2022. május 24., kedd
FONTOS

Útravaló hét évtizedre

Nyolcvanas éveiben is friss szellemű, aktív ember. Hát persze: egész életében sportolt.

Ám ahogy mondja, kondícióját mindenekelőtt az Úristennek köszönheti. Ahogy az életét is… mert tizenévesen a halál torkában volt. Csodás módon megmenekült. És épp ezzel függ össze, hogy bár az egyház szolgálatára szánta életét, dr. Vikor Sebestyén mégsem lett pap.

➜ Óhatatlan, hogy a szomorú, de szerencsésen végződő történettel kezdjük.

➜ 1946 őszén Mindszenty József hercegprímás úr Szegedre látogatott. Akkor bemutatták neki azokat a fiatalokat, akiket eredményeik alapján a római teológiára szándékoztak küldeni. Két végzős jelölt volt, és három kisebb, köztük én is.

➜ Megtisztelő, de nagy feladat lehetett ez egy ifjú gimnazista számára.

➜ Bizony, még többet kellett tanulnunk. Minden áldott nap görögórára jártunk, hogy mire kikerülünk Rómába, a latin mellett tudjunk görögül is. De aztán az életem másként alakult. Vírusos agyhártyagyulladást kaptam. Akkor alig tudták ezt kezelni. Élet és halál közt lebegtem. Mégis, a Jóisten megsegített. Fél év után csodás javulás jött el. Nem felejtem, amikor a nagyhírű Purjesz professzor úr egy nap arra kért, hogy számoljak neki. Miért akar engem számoltatni – méltatlankodtam magamban –, hisz én voltam az egyik legjobb matematikus az iskolában… de azért csak számoltam. Rájöttem, ez egy elme­próba.

➜ Mi volt akkor az első gondolata?

➜ Az, hogy hálát adok az Istennek. És papoknak, tanároknak, diákoknak, akik értem imádkoztak. Végig is jártam aztán a rendházakat, iskolákat, mindenkinek megköszöntem az imát.

➜ Közben az iskolaév rohant…

➜ Igen, de pótoltam, amit kellett, tudásomról elszámoltattak a tanáraim, így sikerrel zártam.

➜ Két híres nevelőműhelyben csiszolódott: a piaristák nagy múltú gim­ná­ziu­mában, és a fiatal, de hamar tekintélyt szerzett Egyházmegyei Kisszeminá­rium­ban. Milyen emlékeket őriz?

➜ A legjobbakat! A legendás Dugonics András Főgimnázium 222. tanévében léphettem be az intézménybe, és az 1942-ben indult Kisszeminárium első diákjai között lehettem. Mindkettőt a legmagasabb színvonal, a legnagyobb igényesség kellemezte.

➜ Egyikbe se volt könnyű bekerülni.

➜ Kivált a szemináriumba, mert a jezsuita atyák elvárták, hogy a jelölt minden tárgyból jó legyen, szinte csak eminens tanulókat vettek föl.

➜ Nem nyomasztotta a szigoruk?

➜ Egyáltalán nem, mert bár valóban szigorúak voltak, de emberséggel tették a dolgukat. Tartalmas életet éltünk ott. A napirend feszes volt. Magunkban is, magunk körül is mindig rendet kellett tartanunk, de a kötelezőkön túl igazi szabadságot élveztünk.

➜ Magukban – vagyis belső rendet – tartani, ehhez jó útmutatást kaptak?

➜ Hogyne! Kiegyensúlyozott, jó szellemű, spirituális értelemben teljes emberré igyekeztek formálni. Remek emberek voltak, nagy hivatástudattal, igazi papi és tanári kvalitásokkal.

➜ Kikre emlékezik legszívesebben?

➜ Igazi műveltségátadó és hivatásgondozó volt mindegyikük, így nehéz választani. Hálával gondolok rájuk. A legendás Pálos Antalra, a Kisszeminárium vezetőjére például, aki később, a hosszú börtönévek után is a végsőkig kitartott elvei mellett. Aztán Hunya Dániel páter, a másik legenda! Húsz évig volt spirituális, és mindenki áldja az emlékét. Vagy a nagy tudású Fábry Antal, aki a kommunista üldözés elől menekítette a gondjaira bízott szeminaristákat. Mind-mind példaadó szerzetes és tanár volt!

➜ És akkor még nem is említettük a pia­rista gimnázium tanárait…

➜ Bizony, ők legalább akkora értéket jelentettek! Szívemben őrzöm őket. A szegedi és a pesti gimnáziumban is tekintélyt szerzett Kovács Mihály emberségére példa: amikor a németek több ezer leventét elhurcoltak, az életét kockáztatva utánuk ment Németországba. Táborokban kutatta föl őket, tanítóként és lelki gondozóként végig kitartott mellettük a fogságban. És sorolhatnám: a szép emlékű Kartal József tanár úr, aki a rendek feloszlatása után lelkészként még a kilencven felé közeledve is szolgált, vagy Lénárd Ödön atya, akit a leghosszabb ideig, tizenhat évig börtönben tartottak, de sosem törték meg… hát ezek a nagyszerű paptanárok adtak nekünk példát.

➜ Nem sajnálja, hogy hivatásukban nem követte őket?

➜ Hallgatnom kellett Purjesz professzor úr szavára, aki féltett, mondván, hogy az agyhártyagyulladás után a fejemet kímélnem kell. Munkás lettem a kenderfonóban. Aztán ott kapacitáltak, hogy tanuljak, így nappalin elvégeztem a műegyetemet.

➜ Aztán jogi diplomát szerzett. Sikeres asztaliteniszező, elismert sportvezető, klubelnök is volt. Teljes az élete?

➜ Igen, de csak a megtartott istenhitemmel. Az útravalóval, amit paptanáraimtól hét évtizede kaptam.

 

Nézze meg ezt is:

3Téma – Zékány Zita és Kóra János