Gyulatelevízió
Szegeden tartottak konferenciát a szovjet Gulág-táborokba hurcolt hívőkről és egyházi személyekről. A bemutatott papi sorsokból egyértelművé vált, a kommunisták ellenségnek tekintették a vallásos embereket, s mindent megtettek azért, hogy megtörjék őket. Próbálkozásaik azonban zátonyra futottak, a hit erősebb volt a katolikusokban és a protestánsokban is.
Hívők és egyházi emberek a Gulágon címmel rendeztek konferenciát Szegeden január 27-én. Az elhangzott előadásokból kiderült, a táborokban fogvatartottak elenyésző része volt egyházi ember, mégis hatalmas szerepük volt abban, hogy tartsák a lelket társaikban. A rendezvény különlegességét az adta, hogy az anyaországi katolikusok sorsa mellett a hallgatóság megismerhette, hogy mi történt a protestáns testvérekkel, valamint a határon túli magyarokkal.
Szabó Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgató-helyettese megnyitó beszédében Olofsson Placid atyával történt találkozását elevenítette fel. – Magához ragadta a mikrofont és így szólt: többször elmondtam, jegyezzék meg, az Úristennek van humora! A Szovjetunió tíz évig mindent megtett, hogy tönkretegyen. Én mégis itt vagyok 91 évesen, de hol van a Szovjetunió?
A teremben mások is ismerték még személyesen a hosszú életet megélt, az év elején elhunyt bencés szerzetest. Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát Bencések a Gulágon című előadása is elsősorban Placid atya életét, szovjetunióbeli rabságát mutatta be. A főapát emlékeztetett rá, más bencéseket is a Szovjetunióba hurcoltak. Egy részük hadifogolyként került keletre, mert a Magyar Királyi Honvédségben több szerzetes lelkészként szolgált. Azonban a második világháború befejeződése sem jelentette azt, hogy nem hurcoltak el több egyházi személyt: huszonöt szerzetest vittek el, közéjük tartozott Olofsson Placid is. Egyetlen bűnük az volt, hogy szembeszálltak a kommunista diktatúrával.
A Kamaraerdőben meggyilkolt szovjet tiszt halálát ürügyül használták fel azért, hogy a korábban kemény antikommunista hangvételű beszédeket tartó bencést 1946-ban letartóztassák. Egy koncepciós perben a szovjet büntető törvénykönyv 58. alapján ítélték el, ezért tíz év börtönt kapott. A fehéroroszországi brjanszki erdőben öt éven keresztül dolgoztatták, közben verték, éheztették.
– Én nem diákokat fogok tanítani, ahogy elterveztem. Nekem az lesz a dolgom, hogy tartsam a lelket a fogolytársaimban. Ez volt a hivatásom a lágerben tíz évig. Ezért voltam én a legboldogabb ember az egész Szovjetunióban, mert rám talált az életfeladatom – idézte az 1955 végén hazatért Placid atyát Várszegi Asztrik. Hivatásához ugyan nem térhetett vissza, de tiszta ember maradt. Előbb egy ládagyárban dolgozott, később betegszállítóként, majd mosodai munkásként, mosodavezetőként látta el feladatait.
Mirák Katalin, a Magyarországi Evangélikus Egyház Tényfeltáró Bizottságának tagja párhuzamba állította Böröcz Sándor lelkész sorsával Placid atya életét. Böröczöt szintén hamis vádak alapján ítélték huszonöt évre, egy Északi-sarkkörön túli táborban raboskodott 1955-ig. Az evangélikus lelkész szintén nem gyakorolhatta hivatását élete maradék részében, mert egyháza félt az államszocialista diktatúra haragjától.
A konferenciát a Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség és a Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítvány szervezte.
