2018. szeptember 26., szerda
FONTOS

Kiss-Rigó László a magyar püspökök vatikáni ad limina látogatásáról Keletrôl jön a lux, nyugatról a luxus

Ferenc pápa és Kiss-Rigó László püspök az „ad limina” látogatáson

➜ Az ad limina látogatás idején találkozunk itt, a Vatikáni Rádió stú­dió­jában. Milyen élményekkel távozott a pápai audienciáról, amely egyben az egész hét csúcspontja volt?

➜ Az ad limina látogatás többnyire egy hétig tart és a pápa napirendjéhez, lehetőségeihez igazodik. Ez alkalommal ez volt szinte az első hivatalos programpont. Korábban az ad limina látogatások alkalmával az volt a szokás, hogy minden megyéspüspökkel külön-külön találkozott egy fél órát a pápa, és négyszemközt beszélgetett velük. Jelenleg az egész püspöki karral egyszerre találkozik a Szentatya. Őszinte légkörű, közvetlen, nyitott, protokollmentes, formaságoktól mentes találkozó volt, ami nagy élmény volt mindannyiunk számára.

➜ Mit emelne ki a hosszú, kétórás beszélgetésből?

➜ A leginkább megvitatott téma az úgynevezett nyugati kereszténység helyzete volt. Nagyon határozott szavakkal mondta el a véleményét a pápa arról, ami most Nyugat-Európában, konkrétan Brüsszelben történik. Ezt egyfajta ideológiai és kulturális gyarmatosításnak nevezte, aminek ellen kell állni, amellyel szemben fel kell lépni, amitől magunkat meg kell védeni. Az idehaza is gyakran szóba kerülő témát teljesen azonos nézőpontból látja a Szentatya is. Külön hangsúlyozta, hogy a nemzetek identitástudata, főleg az úgynevezett nyugati országokban a keresztény gyökerek tudatosítása alapvetően fontos. Amennyiben ez nincs meg, akkor elveszti az immunitását a nemzet, és ebből semmilyen Európa nem lesz.

➜ Emellett a genderkérdés is szóba került…

➜ Igen, ennek keretében például az, hogy ha az identitását az ember megtagadja, feladja, vagy nem vesz róla tudomást, legyen az a nemiség, a család vagy bármi, például a nemzethez való tartozás, az tönkreteszi a személyt és a közösséget is lealacsonyítja.

➜ Ezek szerint a pápai audiencián is szó esett arról, hogy van egyfajta identitásválság, a keresztény gyökerek feledésbe merülése?

➜ Az egyik kolléga arról beszélt, hogy a rendszerváltás idején még úgy gondoltuk, hogy a nyugati kereszténységtől sok mindent tanulhatunk és erősödhetünk általa, de sajnos nem egészen ezt látjuk most Európában. A pápa erre egy nagyon érdekes szójátékkal válaszolt: keletről jön a lux, a fény, nyugatról meg jön a luxus, azaz a társadalomnak mindaz a hordaléka, ami negatív, ami salak. Van ebben valami, mert ami a fogyasztói társadalom után következik, az még rosszabb, mint amit évtizedeken át előtte tapasztaltunk. Most már szinte egy ideológiai, erkölcsi nihilizmus, sőt a nihilizmus diktatúrája tapasztalható. Talán kicsit nagyképűnek tűnhet, amit sokszor hangsúlyozunk, hogy nemcsak mi közép-európaiak vagy közép-kelet-európaiak, hanem általában azok, akik még komolyan veszik a keresztény identitást, terápia vagy gyógyír lehetünk Európa, sőt még Nyugat-Európa számára is.

➜ Visszatérve az új evangelizációra, ahogy egy pápai tanács is képviseli ezt az irányt: milyen eszközökkel lehet megszólítani a mai társadalmat Magyarországon, illetve ezen belül is a fiatalokat? Ez talán a legnagyobb kihívás…

➜ A szabadság, ahogy mondani szoktuk, néha szabadosságba csaphat át. A mi esetünkben azonban teljes szabadság van, minden eszközt felhasználhatunk a társadalom megszólítására. Nyilván nincsenek egyedi receptek. Minden közösség, minden plébánia, minden város, minden egyházmegye más sajátosságokkal rendelkezik. Nekünk kell nyitottan tekinteni ezekre az eszközökre és adott esetben azzal élni, ami a legalkalmasabbnak tűnik. Túl általánosnak tűnhet, amit mondok, de valóban most már az egyháznak, mint közösségnek, és mint intézménynek is, illetve egy-egy egyházmegyének is rendelkezésére áll a média: vannak saját folyó­ira­taink, újságaink, honlapjaink, digitális médiánk. Tehát minden lehetőségünk megvan arra, hogy a társadalommal kapcsolatba lépjünk. Továbbá vannak iskoláink, működünk a karitatív területen. Minden lehetséges eszközzel szolgálhatjuk a társadalmat, azon belül a fiatalokat. Előre kell haladni, és bátran ezt tenni.

➜ Magyarországon gyakran kritika éri a stadionépítési projekteket, az egyházmegye ezzel is foglalkozik. Mi volt a kiindulási pont, ami erre ösztönözte, hogy ez mégis fontos?

➜ Azt hiszem, a sport önmagában nemcsak eszköz, hanem fontos az ember egészségéhez is. Ezt sokan nem veszik még mindig tudomásul, pedig alapvető tény. A Szeged-Csanádi Egyházmegye sajátossága, hogy rendelkezik egy úgynevezett futballakadémiával, ami nem egy varázsszó, hanem a mi esetünkben például közel hatszáz fiatalt érint, akikkel rendszeresen foglalkozunk. Katolikus iskolába járnak ezek a fiatalok, nagy részük kollégista, tehát a kollégiumot is mi biztosítjuk a számukra és a képzés a sportban, konkrétan a labdarúgásban is a mi szakembereink által történik. Fejlődésük biztosításának tehát három fontos értékpárja van: oktatás az iskolában, nevelés a kollégiumban és a specializált képzés a sport területén, harmonikusan egy értékrendre épülve működik. Ennek egy része például, hogy közel tizenegyezer diák­ja van a saját iskoláinknak, és akkor még nem is beszéltünk a felsőoktatási intézményeinkről és a csaknem négyezer állami gondozott gyermekről, akik szintén ránk vannak bízva az egyházmegyén kívül is. Sokan nyilván politikailag – de minket ez különösebben nem zavar – támadnak bennünket és mást is azért, mert építünk egy kicsivel több mint tíz hektáros területen Szegeden egy ifjúsági, családi, kulturális, sportrendezvény-központot. Ennek része egy nyolcezer főt befogadni képes sta­dion. Ez nemcsak sport-, hanem egyéb rendezvényekre is ad majd lehetőséget, illetve rengeteg játszótér, szabadtéri színpad, szálláshely valóban az egyházmegye intézményeinek, illetve azok közösségeinek szolgálatára áll majd.

➜ Milyen üzenettel tér haza erről az ad limina látogatásról?

➜ Az úgynevezett ad limina látogatás régi hagyomány az egyházban, egy püspöki kar, ami nagyjából egy ország püspöki karát jelenti, elvileg ötévenként – ami esetünkben késett, mert kilenc éve volt utoljára – Rómába látogat. Ennek a látogatásnak van egy lelki oldala, van egy adminisztratív oldala, és egy hivatalos meg kevésbé hivatalos része. De mindig, ahogy erről már beszéltünk is, a látogatás legfontosabb része, a legnagyobb élmény és a legszebb szimbólum az egység kifejezése, az egyház katolicitásának megjelenítése: a találkozás a Szentatyával. Ezenkívül a Szentszék különböző hivatalai­ba látogatunk. Ott bemutatkoznak a munkatársak, elmondják, hogy mit tesznek a világegyház szolgálatában, mindig felkínálnak minden lehetőséget, segítséget, amire szükségünk van, de őszintén szólva ez már kicsit formálisabb találkozó minden alkalommal. Végül van a látogatásnak egy kifejezetten lelki része, amikor testületileg ellátogatunk Szent Péter sírjához a Szent Péter-bazilikában. Egyfajta zarándokút is ez egyúttal, aminek nyilván az a célja, hogy a saját szolgálatunkban mint apostolutódok megújuljunk, és még hitelesebben, hatékonyabban tudjunk pásztorai lenni a ránk bízottaknak otthon.

 

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai no­vem­ber 20–24. között „ad limina” látogatáson vettek részt Rómában. A küldöttség tagja, Kiss-Rigó László püspök a Vatikáni Rádió magyar adásában beszélt a látogatás tapasztalatairól, élményeiről. Az alábbiakban az interjú szerkesztett változatát közöljük.

Nézze meg ezt is:

Az EU bíróságának diktatórikus döntése szerint A házastárs fogalma nemsemleges

Egy román–amerikai meleg pár az EU bíróságához fordult, amiért a román állam nem akart elismerni …