Az állam és az egyház kiegyensúlyozott együttmûködése

Küldetésükből adódóan egyedül az egyházak képesek nemcsak a fogantatástól a halálig, hanem azon túlmenően, a létezés egészére nézve reális célt és ebből következő életprogramot nyújtani az emberek számára – nyilatkozta lapunknak Hölvényi György.

A kereszténydemokrata politikussal, a Fidesz–KDNP euró­pai parlamenti képviselőjével állam és egyház kapcsolatáról, a közel-keleti keresztények helyzetéről és a vallásközi párbeszédről beszélgettünk.

➜ Napjaink egyik fontos társadalmi, oktatási és szociális kérdése, hogy miként alakul az egyház és az állam kapcsolata. Ön miként értékeli az együttműködést?

➜ A két fél a közfeladatok ellátása terén szorosan együttműködik – mégpedig úgy, hogy közben az egyház, illetve az egyházak autonómiája egyre erősödik. Már régen túl vagyunk azon, amikor az egyház, az egyházak szerepvállalása az oktatásban, az egészségügyben és más területen csak egy szűk kört érintett. Nap­jaink­ban mintegy két­száz­ezer gyermek és fiatal jár egyházi iskolába. Olyan intézményi hálózatok jöttek létre, amelyek fenntartása és működtetése szakmai és pénzügyi szempontból egyaránt nagy kihívást jelent a felekezetek számára.

Összességében elmondható, példaértékű, a huszonegyedik századi kihívásokat figyelembe vevő, és azokra választ adó kapcsolat áll fenn az állam és az egyházak között. Ismét hangsúlyozom, ez a viszony csak a nap­jaink­ban tapasztalt módon működőképes, ha mindkét fél függetlenségét megőrizve végzi saját feladatait.

➜ Ebbe a folyamatba miként illeszkedik az állami feladatok és javak egyházi kézbe kerülése?

➜ Ez minden esetben közös döntést igényel. Az oktatás, az egészségügy és a szociális ellátás terén akkor képesek az egyházak nagyobb feladatvállalásra, ha ahhoz az állam megfelelő anyagi hátteret biztosít. Fontos ezt hangsúlyozni, mert az egyházak nem rendelkeznek a feladatok ellátásához szükséges anyagi forrásokkal.

➜ Kissé távolabbra kalandozva. Egyre több hírt hallani a közel-keleti keresztények üldözéséről, illetve a hazai felekezetek számukra nyújtott segítségéről.

➜ Az egyház valóban egyre többet foglalkozik a közel-keleti keresztényekkel, és lehetőségeihez mérten jelentős anyagi támogatást nyújt számukra. Örömteli, hogy a magyar hívek mind több adománnyal segítik őket. Fontos, hogy a szolidaritás mindinkább erősödjék.

Nekem, mint európai parlamenti képviselőnek az egyik legfőbb feladatom, hogy politikusi minőségemben kapcsolatot teremtsek az üldözött keresztények és az őket segítő személyek, illetve szervezetek között – Magyarországon, a Közel-Keleten vagy más európai országokban –, és közös cselekvésre sarkalljam őket. Az Európai Parlamentben az üldözött keresztényekre vonatkozó határozatok és az ezek nyomán megnyíló pénzügyi források részben ennek a munkának az eredményei.

➜ A már említett kezdeményezések egyikének köszönhetően egy szíriai katolikus templom magyar segítséggel épül fel, s ebben kiemelt szerepet vállal a Szeged-Csanádi Egyházmegye.

➜ Kiss-Rigó László püspök azonnal a kezdeményezés élére állt, s az összegyűjtött adományokat személyesen juttatta el Szíriába. A gesztus fontos üzenetet hordoz. Egy templom felépítése a romos Szíriában szimbolikus jelentőségű. Reményt nyújt az ott élő híveknek és azoknak is, akik szeretnének visszatérni otthonukba. Fontosnak tartom, hogy hazánkban a Szeged-Csanádi Egyházmegye kezdeményezéséhez hasonlóan minél többen támogassanak egy-egy konkrét ügyet.

Két éve járom a Közel-Kelet országait, Szíriát, Libanont, Egyiptomot és Irakot. Az adományoknak, a segélyeknek, a fejlesztési összegeknek köszönhetően nemcsak az ott élők nyernek ezzel, hanem azok is, akik adományoznak. A közel-keleti körülményeket közelebbről, reálisan megismerve hazai és európai mindennapjainkat is jobban tudjuk értékelni.

➜ Nehéz megkerülni napjaink talán legtöbbet emlegetett kérdését, a határvédelmet. Miként vélekednek erről ma Euró­pában?

➜ A határvédelem reakció, a bevándorlásra és az azzal összefüggő tehetetlenségre, tétlenségre adott ésszerű, felelősségteljes válasz. Nem tudom, hogy a migráció folyamata megelőzhető lett volna-e. Az viszont biztos, hogy az a fajta politikai hozzáállás, amely a korlátlan bevándorlást, a bevándorlók és a menekültek összemosását hirdette, mára megbukott. Persze vannak olyan politikusok, akik ezt még nem merik vagy nem képesek bevallani. Európa határait őrizni kell, és a valóban menekültek érdekében a gazdasági bevándorlást a leghatékonyabb eszközökkel korlátozni szükséges. Sokszor azt látjuk, éppen a táborokban élő menekültek járnak a legrosszabbul – keresztények, muszlimok vagy más vallásúak –, nekik ugyanis nincs anyagi lehetőségük, hogy eljussanak az öreg kontinensre.

A legtöbbször megelőzik őket azok, akik képesek jelentős összegeket fizetni az embercsempészeknek. Ők tömegesen, ellenőrzés nélkül jutnak át a határon, ami veszélyezteti az adott ország – és az egész földrész – közbiztonságát. Ennek a folyamatnak gátat kell vetni. Az európai országokban nem találkozunk egységes szemlélettel ezzel kapcsolatban, kérdés ugyanis, hogy az ottani politikusok milyen mértékben hajlandók szembesíteni korábbi hibás döntéseikkel – vagy döntésképtelenségükkel – saját lakosságukat.

➜ Sokrétű munkát végez az Európai Parlamentben. Melyek a legfontosabb témák, amelyeken jelenleg dolgozik?

➜ Két lényeges területet emelnék ki. A vallásközi párbeszédet középpontba állító munkacsoport vezetője vagyok, ezért sokat foglalkozom a vallásszabadság kérdésével és a keresztények üldözésével. A legaktuálisabb téma jelenleg az iraki helyzet. Moszul városa felszabadult. 2003-ban 1,5 millió keresztény élt ott, ma jó ha 200-300 ezerre tehető a számuk, a többség elmenekült. Mikor térhetnek vissza, és miként tudjuk ezt anyagilag támogatni?

Magyarország jelentős szerepet vállal ebben a folyamatban. Iskolát épít, amely remélhetőleg már ősszel megnyílik. Hazánk a káld egyházzal kötött szerződés alapján vállalta, hogy több száz lakóházat helyreállít, s egy kórház gyógyszerellátását is biztosítja. Emellett egyéb felajánlások is várhatók. Sok ehhez hasonló kezdeményezésre lenne szükség, és az Európai Uniónak is segítenie kell az otthonukba visszatérő vallási kisebbségeket.

Tagja vagyok a harmadik világgal foglalkozó fejlesztési bizottságnak. Európa a térség egyik legnagyobb támogatójának számít. Nagyon fontos, hogy olyan – pél­dául mezőgazdasági vagy vízgazdálkodási – beruházásokat támogassunk, amelyek elősegítik, hogy az emberek szülő­földjükön élhessenek. Erről élénk vita folyik az Európai Parlamentben. A baloldali képviselők többsége szerint ugyanis nem szabad összekeverni a fejlesztés- és a bevándorláspolitikát. Szerintem itt nem keveredésről van szó, hanem a két dolog egymásból következik.

➜ Említette a vallásközi párbeszédet. Milyen eredményekkel kecsegtet ez a munka?

➜ Globalizált világunkban törvényszerű, hogy a régebben egymástól függetlenül tevékenykedő vallások párbeszédet folytassanak egymással a társadalom egészét érintő feladatokról. Ez nem csak a vallásukat gyakorló embereket érinti. Meg kell őrizni az értékeket, hiszen látszik, mekkora veszélyben vannak. Az ipari társadalom olyan helyzetet teremtett, amikor az etikai megfontolások alárendelődnek a gazdasági megfontolásoknak.

Minden nehézség ellenére világos, hogy az egyházak, küldetésükből adódóan nemcsak a fogantatástól a halálig, hanem létezésünk egészére nézve reális célt és ebből következő életprogramot képesek adni. Ezzel pedig egy olyan etikai rendet biztosítanak, amelyre senki más nem képes.

A vallásközi párbeszéd nem jelenti azt, hogy az egyes egyházak hagyományait össze kell keverni. Feladatunk, hogy ajánlásokat fogalmazzunk meg a döntéshozók, a politikusok számára. Napjainkban rendkívül fontos, hogy a muszlim, zsidó, hindu és keresztény emberek közös gondolkodásról tegyenek tanúságot. Ennek megfelelően nem teológiai párbeszédről, hanem gazdasági, oktatási, családpolitikai, az emberek összességét érintő együtt­munkál­ko­dá­sok­ról beszélünk. Ha előfordulnak is viták, a legfőbb kérdésekben egyetértés születik. A nehézséget az jelenti, hogy például a muszlim szunnita ágánál, a nagy belső önállóság miatt, az üzeneteket miként képesek eljuttatni saját híveikhez. Ezzel együtt folyamatos a párbeszéd a keresztény és a muszlim egyetemek között.

Súlyos problémának tartanám, ha az etikai megfontolásokat az egyházak helyett az államok vennék a kezükbe. Erre két tragikus próbálkozást említek a történelemből, az egyiket nácizmusnak, a másikat kommunizmusnak nevezték. Ezért is kulcskérdés, hogy az egyházak fogalmazzanak meg erkölcsi normákat az emberiség számára.