2024. március 29., péntek
FONTOS

Felvidékről kitelepített magyarok a Csanádi Egyházmegyében

Magyarságunkhoz és vallásunkhoz hűek akarunk maradni­

Hetven évvel ezelőtt, 1946. feb­ruár 27-én kötött Csehszlovákia és Magyarország lakosságcsere-egyezményt, amely szerint ahány magyarországi szlovák jelentkezik az áttelepülésre, a csehszlovák kormány annyi állampolgárságától megfosztott magyart eltávolíthat országa területéről. Az államközi szerződés szerinti lakosságcsere 1947 áprilisában kezdődött meg. 1948-ra 70 273 szlovák hagyta el önként Magyarországot, illetve 68 407 magyart telepítettek ki Csehszlovákiából. Ténylegesen ennél jóval többen érkeztek Magyarországra: közel 30 000 embert azért telepítettek ki, mert az első bécsi döntés (1938) után költözött a Felvidékre, további 6000 fő önként hagyta el Csehszlovákiát. A felvidéki magyarok kitelepítése csak 1949-ben ért véget.

A hetven évvel ezelőtt kötött szerződés a Csanádi Egyházmegye területét és lakosságát is érintette. A Békés megyei központok – Békéscsaba, Szarvas, Tótkomlós – és térségük mellett Csanád vármegye három településében éltek nagy számban a tizennyolcadik század elején a Felvidékről az Alföldre települt – és többségükben az evangélikus felekezethez tartozó – szlovákok: Pitvaroson, Ambrózfalván és Csanádalbertin. Mivel a térségben a lakosság többsége hagyományosan evangélikus hitű volt, katolikus templom és plébánia akkoriban nem működött egyik faluban sem. A három település lelki ellátását a szomszédos katolikus magyar község, Csanádpalota plébánosa – a lakosságcsere idején – Havadi Ferenc és káplánja, Gyurkovics Béla látta el.

Hamvas Endre csanádi püspök 1947 áprilisában intette Havadi Ferenc csanádpalotai lelkészt, hogy figyeljen a betelepülőkre, hogy „kellő fogadtatásban és lelkipásztori gondozásban részesüljenek”. A plébános a püspökhöz írt levelében említést tett a szülőföldjüktől megfosztott Pitvarosra érkező magyarokról: „A betelepülők nagyon szomorú hangulatban érkeztek. Igyekeztem lecsillapítani őket, mert igen elkeseredettek”. Majd kifejtette, hogy az első érkezők még szabadabban hozhatták ingóságaikat, míg a később áttelepítettek már csak néhány eszközükkel, használati tárgyukkal érkeztek.

A Felvidékről elűzött és Pitvarosra telepített – gútai és vágfarkasdi – felvidéki magyarokat papjuk, Beltovszky László gútai plébános is meglátogatta és hetekig lelkipásztorkodott közöttük. 1947 nyarán a helyi katolikusok levélben kértek katolikus lelkészt falujuknak s katolikus hittant gyermekeiknek. „Akaratunk ellenére elszakítottak nemcsak ősi lakóhelyünktől, hanem papjainktól, templomunktól is. Magyarságunkhoz és vallásunkhoz hűek akarunk maradni. Velünk együtt kitelepített és más községekbe került testvéreink templomhoz és lelkiatya vezetése alá kerültek, de nekünk, akik legtöbben vagyunk egy tömbben, nincs templomunk. A jelen körülmények között a vallásban van egyedüli vigaszunk. Vasárnap van lehetőségünk szentmisét hallgatni, mert Csanádpalotáról egyik főtisztelendő úr ki szokott jönni, de sokan közülünk naponként járultunk szentáldozáshoz.”

Hamvas Endre augusztus 10-én meglátogatta pitvarosi híveit, s meggyőződött vallásos meggyőződésük komolyságáról. Nem sokkal később pedig, 1947. november 1-jével plébániát alapított Pitvaroson. Első lelkészévé Debreczeni Kálmánt – korábbi tábori esperest – nevezte ki. Őt 1948 májusától a fiatal Kiss Ferenc makói segédlelkész követte, aki hamar megtalálta a közös hangot újdonsült híveivel, és nagy erővel megkezdte a közösség szervezését, valamint a templom és a plébániaépület fölépítését.

Az 1948. május 23-án a Maros-menti Mária-napok rendezvényei miatt Makóra látogató Mindszenty József hercegprímás, esztergomi érsek is meglátogatta a megyébe telepített felvidékieket. Amikor értesült arról, hogy a makói szentmiséjén több száz Pitvarosra telepített katolikus vett részt, úgy döntött, elmegy közéjük. Pitvaroson több mint hétszázan fogadták a főpapot. A korabeli sajtó szerint „a hercegprímás itt arra buzdította a hívőket, hogy legyenek apostolok példaadóan erkölcsös életükkel, tiszta családi szentélyükkel, ragaszkodásukkal a hithez és az egyházhoz”.

Nézze meg ezt is:

Egészségszervezők számára rendezett versenyt a GFE

A dél-alföldi régió legjobb egészségszervezőjét keresték azon a versenyen, melynek eredményhirdetését kedd délután tartották a …