A Kézjegyben a kitüntetett elmesélte, miért választotta ezt a hivatást, milyen új beavatkozásokat alkalmazott a gyógyítás során, és miért gondolja, hogy az embernek egész életében tanulnia kell.
Rokszin Tibor érsebész főorvos már a középiskolában eldöntötte, hogy az orvosi pálya irányába orientálódik, először állatorvos szeretett volna lenni, de végül mégis általános orvosnak jelentkezett, ezen belül pedig a sebészetet találta a legvonzóbbnak.
Elmondta, számára ez nem munka, hanem hivatás, hiszen úgy fogalmazott, aki nem érzi magáénak száz százalékban ezt a területet, az ne akarjon gyógyítással foglalkozni.
Az, hogy végül is ma orvosként praktizál, az nagyban köszönhető nagyapja betegségének, akit elkísért egy kardiológiai vizsgálatra, és az ott történtek hatására döntötte el, hogy ezzel a területtel szeretne foglalkozni.