2024. március 29., péntek
FONTOS

Az április 8-ai választás tétje, meg tudjuk-e védeni országunk szuverenitását

Teológus, szociológus. Nős, három gyermek édesapja. Kormányfőhelyettes, országgyűlési képviselő a magyar kabinet nemzetpolitikáért, nemzetstratégiáért felelős tagja. Teológiaprofesszorai ösztönzésének nagy része volt abban, hogy közéleti pályára lépett. Gondolkodására nagymértékben hatottak a pápai szociális enciklikák. A KDNP alapítója, 2003 óta elnöke. Elnöki programja szerint pártja a Fidesz vezette polgári szövetség keretein belül, de önálló politikai arculattal rendelkező, hiteles és karakteres világ­nézeti pártként működik, szervezeti önállóságát fenntartva. Semjén Zsoltot többek közt az egyház és a közélet kapcsolatáról, a magyarságról és migrációról, végül, de nem utolsósorban az április 8-ai választások tétjéről kérdeztük.

➜ Az állam és az egyház kapcsolatáról az utóbbi időben sok szó esik. Miniszterelnök-helyettes úr hogyan ítéli meg a történelmi egyházak és a magyar kormány viszonyát?

➜ Mindenekelőtt látnunk kell azt, hogy állam és az egyház elválasztása – ami egyébként egy helyes, alkotmányos alapelv – nem jelentheti az egyház és a társadalom szétválasztását. Hiszen egyszerre vagyunk tagjai az egyházunknak és polgárai a hazánknak. A kettőnek nem a szembeállítása, hanem a kettő együttműködése a járható út. Azt is látnunk kell, hogy Jézus Krisztus nem hitbuzgalmi gyakorlatokat hagyott a híveire, hanem az élet teljessége tekintetében adott tanítást. Az egyház számára nem lehet közömbös például a tudomány és a művészet területe, és ugyanígy nem lehet közömbös a társadalom területe sem. Az evangéliumból következik az egyház társadalmi tanítása, és nekünk, a világban élő keresztényeknek az a feladatunk, hogy ezt a tanítást mintegy aprópénzre váltva a közéletben megvalósítsuk. Az egyház társadalmi tanításának fényében válaszokat keresve a konkrét szituáció kihívásaira.

A katolikus egyházat és számos egyházi személyt támadás ért a balliberális oldalról, hogy úgymond „politizálnak”, holott alkotmányos alapon nem vonható kétségbe egyetlen magyar állampolgárnak sem a joga ahhoz, hogy akár politikai kérdésekben is kifejtse a véleményét. Ez semmiképpen sem Gyurcsány pártjára tartozik, legfeljebb az illető pap püspökére. Egyébként pedig állapotbeli kötelessége is az, hogy a közélet kérdéseiben is irányt mutasson a híveknek az egyház társadalmi tanítása alapján. (Zárójelben jegyzem meg, hogy Gyurcsány úr nem tiltakozott, amikor haverja, Iványi Gábor a legszélsőségesebb aktuálpolitikai kirohanásokat tette…)

Szent István óta evidencia az, hogy ami jó az egyháznak, az jó az országnak, és ami jó az országnak, az jó az egyháznak. Az egyház küldetéséből kifolyólag közfeladatokat vesz át: iskolákat, kórházakat, szociális intézményeket az élet minden területén. Természetes, hogy az államnak ezeket az intézményeket az állami–önkormányzati szférával azonos módon kell finanszíroznia. Látható az is, különösen a határon túl, hogy az egyházi intézményrendszer tartja meg a külhoni magyarságot is. Következésképpen a sikeres egyházpolitika a sikeres nemzetpolitika megalapozását jelenti, és megfordítva: csak az a nemzetpolitika lehet sikeres, amely az egyházak szolgálatára is számít.

➜ Hogyan látja a Kárpát-medencei magyarság helyzetét, illetve az európai és a tengerentúli diaszpórával való kapcsolatunkat?

– Itt is az alapelveket kell tisztázni. Mi a magyar állam értelme, mi végett van a magyar állam? Mi az értelme a magyar államnak? A magyar állam értelme és célja az, hogy a magyar nemzet fennmaradjon, és a magyar emberek életminősége javuljon. Hogy maradhat fönn a magyar nemzet? Akkor, ha mind az anyaországi magyarság, mind az elszakított területeken élő magyarság, mind a diaszpórában élő magyarság fönnmarad. Ha például eltűnne az erdélyi magyarság, akkor az egyetemes magyarság csonkulna meg, sőt az egyetemes magyarság léte kerülne veszélybe. Éppen ezért a magyar megmaradásnak két fő tétele van: az egyik az erős, öntudatos, büszke Magyarország, a másik pedig a külhoni magyarságnak a segítése.

Ennek négy döntő eleme van: az első a különböző támogatások. Megjegyzem, hogy most több mint tízszer annyit biztosítunk a határon túli magyarság támogatására, mint az előző kormányok idején. Ez alatt értjük az óvodától az egyetemig való intézményrendszer fenntartását, és a különböző identitásőrző programok támogatását a néptánctól kezdve a diaszpórában való magyartanításig bezárólag.

A második elem a külhoni magyarság gazdaságfejlesztési támogatása, ami egyébként az egész magyar gazdaság számára lehetőségeket jelent. Ez jó az ott élő magyarságnak, jó az ott élő többségi nemzethez tartozóknak, jó Magyarországnak és jó az adott utódállamnak is. Jézus Krisztus azt mondta, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem igével is, de megfordítva is igaz, hogy nemcsak igével él az ember, hanem kenyérrel is. Ezért az identitásmegőrző támogatások mellett szükséges a gazdasági invesztálás, a vállalkozások fejlesztése, a gazdák támogatása, a fiatal vállalkozók helyzetbe hozása, hogy az elszakított területen élő magyarság is boldogulhasson a szülőföldjén, és legalább egyszer az életben, Trianon óta először ne hátrányt, hanem megnövekedett életlehetőséget jelentsen az, hogy valaki magyar.

Harmadsorban döntő fontosságú a nemzet közjogi egyesítése. A magyarság mindig is egy volt nyelvében, kultúrájában, történelemtudatában, de azt is látnunk kell, hogy a magyar nemzet kultúrnemzet volta mellett mindig politikai nemzet is volt, amit a Szent Koronához való ragaszkodása mutat leginkább, hiszen a Szent Korona fejezi ki a magyar nemzet alkotmányos egységét, határok feletti összetartozását térben és időben. Ennek a mai megfelelője a magyar állampolgárság megadása minden magyarnak, bárhol él a világban. Az egymillió új esküt tett magyar állampolgár valóban a nemzet közjogi újraegyesítése!

Negyedszer pedig fontos az etnikai alapú magyar pártok támogatása, hiszen nem mindegy, hogy egy határon túli településen magyar polgármester van-e, vagy sem, vannak-e magyarok a képviselőtestületben, vagy sem, kormányon vagyunk-e Bukarestben, vagy bent vagyunk-e a parlamentben Pozsonyban.

Tehát a magyarság megmaradásához szükséges az erős anyaország, az identitást megőrző különböző támogatások, gazdaságfejlesztés határon túl, az állampolgárság által a nemzet közjogi egyesítése és az etnikai magyar pártok segítése.

➜ Közismert, hogy a magyar kormány védi nemzeti szuverenitásunkat. Ez alapján utasítjuk el az unió kötelező kvótadiktátumát. Ugyanakkor a genfi egyezmény szellemében segítő kezet nyújtunk a közel-keleti üldözött keresztényeknek és a hozzánk forduló menekültek közül több ezret befogadunk. Hogyan értelmezzük a kormány e cselekedetét?

– Caritas a migránsok felé, és önvédelem a migrációval szemben. Először is meg kell különböztetni a menekülteket a migránsoktól. A menekülteket mindig is befogadtuk, és gondoskodunk róluk addig, amíg valóban olyan élethelyzetben vannak, hogy nem térhetnek vissza a hazájukba, mert ott etnikai, vallási vagy politikai okok miatt üldözik őket. Ennek a kérdésnek azonban semmi köze a migráció kérdéséhez. Nyilvánvaló képtelenség lenne, hogy a világ összes migránsát Európa befogadja. Ez rajtuk nem segítene, minket pedig tönkretenne. Egyébként is fel kell tenni a kérdést, hogy a szunnita iszlám inváziót miért nem az olyan dúsgazdag, szunnita iszlám államok fogadták be, mint amilyen például Szaúd-Arábia, Katar vagy az Arab Emirátusok. Miért a keresztény Európára törnek rá?

Keresztény alapon fontos néhány dologra reflektálni. Itt érdemes előhozni az állapotbeli kötelességről szóló katolikus tanítást. Ez világosan kimondja, hogy elsősorban kötelességem a saját családom felé van, másodsorban a rokonaim, barátaim felé, majd a nemzet felé, és csak a sor legvégén az emberiség iránt. Az állapotbeli kötelességek sorrendjének összekeverése bűn, és tragédiákhoz vezet. Láttunk olyat, amikor valaki filantróp módon – úgy általában – boldogítani akarta az emberiséget, miközben a saját családjával nem törődött. Ez nyilvánvalóan a természet rendjének a felborítása.

Ezt a kérdést talán egy személyes példával tudom a leginkább megvilágítani. Miniszterként viszonylag jól keresek, következésképpen keresztény emberként a jövedelmem egy részét a Máltai Szeretetszolgálaton keresztül a hajléktalanok megsegítésére adom. Ez a keresztény hozzáállás. De én nem keresztény lennék, hanem elmebeteg, ha ehelyett azt csinálnám, hogy a lakásomba a fürdőszobába, meg a konyhába behoznék húsz hajléktalant az anyám, a feleségem és a három gyerekem mellé, mert ezzel tönkretenném a családomat.

Hasonlóképpen vagyunk a migrációval is: ott és úgy kell segíteni nekik, hogy a szülőföldjükön tudjanak boldogulni. És Magyarország – ellentétben sok gazdag nyugati országgal – erején fölül járul hozzá ahhoz, hogy ezek az emberek a szülőföldjükön élhessenek emberi életet: gyógyszerrel kórház- és iskolaépítéssel stb. Természetes, hogy ott is elsősorban a keresztényeket támogatjuk, hiszen ők kétszeres teher alatt vannak. Egyfelől elszenvedik mindazt, amit mindenki más, másfelől üldözött kisebbség az iszlám tengerben.

Azt is érdemes megfontolni, hogy ezeknek az embereknek a szülőföldje, a saját országuk hogy fog talpra állni, ha onnan a használható emberek mind eljönnek, és csak azok maradnak ott, akik az élettől már nem akarnak semmit? Ezért velük szemben is inkorrekt dolog, hogy a használható embereket a nyugat kimazsolázza, a „használhatatlanokat” pedig ott hagyja. Az a keresztény megoldás, hogy úgy segítünk, hogy ezek az emberek a szülőföldjükön boldogulhassanak. Akkor tudnak ott boldogulni, ha az értelmiségük, a szakmával rendelkező emberek is otthon maradnak, akik újjá tudják építeni az országukat. Ehhez mi erőnkön felül hozzájárulunk.

És még egy dolgot érdemes megfontolni: a brüsszeli bürokraták, akik egyébként esküdt ellenségei a kereszténységnek, bűntudatot akarnak kelteni bennünk, mondván, hogy az a jó ember, aki befogadja a migránsokat, és az a rossz ember, aki nem fogadja be. Ez valójában azt jelenti, hogy Timmermans úr annyira jó ember, hogy ő vállalja annak a kockázatát, hogy az én gyerekemet fölrobbantsák. Avramopoulos úr annyira jó ember, hogy ő vállalja annak a kockázatát, hogy e sorok olvasóinak a lányát megerőszakolják. És Juncker úr annyira jó ember, hogy vállalja annak a kockázatát, hogy mi vértanúk legyünk. Mindenki vállalhatja a saját vértanúságát, de másét nem.

➜ A kormánykoalíció pártjai a közvéleménykutatások szerint utcahosszal vezetnek az ellenzék előtt. Mi a tétje az április 8-án megtartott országgyűlési választásoknak?

– Retorikai túlzás nélkül mondhatom, hogy Magyarország és Európa. Mert a választásoknak a tétje az, hogy meg tudjuk-e védeni Magyarországot. És ha sikeresen meg tudjuk védeni Magyarországot, akkor az példa lesz Európa számára is, ami lehetőséget ad, hogy Európa talán még meg tudja védeni önmagát. Azt kell mindenkinek látni, hogy ha a migráció kérdésében most hibázunk, azt utólag nem lehet majd jóvátenni. Az élet sok kérdése utólag reparálható, a gazdaság, az intézményrendszer stb., de egy dolog nem: ha milliónyi integrálhatatlan migráns betelepül Európába, tőlük soha többet nem tudunk megszabadulni. Ezzel – párhuzamos társadalom, no-go zónák, terrorizmus – nemcsak a saját életünket, hanem a gyerekeink és az unokáink életét is tönkretesszük. Vissza­csinálhatatlanul!

Mindenkinek megfontolásra ajánlom azt, hogy menjen el Párizsba, és nézze meg Franciaországot, ott a saját szemével láthatja, hogy ez az utolsó francia generáció, amely még francia életet élhet Franciaországban. Ők már elvesztek, de mi még, magyarok, csehek, szlovákok, lengyelek, mi még élhetünk magyar, cseh, szlovák, lengyel életet. Ezért tehát a választásnak a tétje az, hogy meg tudjuk-e védeni az országunk szuverenitását, meg tudjuk-e védeni azt a magyar életet, amiért oly sok millió magyar áldozta az életét 1100 év küzdelmeiben. És ebből következőleg meg tudjuk-e védeni Európát Európának. Mert erre az ellenzékre nem lehet számítani. Részint azért, mert Soros zsebében vannak. Ez sajnos nemcsak a balliberális erőkre igaz, akik megfizetett voltukból és ideológiai okokból is bevándorláspártiak, hanem a Jobbikra is. Vona Gábor mondotta azt, hogy „az iszlám az emberiség utolsó reménye”. Az emberiség utolsó reménye Jézus Krisztus! Lehet, hogy Vona Gábor valamikor keresztény volt, de ez a mondata maga az aposztázia. És nemcsak vallási értelemben van így, hanem politikai értelemben is. Hiszen azt mondta, „én adtam a Jobbik lelkét, én vettem el”. Vagyis lélekgyilkos. Ez vallási, civilizációs és politikai aposztázia. Aposztatákra pedig nem lehet az országot bízni.

És hogy a tragédia után a tragikomédiát is előhozzam: az olvasó semmi mást ne tegyen, csak képzelje el azt a kormányt, ahol miniszterelnök Széll Bernadett, pénzügyminiszter Gyurcsány Ferenc, belügyminiszter Vona Gábor, és mondjuk humán miniszter Juhász Péter. Mit várhat az ország egy ilyen társulattól?

Tehát a józan ész, az életösztön és önvédelmi jogunk alapján, most a szavazatunkkal kell megvédeni keresztény civilizációnkat és magyar hazánkat!

Nézze meg ezt is:

Közönségdíjat nyert Bánhegyi Róbert János onkológus főorvos

  Az elmúlt napokban lezárult közönségszavazás alapján, Bánhegyi Róbert János főorvos elnyerte a Szent-Györgyi Albert …