Gyulatelevízió
Egyházmegyénk a folyamatosan változó világban
Egyházmegyénkben a zsinatok mindig hazánk társadalmi és politikai változásainak idején kerültek megrendezésre. 1848/49-ben a polgári átalakulás nyomán megfigyelhető változásokra, 1995-ben pedig a kommunista diktatúra bukása okozta kihívásokra igyekeztek keresztény alapokon álló, hiteles válaszokat adni a csanádi püspökség papjai és hívei.
A modern kori csanádi egyházmegye történetében három zsinatra, illetve zsinati előkészületre került sor. 1821-ben és 1995-ben a szinódus a korabeli országos egyházmegyei zsinatok egyike volt, 1848/49-ben pedig a papi gyűlések – és a tervezett zsinat – a társadalmi és politikai átalakulásokra szerettek volna reflektálni. Összességében megállapítható, hogy mind a három alkalommal a megváltozott körülményekhez és a világ alakulásához való viszonyulását akarta meghatározni az egyházmegye közössége – derül ki Zakar Péter professzor, a Gál Ferenc Főiskola egyetemi tanára tavaly évvégén megjelent Zsinatok a Csanádi egyházmegyében a 19–20. században című forráskiadványából. A kétszázhatvan oldalnyi könyvet a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete adta ki, ajánlását pedig Kiss-Rigó László püspök jegyzi.
Az 1821. szeptember 24. és 26. között a csanádi egyházmegye székhelyén, Temesvárott tartott szinódus a nemzeti zsinat előkészületének jegyében zajlott. Lényegében a tizenhatodik századi tridenti egyetemes zsinat szellemiségét szerette volna a helyi egyházi viszonyokban is határozottan megjeleníteni, s ennek jegyében főleg dogmatikai és egyházfegyelmi kérdésekkel foglalkozott egy olyan érdekes korban, amely a jozefinizmus vége és a reformkor hajnala volt. Az esemény – amelynek kifejezetten fontos küldetése volt a keresztény etikából következő erkölcsi fegyelem helyreállítása is – elnöke Kőszeghy László püspök volt.
A magyar forradalom és szabadságharc napjaiban, 1848/49-ben a katolikus egyházon belül jelentkező szabadelvű mozgalmak egyik központja volt a csanádi egyházmegye, amelynek papjai és teológiai tanárai – szentbeszédeikkel, hírlapi cikkeikkel, politikai pamfletjeikkel – részt vettek a korszak közéleti és egyházi vitáiban. Így követelték többek között az egyházszervezet demokratizálását, a szerzetesrendek életének formai és tartalmi megreformálását, valamint néhányan – a leginkább radikálisok – még a cölibátus eltörlését is.
Az 1995 júniusában megrendezett szeged-csanádi egyházmegyei zsinat szintén egy változásban lévő világban lett összehívva. Ezen a szinóduson azonban – szemben az 1821. évivel – már számos világi hívő is részt vett. Ezzel pedig egy újabb, a közösségi egyház tartalmi jegyeit már magán viselő egyházkép kialakulásának lehettek tanúi az azt figyelemmel kísérők. A zsinat – amelynek a pasztorális kérdések voltak a vezető témái – szavazati jogú tagjai közül 43-an az egyházi rend tagjai, míg 34-en világiak voltak, közülük 67 volt férfi és 10 nő.
Gyulay Endre püspök, az egyházmegyei zsinatot összehívó főpásztor annak lezárásakor – Keresztelő Szent János ünnepén – tartott szentmiséjében a következőket fogalmazta meg: „Tulajdonképpen azt szeretném mondani, hogy legyünk mindnyájan, akik itt vagyunk – főleg akik a zsinaton részt vettek a munkában – Keresztelő Szent Jánosok. Öreg, magtalan asszony Erzsébet, Zakariás felesége – mégis új élet sarjad belőle. Öreg, fásult, kiégettnek látszó a 20. század vége – mégis kell, hogy új élet származzon belőle. Bármennyire meddőnek is látszik ez a kor és a benne lévő embereknek lelki meddősége, fásultsága, kell hogy valahogy új élet sarjadjon, hogy a földön az ember embermódra éljen, hogy egyházmegyénkben a hit újra fölragyogjon, s az emberek biztonsága éppen a hit erejében növekedjen és erősödjön.”
