Történelmi háttér a katolikus egyház „Európa-politikájához”

A pápák és Európa  a II. világháborútól  napjainkig

A XX. század második felét vizsgálva a pápák mindig élénk figyelemmel kísérték Európa sorsát. Teljes mértékben tiszteletben tartva az egyház és a politika különválasztását bátran és építő jelleggel fogalmazták meg tanításukat. Ehhez alapot adott, hogy az egyház, a hit letéteményese a kezdetektől fogva hozzá­járult a mai Európa születéséhez, kialakulásához és növekedéséhez.

XII. Piusz: Európa ébredjen ismét tudatára sajátos lelkiségének

XII. Piusz pápa már 1948-ban nyilvánosan támogatta egy „Európai Unió” létrejöttét, szövetségi struktúra formájában. Néhány évvel később így fogalmazott: „Érvek sokasága arra szólítja fel az európai nemzeteket, hogy valódi szövetségben egyesüljenek (…) Európa, az Isteni Gondviselés elrendelésének megfelelően, még lehet értékek táptalaja és közvetítője, ha képes lesz ismét tudatosítani saját spirituális jellegét és megtagadni a hatalom istenítését.”

XXIII. János: Az új Európa építése nem a kormányok kiváltsága, hanem népeinek közös alkotása

A II. Vatikáni Zsinat pápája az egyház szociális tanítását fejlesztette tovább. A berlini fal építésének és a kubai válságnak időszaka volt ez, amikor a nagyhatalmak között egyre feszültebbé vált a helyzet. Roncalli pápa tanításában végsőkig menő erőfeszítésekkel szögezte le a béke elsőbbségét az atomháború fenyegető rémálmával szemben. 1962-ben XXIII. János pápa rámutat annak a szükségességére, hogy Európa a nemzeteit meghatározó sajátosságokból kiindulva váljon élő és eredeti valósággá. Az egyes államok Európa közös java érdekét szolgálják saját nemzeti hagyományaikra támaszkodva. Európa kialakítása ne legyen a kormányok kizárólagos privilégiuma, hanem a népek közös alkotása.

VI. Pál: Az európai népek közös öröksége az evangéliumon alapul

VI. Pál elődeihez hasonlóan úgy tekint az európai egységesülési folyamatra, mint a földrész, és ennek következtében az egész világ békéje megvalósításának elsődleges útjára. Miben áll Európa békéje? Mindenekelőtt a személyek és népek jogainak tiszteletben tartását jelenti, szem előtt tartva az emberi méltóságot, a nemzetek szuverenitását, a fegyverkezési hajsza beszüntetését, a gyűlölet és a diszkrimináció minden formájának felszámolását. Azonban szükség van arra, hogy „a műszaki és gazdasági kapcsolatok hálózatát ugyanaz a lelkület éltesse és hassa át”.

VI. Pál pápaságának idején a vatikáni diplomácia legnagyobb sikerének számított a Szentszék részvétele az Euró­pai Biztonsági és Együttműködési Konferencián, amelyet Helsinkiben tartottak 1972–75 között. A Szentszék a kommunista diktatúra elnyomása alatt élő országok meghívását elfogadva vett részt a tárgyalásokon. Ez volt az első alkalom, hogy az 1815-ös Bécsi Kongresszust követően a Szentszék teljes jogú és felelősségű tagként vett részt egy politikai jellegű konferencián. A résztvevők által elfogadott alapelvek és normák szorosan kapcsolódnak az európai népek közös eszményeihez. Ez az örökség főleg az evangéliumi üzeneten alapul, amelyet Európa befogadott.

Szent II. János Pál: Európa! Tárd szélesre kapuidat Krisztus előtt!

1988. október 11-én II. János Pál pápa az Európai Parlamentben mondott beszédében ismételten leszögezte: „A Szentszék az utóbbi világháború végét követően soha nem szűnt meg Európa építésére buzdítani”. 1999 júniu­sában, amikor hetedik alkalommal tett apostoli látogatást hazájában, történelmi beszédet mondott a lengyel országházban. A számára különösen kedves metaforát alkalmazva emlékeztetett a földrész két tüdejére, Keletre és Nyugatra, a keresztény spirituális örökség gazdagságára, miközben óva intett egy pusztán gazdasági és politikai szempontokra épülő Európa megvalósításától. „Ha azt akarjuk, hogy Európa új egysége tartós legyen, akkor azokra a spirituális értékekre kell építenünk, amelyek egykor alapjait képezték, figyelembe véve az egyes nemzetek kultúrájának és hagyományainak gazdagságát és különbözőségét”. A megújuló földrész „legyen a Lélek Nagy Európai Közössége” – mondta a szent pápa, majd a varsói parlamentben is megújította felhívását: „Európa, tárd szélesre kapuidat Krisztus előtt!” Ennek az egységes Európának a spirituális fővárosaként Wojtyła pápa 2003. november 30-án, Advent első vasárnapján, Santiago de Compostela spanyolországi kegyhelyet jelölte meg a város érsekéhez intézett levelében.

XVI. Benedek: Európa több, mint földrajzi egység – kulturális és történelmi fogalom

Tíz évvel ezelőtt, 2007. január 8-án, XVI. Benedek pápa a Szentszékhez rendelt diplomáciai testület tagjaihoz intézett szokásos év eleji beszédében a következő szavakkal utalt a Római Szerződés közelgő ötvenedik évfordulójára: „Most, amikor a Római Szerződés 50. évfordulójának megünneplésére készülünk, szükséges, hogy reflektáljunk az Európai Alkotmányt létrehozó szerződésre. Azt kívánom, hogy maradéktalanul védjék meg az alapvető értékeket, amelyekre az emberi méltóság épül, különös tekintettel a vallásszabadságra, minden dimenziójára, valamint az egyházak intézményes jogaira. Ugyanakkor nem lehet eltekinteni a földrész tagadhatatlan keresztény örökségétől, amely nagymértékben hozzájárult a nemzetek és népek Európájának kialakításához”.

XVI. Benedek pápa az előző évre visszatekintő, nagy jelentőségű beszédében fontosnak tartotta, hogy kiemelje a földrész sorsát nagymértékben meghatározó 1956-os magyar forradalom és szabadságharc évfordulóját is:

„A budapesti felkelés ötvenedik évfordulója, amelyet tavaly októberben ünnepeltünk, emlékeztetett bennünket a XX. század drámai eseményeire, amelyek minden európait arra ösztönöznek, hogy mindenfajta elnyomástól és ideológiai befolyástól mentes, szabad jövőt építsen, hogy a barátság és testvériség szálait fűzze, hogy gondoskodást és szolidaritást mutasson a legszegényebbek és legkisebbek iránt. Ugyanakkor fontos, hogy megtisztítsuk a múlt feszültségeit, előmozdítva minden szinten a kiengesztelődést, mert csak ez teszi lehetővé a jövő építését és azt, hogy megnyíljunk a reménynek”.