2018. szeptember 26., szerda
FONTOS

Óriási igény van az egyéni lelki gondozásra

Juhász Tibor atya

A szeretet a kulcs, ami megnyitja a szíveket

➜ Pécsi Egyházmegyés papként hogyan kezdődött szegedi börtönlelkészi szolgálata?

➜ Amikor 2005-ban a Szegedi Börtön korábbi pásztora elhunyt, a püspöki kar keresett egy alkalmas papot, aki tapasztalattal rendelkezik szabadult fogvatartottak pasztorációjában. Akkori főpásztorom, Mayer Mihály engem ajánlott.

➜ Mi segítette elindulni a pasztorációnak ezen a különleges ágában, hisz addig plébánián szolgált?

➜ Nagyon fontos számomra egykori idős kollégám tanácsa: „A bűnét el kell ítélni, de a bűnöst szeretni kell!” Valóban, a szeretet a kulcs, ami megnyitja a szíveket. Nemrégiben az egyik katekézis alkalmával, amikor tele volt a kápolna, valaki váratlanul megkérdezte: „Tudja, atya, miért szeretjük magát? Azért mert magának van szíve. Mi nem tudunk adni magának semmit, de nagyon szeretjük.” Itt sok-sok olyan emberrel találkozom, aki talán egész életében nem tapasztalta meg a szeretetet, ami a helyes úton tudja tartani az embert. Ezért töltötte el végtelen öröm a lelkemet, amikor ezt a visszajelzést kaptam. Azt is szokták mondani, hogy amikor belépnek a kápolnába, megnyílik számukra a mennyország.

➜ Hogyan találkozik először egy fogvatartottal?

➜ Mint egy orvos, amikor a beteg a rendelőben találkozik vele. A bizalom megalapozásáért beszélek a saját életemről, majd megkérem beszéljen magáról, kik azok, akik őt szeretik. Így igyekszem megállapítani, mire is van szüksége. Sokan úgy kerülnek be, hogy ártatlannak érzik magukat. A beszélgetések révén lassacskán jutnak el a bűnbánatig. Az egyéni lelki gondozásra óriási igény van. Sok szép megtéréstörténetnek lehetek tanúja, amikor elérkeznek lélekben addig, hogy szentgyónásban letegyék egész életük terheit.

➜ Beszélgetésünk a Szent Jobb Lator kápolnában zajlik. Ide összpontosul a börtön hitélete.

➜ Ezt a kápolnát még Gyulay Endre püspök atya úgy szentelte fel, hogy állandóan jelen van az Eucharisztia, és nekem mint pásztornak is itt a helyem mellette. Mintha a szentségi jelenlét spirituálisan ellensúlyozná a másik épületrészt, ahol a tényleges életfogytiglanosok élnek. Minden pénteken őket keresem fel, aztán szerdánként pedig a betegeknek, időseknek nyújtok vigasztalást. A napi szentmiséken is részt vesznek néhányan, de vasárnap 50-60 ember is eljön, tele a kápolna. A szentmisét tanítás követi, melynek keretében a hit fényénél megbeszéljük az őket érdeklő aktuális kérdéseket. Feladatokat is adok nekik (szentmisében való felolvasást, ministrálást stb.), amiért jutalom járhat. Például meghosszabbíthatják a beszélőjüket. Lelkesen vesznek részt a Katolikus Kulturális Kör tevékenységében, amelynek keretében egyházi és nemzeti ünnepekre saját műsorral készülnek.

➜ A segítő foglalkozásúak lelkileg sokat gazdagodnak a végzett tevékenységükből. Ön hogy éli ezt meg?

➜ Ezerszeresen visszakapom, amit nekik adok, rengeteget tanulok tőlük. Előfordul, hogy rajzolnak nekem képet a lelkészi irodába, vagy egy szép kézműves keresztet készítenek szeretetük jeléül.

➜ Megfigyelhető-e, hogy a fogvatartottak továbbadják hitüket társaik­nak?

➜ Beszámolnak róla, hogy visszatérve zárkájukba gorombán gúnyolódnak rajtuk, de olykor a hívek példája be-bevonzza a többieket is. Buzdítom őket, hogy imádkozzanak a szeretteinkért, rabtársaikért, de áldozataikért és azok nélkülöző hozzátartozóiért is. Ezt azonban valóban csak úgy lehet elérni náluk, ha érzik a jó pásztor gondoskodó szeretetét: „Égnie kell annak, aki gyújtani akar.”

 

  • Juhász Tibor atya 1958-ban született Hernádkércsen. 1984-ben szentelték pappá Pécsett. 2005 decembere óta a Szegedi Fegyház és Börtön osztályvezető börtönlelkésze, emellett a Gál Ferenc Főiskola óradó tanáraként is dolgozik.

Nézze meg ezt is:

Spiritusz – 2018. szeptember