Magyarországon eddig sohasem látott ritkaságokkal idézi meg a Vezúv kitörésekor, Kr. u. 70-ben négyméternyi hamu alá temetett várost a szegedi Móra Ferenc Múzeum.
Noha Pompeji katasztrófájáról ifjabb Plinius levelei számot adtak az utókornak, a világ mégis megfeledkezett a végórájában mindörökre konzerválódott városról, amelynek romjai fölött szőlődombok telepedtek meg egészen a régészet XVIII. századi nagy reneszánszáig. Ekkor viszont a kincsvadászok végeztek jóvátehetetlen pusztítást az emlékekben. Pompeji kincsei szétszóródtak a világ főúri gyűjteményeiben, és csak a XIX. század második felében, Itália egyesítését követően veszi kezdetét a tervszerű leletmentés.
A világ számos ókori gyűjteményéből összeválogatott leletek a virágzásában megsemmisült római település mindennapjait, a római életmódot idézik a látogatók elé, miközben megérint a vaksors kérlelhetetlensége, amely megkövült mementóvá változtatta egy jólétben élő civilizáció hétköznapi, esendő pillanatait a végzettel dacolva.