Gyulatelevízió
A napilap Álláspont rovatában a főszerkesztő, Stefka István követendő példaként ír Gyuláról.
„Mostanában különösen érték hazánkban az állandóság, másként a megmaradásért, a fennmaradásért folytatott küzdelem. Gyula városa valami ilyesfajta illúzióért, sőt annál többért, a múlt és a jelen valóságáért tesz évtizedek óta nem kis erőfeszítéseket. Példaként érdemes kiindulni egy kis közösség erőfeszítéseiből, amely akár országosan is követendő lehet. Kevesen tudják, de 1849 augusztusában ,Világos után Gyulán tette le a fegyvert több mint ezernégyszáz honvédtiszt, köztük kilenc tábornok – többek között Damjanich János, Kiss Ernő, Leiningen-Westerburg Károly, ők aradi vértanúként vonultak be a magyar történelembe. Fogolyként – rangjukhoz méltóan – külön házakban szállásolták el őket. A várost az elmúlt huszonegy évben baloldaliak és jobboldaliak is vezették, de valami különös belső indíttatásból egy valamiben közösen gondolkodtak: tisztelni kell a múltat, becsülni kell történelmüket és azokat a személyiségeket, akik sokat tettek a városért. Ez a patriotizmus abban is megmutatkozik, hogy a történelmi múltat visszaidéző épületeket régi formájukban gyönyörűen renoválták – például a gyulai várat, Erkel Ferenc szülőházát, Ladics György főügyész házát – és a város nagyjainak emlékét folyamatosan ápolják, mint például Apor Vilmos püspökét vagy az Almásy arisztokraták építő munkáját. Miért fontos ez? Mert az ott élőknek ezer gondjuk mellett is ad egyfajta lelki muníciót, belső erőt, büszkeséget, hogy magyarnak mondhatják magukat, emellett gyulai lokálpatriótának. Hogy Gyulán nemcsak a gyulai kolbász híres érték, hanem sok minden más is.
Sajnos egyesek országszerte éppen ezt a tartást, a megmaradásért folytatott küzdelmet próbálják megtörni, elpusztítani.”
