Gyulatelevízió
A Gyula Televízió Sorsforduló magazinjának következő része egy tizennyolc éves lányról szól, akinek csupán egy vágya van: járni szeretne, úgy, mint egy egészséges ember.
{vsig}galeria/lillasorsfordulo{/vsig}
Lilla két éves koráig úgy viselkedett, mint egy egészséges kisbaba. Ekkor állapítottak meg nála spinális izomatrófiát, vagyis gerinc eredetű izomsorvadást. Ez egy ritka öröklődő betegség, amit az egyik gén hibája okoz és a gerincvelő mozgató idegsejtjeinek a fokozatos elvesztését eredményezi. A tudomány jelenlegi állása szerint nincs gyógymód erre a betegségre, mindössze az izom romlása lassítható gyógytorna segítségével. Lilla és családja az utolsó reménysugárba kapaszkodik: megpróbálnak pénzt gyűjteni a pekingi őssejtbeültetésre.
Persze, nem egyszerű eljutni a tiltott városba, előzetes számítások szerint legalább ötmillió forintra lenne szüksége Lillának. Osztályfőnöke, Szilágyiné Nyemcsok Adrienn egy jótékonysági gálában látott segítséget. Április 12-én az Erkel gimnázium szervezésében volt és jelenlegi gimisek lépnek fel. A teljesség igény nélkül kijelenthető, hogy fellép Beszterczey Attila, Hevesi Imre, Kara Misa, Szabó Eszter. Ahogy a tanárnő fogalmazott: – Ezen az esten mi szeretnénk körbeölelni Lillát. Nem csak a volt és a jelenlegi erkelesek, hanem az egész város és nagyon szurkolunk neki, hogy kijuthasson Pekingbe és sikerüljön a kezelés. Persze, azt mindenki tudja, hogy nem jöhet össze ötmillió forint, de a legkisebb segítség is számít.
A műsorban megszólal Lilla édesanyja, aki elmondta, lánya feltűnően egyedül csinál mindent. Természetesen sok mindenben segítségre szorul gyermeke, de amit lehet, önmaga megcsinálja.
Lilla két osztálytársa is megosztja a televízió nézőkkel, hogy milyen osztálytárs is a történet főszereplője. Kiderül, hogy tulajdonképp Lilla szokta osztálytársait lelkileg támogatni és nem pedig fordítva, ahogy azt az ember képzelné.
És végezetül a legjobb jellemzés a lányról saját honlapján található, melyben nem nehéz meglátni Lilla hihetetlen pozitív életszeméletét:
„Ez az életem. Ez a csodás, iszonyúan rövid és végtelen valami, aminek minden percét élvezni szeretném. Csodálni a napfelkeltét, nagyokat nevetni, mosolyt csalni mások arcára, töretlenül hinni és bízni, szeretni, szerelmesnek lenni, és egyszerűen kitárni mindenki előtt a szívem. 🙂
Az emberek, akik nem ismernek, azt hiszik valójában csendes vagyok… de akik ismernek, azt kívánják: bárcsak néha csendben maradnék. 😉
Az élet olyan, mint az óriáskerék, hol fönt, hol lent. Talán furcsán hangzik, de még hálás is vagyok azokért a dolgokért, amelyek megviseltek, mert ma már tudom, hogy ezektől lettem erősebb…”
