2024. március 28., csütörtök
FONTOS

Csernoch János emlékezete

Csanádi püspökből Magyarország hercegprímása

 

Pápaválasztó bíboros, felvidéki szlovák parasztgyerek, az utolsó magyar király megkoronázója, katolikus néppárti országgyűlési képviselő, a történelmi Magyarország utolsó hercegprímása egyaránt volt a kilencven éve elhunyt Csernoch János esztergomi érsek, aki 1908 és 1911 között egyházmegyénk püspökeként szolgált.

„Alacsony sorból emelkedett a legmagasabb egyházi méltóságba, ahol a nagy elődök nyomdokain haladt. Pázmány Péter méltó utóda volt és ezzel a legteljesebb elismerést szerezte meg jóságos és bölcs személye számára” – írta a kilenc évtizeddel ezelőtti magyar sajtó Csernoch János bíboros, a történelmi Magyarország utolsó hercegprímása elhunyta kapcsán.

Csernoch János 1852. június 18-án a Nyitra vármegyei Szakolcán született szegény és vallásos katolikus szlovák parasztcsalád gyermekeként. Elemi iskolai tanulmányait szülővárosában végezte, gimnáziumi éveit pedig Pozsonyban töltötte. Teológiai és filozófia tanulmányokat Esztergomban és Bécsben – mint a Pázmáneum, illetve az Augustineum hallgatója – folytatott. 1874 novemberében – miután a bécsi egyetemen doktori fokozatot szerzett – szentelte pappá Simor János esztergomi érsek. Ezt követően Rómában könyvtári és levéltári, valamint kánonjogi képzésben vett részt. A szlovák, a magyar és a német nyelv ismerete mellett beszélt latinul, olaszul, franciául, spanyolul, lengyelül és ukránul is.

Papi pályája során néhány évet segédlelkészként szolgált – például Budapesten a krisztinavárosi, illetve a terézvárosi plébánián –, majd a hercegprímási központ munkatársa lett: volt érseki titkár, irodaigazgató és levéltáros is. 1888-ban az esztergomi főszékeskáptalan tagjává, kanonokká nevezték ki. Ebben az időszakban kapcsolódott be a politikai életbe: a katolikus értékeket a közéleti színtéren megjelenítő Néppárt jelöltjeként a szakolcai választókerület országgyűlési képviselője volt. Szülővárosa szavazóinak bizalmát 1901 és 1910 között három parlamenti választáson is elnyerte.

1908. január 12-én nevezték ki csanádi főpásztorrá, s az egyházmegye székhelyén, Temesvárott szentelték püspökké ugyanazon év május 10-én. Nem sokáig állt egyházmegyénk élén, hiszen 1911 márciusától kalocsai érsek volt, 1912 októberétől pedig haláláig esztergomi érsekként és Magyarország hercegprímásaként vezette a hazai katolicizmust. Szent X. Piusz pápa 1914 májusában nevezte ki bíborossá. 1916 decemberében ő koronázta meg az utolsó magyar uralkodót, Boldog IV. Károly királyt.

Az első világháborús vereség, a trianoni békediktátum és a Habsburg-ház trónfosztása után is legitimista érzelmű maradt (vagyis nem pusztán monarchista volt, hanem kifejezetten a Habsburg-család trónigényét támogatta), s vált a korabeli magyar legitimizmus egyik legtekintélyesebb alakjává. 1927. július 25-én hunyt el Esztergomban.

Nézze meg ezt is:

Fűtéstámogatással enyhítenek a téli gondokon

A Szeged-Csanádi Egyházmegyei Karitász egész évben számos jótékonysági akcióval és adománnyal segíti a rászorulókat. A téli időszakban …