2018. április 25., szerda
FONTOS

Mátyás király emlékév 2018

Mátyás, az igazságos

Ötszázhatvan éve, 1458. január 12-én egyezett meg Szegeden a korabeli két nagy főúri csoport (az Újlaki–Garai- és a Szilágyi–Hunyadi-liga) arról, hogy az V. László halálával megüresedett magyar trónt az Európa-szerte ismert törökverő Hunyadi János fia, az akkor tizenöt esztendős Mátyás foglalja el. Bár a főurak gyönge és befolyásolható uralkodót szerettek volna (ennek jegyében Szilágyi Mihály – Mátyás nagybátyja – kormányzó, Garai László pedig nádor lett), a „szegedi egyezség” után tizenkét nappal Budán királlyá választott Hunyadi Mátyás a magyar állam egyik leghatározottabb, legerősebb és legjelentősebb államférfijaként került be történelmi emlékezetünkbe.

Nem pusztán azzal vívta ki a kortársak és az utókor tiszteletét az 1490. április 6-i haláláig regnáló Mátyás, hogy megerősítette és bővítette a török elleni védekezés szellemében a déli végvárrendszert, vagy hogy erős közép-európai hatalommá tette Magyarországot, hanem azzal is, hogy megerősítette a királyi hatalmat, s támogatta a művészetet és a tudományt. Reneszánsz udvara a tizenötödik század legkiválóbb művészeinek, tudósainak, gondolkodóinak – akik köre Antonio Bonfinitől Galeotto Marzioig terjedt – adott otthont, könyvtára európai hírű volt. Mátyás király maga is művelt ember hírében állott (írt és olvasott, több nyelven beszélt, szerette a fejtörő játékokat), aki – mint az az akkori uralkodóktól elvárható volt – mégis a harctéren és a lovagi tornákon mozgott igazán otthonosan.

Hunyadi Mátyásnak kiváló érzéke volt ahhoz, hogy megfelelő szakemberekkel vegye magát körül, s egyes szakpolitikai és igazgatási kérdésekben azok véleményére adott, akik az adott ügyben járatosak voltak. Így nem származási alapon, inkább szakértelem szerint választotta meg hivatalnokait, illetve nevezte ki a méltóságviselőket. Ennek jegyében a főnemességgel szemben a köznemesi származású családok karriertörténetei – például a később magyar királyi házként ismert Szapolyai famíliáé – jellemzőek uralkodása idején. Szakembereinek is köszönhető, hogy az éves állami bevételeket megötszörözte. A magyar király jövedelme így egy szintre került a korabeli Velencei Köztársaságéval, s mintegy fele volt a hatalmas Oszmán Birodaloménak.

Mátyás mind a történeti följegyzésekben, mind a népi emlékezetben az „igazságos” állandó jelzőt kapta. Bár a kutatás úgy tartja, ez inkább a halála után előbb anarchiába süllyedő, majd széteső állam polgárainak nosztalgikus véleménye, az tény, hogy uralma alatt hazánk biztonságos és kiszámítható ország volt. Olyannyira, hogy még az is előfordulhatott, hogy egy kerékgyártó jobbágy fiából pápajelölt legyen: Bakócz Tamás ugyanis Mátyás titkára, alkancellárja, győri püspöke volt, majd esztergomi érsek, bíboros és címzetes konstantinápolyi pátriárka lett, aki 1513-ban a pápai széket végül elnyerő dúsgazdag Giovanni de Medici (X. Leó) legesélyesebb ellenfele volt a pápaválasztó gyűlésen.

Mátyás többször megfordult Szegeden. A helyiek emlékezetében megőrződött 1465. évi látogatása, amikor is a mai székesegyház helyén álló Szent Dömötör-templomban vett részt szentmisén a király, aki mikor meglátta a rongyos kazulában miséző papot, saját palástját ajánlotta föl a templomnak. Az így elkészült miseruhát a szegedi ferencesek őrizték évszázadokon át.

Nézze meg ezt is:

A főpásztor válaszol

  Az Egyházmegyei Hivatalhoz, a püspökhöz, a helynökökhöz postai, illetve elektronikus úton folyamatosan érkeznek vélemények, …