Gyulatelevízió
Legnagyobb meglepetésére reformátusként kapta meg a báró Gelsey Vilmos-díjat Naszvadi György. A határon túli és az egyházi iskolákért is sokat tevő közgazdász azt mondta, ha az oktatási rendszert nem működtetjük jól, akkor a jövőnket tesszük tönkre. Ő több időt szánna a múlt tapasztalatainak a hasznosítására, és megragadna minden alkalmat, hogy segítsen a határon túli magyaroknak.
➜ Milyen gyökerekkel bír, mit hozott magával a szülői házból?
➜ Egyszer valaki – tévesen – azt írta az interneten, hogy kunszentmiklósi születésű vagyok, azóta mindenki rosszul írja, pedig nem ott, hanem Budapesten jöttem a világra. Más kérdés, hogy édesanyám tősgyökeres kunszentmiklósi kun református családból származik, édesapám ágán pedig az őseim Felvidékről költöztek ide, ők katolikusok és reformátusok voltak. Én magam is református vagyok, a Gelsey-díjjal kapcsolatban meglepődve meg is kérdeztem erről az adományozókat, hogy tudják-e ezt. Persze tudták, és nem okozott gondot.
Jelentős indíttatást jelentett számomra édesapám szigorú, vallását komolyan gyakorló karaktere, aki arra tanított, hogy szorgalommal, tudással kell boldogulnom. Az életemet mindenesetre meghatározta nemcsak ez, hanem az ő „x”-es származása is: ugyan Kolozsvárott önerőből államtudományi doktorátust szerzett, de a ’40-es évek végétől egész életében mégis segédmunkásként kellett dolgoznia.
➜ Ezek után nem lehetett könnyű a közgazdászi pályára lépnie!
➜ Eredetileg jogásznak tanultam, mert még tízéves gyermekként elhatároztam, hogy „csakazértis” jogász leszek. Először a származásom miatt nem vettek fel, másodjára viszont bekerültem esti tagozatra, aztán nappalira. Később úgy gondoltam, kell még mellé egy közgazdász végzettség is. Akkoriban ritka volt, hogy valaki mindkettőt megszerezze. Nekem sikerült, és a Magyar Nemzeti Bank után a Pénzügyminisztériumhoz kerültem, ahol végigjártam a szamárlétrát.
➜ Több évtizedes tapasztalata van az államháztartással kapcsolatban. Dolgozott a Kádár-korszakban, a rendszerváltás idején, megélt kormányváltásokat. Melyek voltak pályafutásának legkeményebb időszakai?
➜ Több is volt. Az első 1990-re esik, amikor pénzügyi szempontból elég rossz helyzetben volt az ország. Ekkor egy olyan új költségvetési rendszert kellett meghonosítanunk, mely merőben eltért a korábbiaktól. Korábban az országgyűlés körülbelül másfél nap alatt letárgyalta az éves költségvetést, az igazi döntés nyilván nem ott született. Ekkor viszont elkezdődött egy olyan folyamat, melynek részeként a képviselők ráláthattak a rendszerre, megismerhették annak részleteit. Nagy munka volt, és 1990 nyarától az év végéig nem is sokat látott a családom.
A ’94-es választás után visszajöttek a szocialisták, és vagy mindent vissza akartak csinálni, vagy teljesen más irányba akarták vinni a dolgokat. Nekem annyiból szerencsém volt, hogy a rossz irányt követő Bokros Lajos azonnal kirúgott, így nem vettem részt semmiben.
A harmadik ilyen időszak 2010-re esett, amikor visszajöttem a tárcához államháztartásért felelős államtitkárnak. Magyarország túlzottdeficit eljárás alatt állt, már több éve három százalék felett volt a hiány, ráadásul az előző kormány mindent megtett, hogy rontsa a helyzetünket. Úgy nézett ki, 7-8 százalékra is felkúszhatott volna a hiány, de nagyon kemény, 2-3 éves munkával 2013 végéig sikerült úgy elosztanunk azt a kevés pénzt, hogy minden működjön. Nem mondom, hogy mindenki felhőtlenül szeretett ebben az időszakban, a helyzetet valamelyest érzékelteti, hogy sokszor nehezebb volt igent mondani egyes kérésekre, mint nemet. Ebben az időszakban sok minden eldőlt, jó alapot teremtettünk a máig tartó növekedésnek.
➜ Pályafutása egyik kiemelkedő eredményeként emlegetik a kincstári rendszer bevezetését, kiépítését. Ha ez nem működne, mennyiben lenne más az életünk?
➜ Az állami költségvetés hatalmas bevétellel bír, a pénz elköltéséhez, a folyósításhoz kellett egy szervezet, mely egyébként a háború előtt működött Magyarországon, de a szocializmusban megszüntették. A ’90-es évek második felétől fokozatosan újraépült, még nincs a csúcsán, ugyanis van még néhány olyan terület, melyet ide kell csatolni. Az államkincstár nagy előnye, hogy sok információt szolgáltat a döntéshozóknak. Átláthatóságot teremt, emellett gyorsítja a finanszírozást, és a legnagyobb megtakarítást hozza.
➜ A Gelsey-díjat azok kapják, akik az egyetemes magyar köznevelés-közoktatás és a kultúra szolgálatának szentelték életüket. Első olvasatra nem egyértelmű, hogyan kapcsolódik az ön tevékenysége ehhez az ágazathoz, bár akik ismerik, tudhatják, sok – köztük egyházi és határon túli – iskolának segített!
➜ Munkám során sokat foglalkoztam a közoktatással. Meggyőződésem, hogy ez az egyik legfontosabb rendszer. Ha nem jól működtetjük, akkor a jövőnket tesszük tönkre. Az egyik legkomolyabb pályának a pedagógusit tartom, sajnos a megbecsülése elég hullámzó volt, bár az utóbbi néhány évben javult. Úgy vélem, tovább kell menni azon az úton, melyen a kormány elindult, és erősíteni kell azok elismertségét, akik az „életüket áldozzák” ezen a pályán. Mindig is egyetértettem azzal, hogy az egyházi iskolákat vissza kell adni az egyházaknak, adott esetben személyesen működtem közre. Ezek az intézmények komoly szerepet töltenek be az értékalapú nevelésben és a tudás átadásában.
➜ Az oktatással kapcsolatban szinte folyamatosan, politikai rendszerektől függetlenül vannak viták. Ön szerint mi lenne a legjárhatóbb út, min változtatna leginkább?
➜ Konzervatív felfogású ember vagyok, én több időt szánnék a múlt tapasztalatainak a hasznosítására. Értem, hogy a liberális és szabadabb gondolkodás jegyében sok minden változik. A pedagógusnak viszont mindenkor megbecsült embernek kell lennie. Nem tartom jónak, hogy a szülők összekeverik az iskolát és a saját szerepüket, hajlamosak a másik felet hibáztatni, noha az ő felelősségük sem elhanyagolható a gyermekek nevelésében. Mostanában sokan vitatják az államosítást. Ne felejtsük el, hogy a háború előtt jól működtek az állami iskolák. Az intézmények zöme a rendszerváltás után az önkormányzatoknál maradt, ez pedig nem feltétlenül volt jó, mert annyi különböző oktatáspolitika volt, ahány önkormányzat. Nem mondom, hogy a centralizáció tökéletes, de szükség volt rá, az ezzel kapcsolatos problémák jelentős része pedig felnagyított ügy. Ez a rendszer alapjaiban helyes, és tovább kell tökéletesíteni.
➜ Erősen kötődik a határon túli magyarokhoz, a Gelsey-díjért járó egymillió forintot is egy kárpátaljai, munkácsi intézménynek ajánlotta, miért?
➜ Számomra Trianon még ma is trauma. Mi, határon inneni magyarok sokszor azt érezzük, hogy rossz helyzetben vagyunk, de ahogy ők élnek, az valami egészen más. Az igazi magyarokat a határon túl találjuk, nekik ugyanis napi szinten kell megküzdeniük azért, hogy magyarok lehessenek.
➜ Kapott már jó pár elismerést életében, mit jelentett ezek között a Gelsey-díj?
➜ Ebben a mai, modern világban hasznos az emberi szó, egy ilyen gesztus túlmutat önmagán, erőt ad. Nagyra értékelem, mert rajtunk, díjazottakon keresztül azt üzeni, hogy mindig, minden körülmények között segíteni kell a magyar közösségeket.
Naszvadi György életének néhány főbb állomása
1944. október 17.
Megszületik Budapesten, Kovács Krisztina és dr. Naszvadi Mihály középső gyermekeként
1968
Jogi diplomát szerez az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen
1969
Szakmai pályafutását a Magyar Nemzeti Bankban kezdi
1973
Dolgozni kezd a Pénzügyminisztériumban
1975
Felsőfokú közgazdász végzettséget szerez a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen
1986
Kinevezik a költségvetési főosztály vezetőjévé
1991–1995
Államháztartási ügyekért felelős helyettes államtitkár
1998
A Magyar Államkincstár elnöke
1999–2002
A Pénzügyminisztérium közigazgatási államtitkára
2002–2010
A Magyar Államkincstárban dolgozik
2010–2014
A Nemzetgazdasági Minisztérium Államháztartásért Felelős államtitkára
2014-tôl
Elnöki főtanácsadó a Magyar Nemzeti Bankban, a Pallas Athéné Domus Concordiae Alapítvány kuratóriumának elnöke
2015
Áder János köztársasági elnök a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal (polgári tagozat) tünteti k
