Az evangéliumok örök üzenete súlyos kérdéseket vet föl, és még súlyosabb válaszokat fogalmaz meg a ma válságainak mérlegén. Elidegenedés, erőszak, terror és a teremtett világ elpusztításának fenyegető veszélye: megannyi jele annak, hogy az emberiség minden korábbinál jobban rászorul a megváltásra. Éppen ezért szerzőtársaimmal korszerű megközelítésmódot és közérthető zenei nyelvet választottunk. A történet főhőse tulajdonképpen a Megváltójától elfordult fogyasztói világ. A címszereplő pedig az a kislány, akit Jézus Márk evangéliuma szerint föltámasztott. Ez az asszony, Jairus lánya a Jézus-esemény utolsó élő tanújaképpen járja a boldogtalan, önpusztító világot, és igyekszik fölrázni az emberiséget: Isten Fia meghalt érte a kereszten. Mindez a kortársi és a bibliai idősíkok izgalmas ütköztetésére, drámai feszültségekre ad alkalmat. Az angyali üdvözlet például a kereszt alatt Fiát sirató Mária lelkében hangzik föl ismét, így adva erőt minden anyának, akiknek gyermekét háborúk és aljas indulatok ragadták el. A meggyalázott természet himnuszban siratja el a Názáretit, Teremtőjét. A pozitivista tudományok keserű kiúttalansága is megfogalmazódik majd egy képben. A mű fináléjának fókuszában pedig az a mondat áll, amelyet Jézus Jairusnak mond: „Ne félj, csak higgy!”
Az elmúlt három hónapban olyasmit éltünk át, mint amiről az evangéliumban olvasni: alkotótársak és lelkes pártolók szegődtek mellénk. Az eddig elkészült két részlet közönség előtt is vizsgázhatott, és ehhez olyan remek előadók adták tudásuk legjavát, mint a csodálatos Mozart-szoprán, Szél Bernadett, az egyetemi művészeti verseny fölfedezettje, Szondi Tamás és a magyar zenés színjátszás műfajteremtő legendája, a Jászai-díjas Nagy Anikó. Hiszem, hogy ennek a műnek a Gondviselés jelöli ki majd az utat, és találunk partnereket a méltó bemutatásához.
A látszat és a lényeg – Olasz Attila tárlata
Olasz Attila: Tűzhegy, 2016
Mestere, Pataki Ferenc Príma-díjas festőművész az illúziók láttatójaként jellemzi a fiatal alkotót. Olasz Attila lebilincselően örvénylő, sajátságos világegészt felmutató képeinek láttán azonban méltán vetődik fel a kérdés: vajon a képeken ábrázolt formák vagy a mindennapok tapasztalatában megjelenő valóság-e az illuzórikusabb. Olasz Attila a látszatok mögé hatol, hogy felmutassa: a jelenségek kontúrjai és felületei mögött jelenség- és jelentésrétegek egész sokasága húzódik meg, és várja a megmutatkozást. Mindennapi dolgaink illékonysága és viszonylagossága Olasz Attila képi tereiben a változandóság és a kiismerhetetlenség dinamikájának adja át a helyét. Munkáit a formák zártsága és a létezők határolatlansága drámai feszültséggel telíti: az elénk táruló világ egyszerre rejt káprázatos kihívásokat és a bizonytalanság kísértéseit. Csakhogy a művész – ahogyan a kiállítás címe fogalmaz – a feltárás gyönyörűségének igézetében fog hozzá, hogy újra meg újra a létezők napvilágra korábban sohasem került konstellációit rögzítse tábláin, illetve tárgyaiban.
Olasz Attila: A hegy szellemei, 2016
Mintha a kép síkja a tér és az idő pillanatnyi együttállását volna hivatott rögzíteni, kiemelni a pillanatok elmúló folyamatából: emlékek, tér- és időtudat, képzelet és valóság, álom és víziók, realitás és relativitás izgalmas játéka mutatja föl létérzékelésünk anyagi és szellemi dimenzióinak egymásba játszását.
