Gyulatelevízió
Bartók Béla 1918-ig 1400, egyes források szerint 3200 szlovák népdalt jegyzett le. E tevékenységét érthető okokból nem folytathatta a trianoni döntés után sem.
A hatalmas anyag sorsa később az lett, hogy eladta kiadásra a szlovákiai, turócszentmártoni Matica Slovenská intézetnek. Bartók 1940-es emigrálásáig nem – és később sem – lett kiadva az anyag. Ezt a kulturális mulasztást pótolta a Szeged-csanádi egyházmegyéhez tartozó Gerhardus Intézet, ugyanis Bartók kéziratát tárta a nagyközönség elé egy könyv formájában, fakszimile kiadásban. Prof. Käfer István, a kötet szerkesztője és a Gál Ferenc Hittudományi Főiskola Hungaroszlovakológiai Kutatócsoportjának vezetője a legnagyobbak közé sorolja ezeket a népdalokat. Dr. Kozma Gábor rektor örömének adott hangot, hogy a hittudományi főiskola falain belül született meg a kötet. Sztakovics Erika társszerkesztő a könyv születésének nehézségeibe avatta be a könnybemutatón megjelenteket. Elmondta, hogy a kéziratokat digitalizálása okozta a legnagyobb feladatot. Adódik a kérdés, tudott-e Bartók szlovákul? Käfer István szerint szlovákul nem, tótul viszont kiválóan beszélt a népdalgyűjtő.
Bartók népdalgyűjtő munkásságát talán legjobban az utókor ismeri el. Elég arra gondolni, hogy Wang Lee-hom, az 1976-ban született kínai popzenész saját elmondása szerint Bartók Béla alapján kezdte el gyűjteni a kínai népdalokat.
