Gyulatelevízió
A Békés Megyei Jókai Színház, és vele együtt egész Békés megye sikeresen mutatkozott be az erdélyi Tusnádfürdőn, a 22. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor rendezvénysorozaton, azaz közkeletű nevén „Tusványoson”, mint a Magyar Teátrumi Társaság színházi sátrának építője, programjának szervezője és lebonyolítója.
A Jókai Színház munkatársai – élükön Fekete Péter igazgatóval, a Magyar Teátrum című országos színházi magazin főszerkesztőjével – a színházi sátorral új színfoltot varázsoltak a Tusványosi tábor főbejárata mellé.
Nemcsak azért Békés megye sikere is ez, mert a megyei intézményhálózat „zászlóshajója”, a Jókai Színház volta mozgatórugója, meghatározó ereje egy az egész magyar színházi szakmát képviselő összmagyar és európai jelenlétnek, hanem mert a megye egyik fő stratégiai irányvonalnak tekinti a határon átnyúló erdélyi kapcsolatokat. Márpedig a határon át az egyik legfontosabb útvonal a kultúrán keresztül vezet az erdélyi magyarokon kívül – a nemzeti megbékélés jegyében – a román néphez is. És mi lenne a jobb helyszín a kultúrán keresztüli megkapaszkodásra, összekapaszkodásra, mint egy olyan fontos, népszerű és közismert társadalmi, politikai rendezvény, mint Tusványos.
A Magyar Teátrum Színházi Sátor programjai is a már említett megkapaszkodás jegyében zajlottak: Ezt voltak hivatottak szolgálni a rendezvény mottói, jelmondatai és grafikai szimbólumai is. „Színház – kapaszkodó az élethez. Kapaszkodj belénk! Csak abba kapaszkodj, amiben megbízol! Bennünk megbízhatsz! Addig kapaszkodj, míg a kedved elér! A Magyar Teátrumi Társaság tagszínházai kapaszkodót nyújtanak mindenkinek: csecsemőtől az aggastyánig” – olvashatták a színházi sátor látogatói a szellemes feliratokat.
A napi programok is a kapaszkodó jegyében zajlottak. Reggelente Babajátszó – kapaszkodó négykézláb címmel a színházi sátorban és környékén, minden reggel játszóház és színházi tejszippantás fogadta a legkisebbeket és szüleiket. Délelőttönként Gyermek-kapaszkodó cím alatt a Békés Megyei Napsugár Bábszínház társulata szórakoztatta a gyerekeket. Délutánonként következett a Felnőtt-kapaszkodó, ahol két témakörben – Színház és oktatás; Színház és kritika – vitafórumok várták az érdeklődőket. A beszélgetésekben olyan neves közéleti személyiségek is részt vettek, mint Németh Zsolt külügyi és Hidvéghi Balázs nemzetgazdasági államtitkár, Pálffy István országgyűlési képviselő, az Országgyűlés Kulturális és Sajtó bizottságának alelnöke, Ókovács Szilveszter, a Duna Tv vezérigazgatója. Németh Zsolt az egyik rendezvény után hangot adott örömének, hogy a színházi sátorral hiánypótló kezdeményezést valósít meg a Magyar Teátrumi Társaság és a Jókai Színház a tusnádfürdői táborok több, mint két évtizedes történetében.
A kora esti Egyenes gerinccel címet viselő programpontban színházi előadásokat láthatott a Magyar Teátrum sátor közönsége. Egyik alkalommal Besenczi Árpád színművész, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház igazgatója adta elő Petőfi Sándor: A helység kalapácsa című vígeposzát fergeteges sikert aratva, másnap pedig Kubik Anna nyújtotta kapaszkodásra a kezét, lelkét a közönségnek. – Jó hogy itt vannak velem, verseket hoztam Önöknek ma délután, így mondom el, mit gondolok a világról – kezdte lágy, szelíd hangon a Kossuth-díjas színművésznő. Egyszerűség és báj, méltóság és határozottság sugárzott minden rezzenéséből. Egy fiatal Békés megyei színész, Balázs Csongor gitárjátékát közben úgy fogadta, úgy konferálta és úgy tette műsora részévé, mintha mindig egy színpadon dolgoztak volna. Befogadó, kedves és kollegiális.
Az Utó-kapaszkodó négykézlábig címet viselő program a meghirdetett este egy óriási vihar miatt elmaradt, de másnap bepótolták a fellépő művészek. A Jókai Színház képviseletében Szomor György színész-énekes és a békéscsabai Antovszki Band szórakoztatta a nagyérdeműt.
Apropó vihar. Azon a bizonyos éjszakán nem csak kapaszkodót nyújtott, hanem éjjeli menedéket is a Magyar Teátrum színházi sátra, amely állta a sarat, képletesen és valóságosan is. A meghirdetett programok félbeszakadtak, de több tucat sátravesztett fiatal a színházi sátorban talált éjjeli menedéket és egy korty szív- és lélekmelengető pálinkát. Ők már színházbarátok lesznek egy életre. A vihar és a jól megépített sátor szimbolikusan és valóságosan is bizonyította: a színház erős vár, lehet benne kapaszkodni, lehet belé menekülni külső vagy belső problémáinkat orvosolandó.
Aztán ami a viharnak nem sikerült, azt a Jókai színház munkatársai a rendezvény végeztével egy csapásra megoldották, szombaton lebontották a sátrakat – mert a színházi sátor valójában három gömbsátorból állt – aztán nehéz szívvel és csomagokkal, fáradtan, mégis a jól végzett munka jó érzésével: indulás haza, Békés megyébe. A sikeres bemutatkozás bizonyítékaként befejezésül álljon itt Albert Tibor, tusnádfürdői polgármester dicsérő mondata: „Ilyet még nem látott a huszonkét éves Tusványosi Szabadegyetem, a legkomolyabb program, a legszebb sátor.”
Úgy tűnik érdemes lesz jövőre is visszamenni. Addig is nézzék meg képi beszámolónkat is a Galéria rovatban.
