Gyulatelevízió
A magyar, de tágabb értelemben a közép-európai katolikus egyház kimagasló személyisége, Valentiny Géza 1927. május 8-án született Szegeden nyolcgyermekes családban.
Édesapja, Dr. Valentiny Ágoston, (1888–1958) jeles szegedi ügyvéd és szociáldemokrata politikus volt. A szegényeket pártoló, baloldali érzelmű személyként a szegedi Piarista gimnáziumi múltját és katolikus hitét meg nem tagadó személyként lett 1944 októberében, a szovjetek bejövetele után Szeged város polgármestere. Hamvas püspök naplójában elismerően szól az általa becsületes embernek minősített Valentinyről, akinek polgármesteri kinevezése után első útja a püspökhöz vezetett. A polgári értékeket sokra tartó Valentinyből 1944 decemberében az új hatalom igazságügy-minisztert csinált. A kommunisták jól látták, hogy a demokratikus látszat fenntartása érdekében szükség van hiteles személyiségekre. Nem csoda, hogy Valentiny Ágoston 1945 után egyre több konfliktusba keveredett Rákosiékkal, és 1948-ra ő is az ellenségek közé került. Érthető, hogy 1950-ben őt is perbe fogták és koncepciós perben súlyos börtönre ítélték. 1955-ben szabadon engedték, de a börtönben szerzett betegsége miatt 1958-ban meghalt.
Az ő fia volt Valentiny Géza, aki tanulmányait a szegedi piaristáknál kezdte, ahol Paskai László volt az osztálytársa. Az utolsó három évet Esztergomban, a bencés gimnáziumban végezte. Apja sorsát ismerve nem kell csodálkoznunk, hogy teológiai tanulmányait már Bécsben folytatta. 1952-ben szentelték pappá. Ezt követően Ausztria különböző tartományaiban működött papként. Idegen környezetben is megőrizte magyarságát és elkötelezettségét hazája és az onnan Ausztriába érkező menekültek megsegítése ügyében. 1958-tól a Bécsben működő Europaische Hilfsfond (EH) munkatársa, hamarosan a magyar osztály vezetője, majd 1971-től az EH segélyszervezet vezetője. A Kádár-rendszer Valentinyt a magyar emigráció veszedelmes alakjaként tartotta számon. Hivatali beosztásában nemcsak a menekültek segítését intézte, hanem a 70-es és 80-as években számos magyarországi és erdélyi templom felújítására közvetített pénzügyi támogatást. Székhelye mindvégig a bécsi Pázmáneum volt. Személyes érdeme, hogy ez az épület és intézmény egészen a rendszerváltozásig a bécsi magyar emigráció központjaként működött. A Mindszenty József főpapi székhelyeként működő Pázmáneum épületének megújításában és Mindszenty személyének tiszteletében is meghatározó szerepe volt.
Életének meghatározó részét képezte a cserkészet. Olyan fontosnak tartotta az emigrációban lévő cserkész mozgalmat, hogy a Külföldi Magyar Cserkészmozgalom európai társelnökségét is elvállalta. A magyar emigráció fontos oktatási intézménye volt a bajorországi Burg Kastl-ban lévő magyar gimnázium, ahol egy időben az iskolabizottság elnöke volt. A külföldi magyarság hitéletének támogatását fontosnak ítélte. 1986-ig ő volt a Német Szövetségi Köztársaság magyar főlelkésze, majd 1995–2005 között az ausztriai magyarság főlelkésze. A bécsi magyarságot összefogó Európa Club 1987-ben választotta elnökének és haláláig a tiszteletbeli elnöke volt. 1997-ben Stephanus-díjat kapott, 1981-ben pápai prelátussá nevezték ki.
A politikai viszonyok enyhültével rendszeresen látogatott Magyarországra. E látogatásokban kiemelkedő helye volt mindig Szegednek. Valentiny prelátus egyik nagy reménye az volt, hogy Magyarországon ismét létrejöhessen a cserkészmozgalom. Örömmel jött Szegedre 1988. november 10-én a magyar cserkészetről rendezett konferenciára. Ez egyúttal a cserkészmozgalmat bemutató nagyszabású kiállítás megnyitója is volt. A két rendezvény igazi politikai áttörést is jelentett, amely együtt járt a magyar cserkészet újjáalakulásával, és fontos részét képezte a rendszerváltozásnak. A rendszerváltás után elnöke volt a budapesti Osztrák Gimnázium Iskolabizottságának.
Valentiny rendkívül korrekt, diszkrét ember volt. Nagyon sokan fordultak hozzá gondjaikkal, problémáikkal. A „hallgatag” jelzőt azért tartjuk rá jellemzőnek – és természetesen dicséretnek –, mert a rengeteg segítségről, támogatásról soha nem beszélt.
2011. június 1-jén hunyt el életének 85., papságának 58. évében. A Bécs melletti Laab im Walde-i kolostor temetőjében helyezték örök nyugalomba. Valentiny Géza az elmúlt 70 év nagy tanúja és cselekvő résztvevője volt. Egy nagyszerű, értékes ember, lelkipásztor, cserkészvezető és igaz szegedi.
