„Nem mi készítjük a bort, hanem a természet”

Hogyan lehet a legszerényebb adottságokkal rendelkező borvidékünkről bekerülni az ország legjobb borászai közé? Somodi Sándor ásotthalmi borász ötven éve ismeri ennek a titkát. A borász hivatásáról mesélt alföldi tanyavilágban megbúvó otthonában, mely a borkészítés páratlan szépségű „műhelye” is egyben.

➜ Egy nyugodt, csendes helyen ülünk itt, az ásotthalmi erdőség közepén. Az ember azt gondolná, egy ilyen tanyavilágba születni kell. Ön azonban eredetileg nem ásotthalmi!

➜ Monorról származom, de 1966 óta Szegedhez és a környékbeli tájhoz kötődöm. 1973-ban kerültem Ásotthalomra az állami pincészethez, ’75-ben a mórahalmihoz. Harminc éve élek Ásotthalmon. Ez a környezet nagyon vonzott engem, és most már ragaszkodom ehhez a tájhoz. Véletlen sem szeretnék más borvidékre menni, amíg élek. Holott talán sokkal nagyobb elismertséget kaptam volna máshol. Összességében a magyar bor mindenképpen különleges és nagyon szép, bárhol készüljön is.

➜ Akkor elmondható, hogy kihívásként élte meg azt, hogy egy ilyen borvidéken mindig azt minőséget hozza, amit saját magától is elvár?

➜ Nem gondoltam, hogy ennyire nagy kihívás lesz, megmondom őszintén. Egy biztos: ez a legszerényebb adottságú borvidékünk. Ezen adottságok mellett is a legjobbat akartam kihozni magamból és a tájból is. Azt a 100 százalékot, ami ott van a szőlőben, egy adott évjáratban. Arra azért nem gondoltam az elején, hogy a média által lesz egy rossz szájíze is ennek a borvidéknek. Ugyanakkor az a szakmai siker, amit én itt el tudtam érni a homokon, mindenképpen figyelemre méltó. 2004-óta tagja vagyok például a Pannon Bormíves Céhnek, amiben azok a borászok vannak, akik az országban talán a legjobbak. Ekkor még a hegyvidéki, dombvidéki kollégáknak is volt egy távolságtartása az Alfölddel szemben. Érdekes volt ez a csaknem harminc év az ásotthalmi pincészetemben, szakmailag mindent elértünk, amit el lehet.

➜ A borokat úgy jellemzi, hogy gyönyörű bor, szép bor. Mitől lesz egy bor gyönyörű?

➜ Gondoljunk bármire, egy festményre, egy filmre, egy színdarabra, ami szép és érdek nélkül tetszik nekünk. A borok között is van ilyen. Korábban szakmailag a szépet nem használtuk, mondjuk egy borbírálaton, de ma már igen. Hiszen, ha a bor lényegét akarjuk megfejteni, akkor az a fontos, hogy belső egyensúlya, harmóniája van-e. Ugyanúgy, mint a természetben, ott is van harmónia. Ha a borban is meg tudom csinálni ezt a harmóniát, akkor többet nem várhat el senki egy borásztól. Mindig erre kell törekedni. A hátralévő időmben változatlanul ez lesz a célom. Szép dolog az is, hogy egy-egy kiváló bort egyszer-kétszer lehet megcsinálni az életünkben. A borászat nem arról szól, hogy minden év ugyanolyan lesz. Valójában nem mi készítjük a bort, hanem a természet. Mi csak elrontani tudjuk, és az a jó, ha nem rontjuk el.

➜ Egyházmegyénk borait is ön készíti.

➜ Megtiszteltetésnek érzem, hogy már legalább tíz éve a Szeged-Csanádi Egyházmegyének készítek borokat. Ez mindenképpen mutat ma is egyfajta minőséget, hiszen nem mindegy, hogy akár miséhez, akár ajándékozás céljából, amikor a püspök úr járja a világot, mit visz erről a tájról. Nagyon kevés az az ember, aki ma ezen a tájékon arra törekszik, hogy az itt megtermelt értékeket részesítse előnyben. A világon mindenütt így működik. Nyugodtan lehetünk büszkék mi is erre a tájra.

➜ Azt mondja, a természet produktuma a bor, de valamit biztos hozzátesz az ember. Sokak szerint csoda születik, amikor egy jó bor elkészül.

➜ Érdekes kérdés, hogy a borász milyen viszonyban van a borral. A bor olyan számomra, mint a nő: gyönyörű, szép, így kell megközelíteni és így kell róla gondolkodni. Hogy ez sikerül vagy néha nem, ez tőlünk is függ. Én úgy gondolom, hogy szeretettel kell hozzányúlni, és ez elég. A másik, hogy nem szabad ezt mitizálni. Nem teszek csodát, csak a dolgomat végzem szerényen.