A Tér művésze

Nevét főművének „előszobája”, a szomszédos terecske, szellemét maga az alkotás: a szegedi Dóm tér tartja életben. Rerrich Béla (1881–1932) mindennek ellenére egyike érdemein alul megbecsült nagyságainknak.

Holott a „palotás Város”, a szecessziós Szeged, a lechneri városszerkezet vagy az eklektika fölemlegetése mellett méltán büszkélkedhetnénk gyakrabban a korabeli Európa egyik legeredetibb, ma is eleven térkompozíciójával, a Fogadalmi templomot koszorúzó, klinkertéglába álmodott, pazar látomással, amely kongeniális bravúrral testesíti meg Klebelsberg kultúraeszményét.

Minden tekintetben hiánypótló munka, egyúttal méltó elégtétel Hajós György nemrégiben megjelent Rerrich-monográfiája, amely alapos kutatómunkával tárja elénk egy lenyűgözően sokoldalú, nagy formátumú művész pályáját, kulcsot adva a ránk örökített főmű értelmezéséhez, eddig észrevétlen szempontokat szolgáltatva az építészeti együttes élvezetéhez. Rerrich személyében egy osztrák gyökerű, magyar lelkületű, polgári látásmódú, európai horizonton tájékozódó, reneszánsz szellemiségű alkotót ismerünk föl a virtuóz térarányok hátterében. Egy kertépítészettel és városrendezéssel is elhivatottan foglalkozó, teremtő fantáziával megáldott építészt, aki azonban mindenekelőtt művész: a forma és a szellem harmóniájának megszállott firtatója. Hollósy Simon egykori festőnövendéke, aki útinapló helyett briliáns rajzokon örökítette meg kóborlásait Angliától Erdélyig, Hamburgtól Stockholmig és Párizstól az olasz kis­vá­ro­so­kig. Mindegyik rajzán könnyed eleganciával ötvöződik az épített környezetben éber szemmel föllelt praktikum és az ábrázolás oldottsága: akárcsak a saját építészeti tervek esetében, amelyek fölényesen társítják a használat és a léleknemesítés szempontrendszerét. A raguzai főteret megörökítő vázlatán lehetetlen rá nem ismernünk a Dóm tér délkeleti szegletének ötszáz év előtti, rejtett előképére árkádívekkel, erkélyekkel, óratoronnyal. Íme, egy történelmi ismeretekkel alaposan fölvértezett, mégis eredeti alkotóművész aprócska, ám annál beszédesebb műhelytitka: széljegyzet a folyamatosság és az előremutató törekvések összhangjának kérdésköréhez, a Dóm tér esztétikumának sokat elemzett alapvonásához.

Hajós György kötetének főhőse egy megkésett polihisztor, aki Versailles-ban tanulmányozta, majd a legnevesebb angol irodában gyakorolta is a kerttervezés akkoriban úttörő mesterségét, és aki éppolyan sokrétű szempontrendszer alapján tervezett egy tantermes népiskolát, mint városházát, villát vagy leánygimnáziumot. Írásai, akárcsak tervezői munkái mindegyre Klebelsberg széles látókörű, korszerű elveit visszhangozzák. Aligha véletlen, hogy a korszakos kultuszminiszter Rerrichben fedezte fel nagyralátó koncepciója, a szegedi Templom-tér megvalósítóját. Egyazon esztendőben távoztak közös terükről és a földi terekről – a halhatatlanságon is méltán osztoznak. m. á.

(Hajós György: Rerrich Béla építész és kertművész élete és munkássága. Építésügyi Tájékoztatási Központ Kft. 2016)