2024. március 28., csütörtök
FONTOS

Tisztelt Olvasók, Kedves Testvérek!

Az emberek többsége – még az érdekesebb lelkűek is – saját életüket, vagy a közvetlen környezetükben élőket érintő kerek évfordulók alkalmából, de talán leginkább az esztendő utolsó napjának estjén, szilveszterezéskor érzelmesen elgondolkodik, elfilozofálgat az idő múlásáról, és az ezzel kapcsolatos változásokról. Mindebben talán adott esetben a kisebb-nagyobb alkoholfogyasztás is segít.

A hívő keresztény világban ádvent első vasárnapján van a liturgikus ünneplés naptárában az év fordulója, ezzel kezdődik az új liturgikus év. Ennek az első, mintegy 3-4 hetes időszaka az ádvent, ami szinte mindenki számára a karácsonyi ünnepekre való készülődést jelenti. Ilyenkor a fokozott vásárlási láz miatt még jobban csillognak a reklámok, felpezsdül a kereskedelem, ami önmagában egyáltalán nem baj. Sokan igénylik, hogy sajátos kulturális programok, rendezvények is segítsék őket az ünnepekre történő hangolódásban. És ebben az időszakban szinte mindenki valamilyen belső indíttatást érez arra, hogy valami jót tegyen szolidaritásból a nehezebb sorsúak, az elesettek, a hátrányos helyzetben lévők javára, megsegítésére.

A tudatosan hívő keresztények számára azonban ádvent másról is szól. A latin ,adventus’ magyarul érkezést, eljövetelt jelent. De nemcsak a karácsonyi ünnepek közeledésére, elérkezésére gondolunk, hanem a régóta megígért és várva várt Megváltó történelmi érkezésére, amikor 2000 évvel ezelőtt beleszületett az emberiség családjába. Ilyenkor módszeresebben átgondoljuk, milyen pozitív változást, milyen korábban elképzelhetetlen lehetőségeket, és milyen páratlan erőforrásokat hozott el végérvényes hatékonysággal az egész emberi család, és az egyes ember, mindannyiunk számára.

A hívő ember ádvent idején tudatosabban elgondolkodik a Megváltó érkezéséről, eljöveteléről a történelem és saját földi életünk végén. Pontosabban a vele való elkerülhetetlen szembesülésről, találkozásról. Valójában nem is ő érkezik, jön el hozzánk, hanem minden perccel, minden nappal mi magunk, és az egész emberi történelem kerül közelebb hozzá, egészen a személyes találkozásig. Ennek ideje mindig izgatta az embert, találgatások, sokszor babonák fűződtek hozzá. A Szentírás csak azt hangoztatja, hogy Isten szemében ezer esztendő annyi, mint egyetlen nap, egy nap pedig annyi, mint ezer esztendő. Eszembe jut egy azóta gyakran felidézett hír a ’80-as évek egyik újságjában: öröklakásokat adtak át az ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet hadsereg tisztjeinek. Ki gondolta volna akkor, hogy milyen hamar távoznak. Ma sokan nem gondolunk arra, hogy egyszer mi távozunk, az egész emberi család távozik a földi életből. Ez a találkozás nem semmibe hulló befejezés lesz, hanem a vég kezdete, de ez a vég már végérvényesen lesz: az idő beletorkollik az örökkévalóságba, ami giccs, bóvli és értéktelen, az salakká válik és megsemmisül, ami valódi érték és a szeretet csírája az tökéletessé és végérvényessé nemesedik, minden nemes küzdelem és erőfeszítés a tökéletes béke és szeretet örök mozgalmasságában nyeri el a győzelmet. Hogy mindez mikor történik, arra Jézus az evangéliumban nem ad okot a találgatásra, a készülődés szempontjából azonban, hogy az érkezés, a találkozás örömteli és sikeres legyen, hűségre, felelősségtudatra és kötelességteljesítésre buzdít.

Erre buzdítom én is egyházmegyénk közösségét, minden tagját és családját, kívánva mind­annyiuknak áldott, békés, boldog karácsonyt!

Kiss-Rigó László

püspök

Nézze meg ezt is:

Fűtéstámogatással enyhítenek a téli gondokon

A Szeged-Csanádi Egyházmegyei Karitász egész évben számos jótékonysági akcióval és adománnyal segíti a rászorulókat. A téli időszakban …