Az államalapító Szent István király mintegy évezredes kultuszának számos megnyilvánulási formája van. Elég csak a róla elnevezett településekre, az emlékének ajánlott templomokra, vagy fő ereklyéjének, a Szent Jobbnak a tiszteletére gondolnunk. A hódmezővásárhelyi katolikusok nyolcvan évvel ezelőtt épülő új templomukat is a szentek sorában lévő első magyar uralkodó emlékének ajánlották.
A korai újkortól kezdve református többségű Hódmezővásárhelyen a Szentháromság titulusú belvárosi katolikus templomot a tizennyolcadik században a környéken birtokos Károlyi grófok anyagi támogatásával építették. A katolikus hívek számának gyarapodásával párthuzamosan az épületet bővíteni kellett. Végül az akkor a váci egyházmegyéhez tartozó Vásárhely katolikus közössége úgy döntött: új plébániát és új egyházközséget szervez, s ezek számára új templomot épít. Cseh András kanonok, plébános is támogatta a törekvést, s szerzetesrendeket igyekezett megnyerni a vásárhelyi katolikusok lelki és liturgikus igényeinek kielégítésére. Hívta a szaléziánus, a piarista és a jezsuita rendet is, de végül az utóbbiak tartományfőnöke fogadta el a fölkérést.
Így a csaknem két évtizedes szervezőmunka eredményeként 1936 augusztusában a jezsuita Ecker Jenő plébános vezetésével megkezdte működését a hódmezővásárhelyi Szent István-plébánia. Az új plébánia és az akkor már készülő templom működésének anyagi alapjait a belvárosi „régi” plébánia, valamint a Lukács család – Lukács László, Szekula Józsefné Lukács Mária és Keresztes Nagy Lajosné Lukács Róza – tagjai által fölajánlott mindösszesen háromszáz kataszteri holdnyi földbirtok biztosította. Ekkor a szentmiséket a Wlassich Gyula (ma Vöröskereszt) utcai vöröskereszti iskolában berendezett kápolnában tartották, amelyet 1936. augusztus 19-én áldott meg Cseh András. Egy évvel későbbre, 1937. augusztus 20-ra lett kész az új templom épülete, s ezen alkalomból az Oltáriszentséget ünnepélyes menetben Cseh kanonok átvitte oda.
A hódmezővásárhelyi – Fábián Gáspár budapesti építészmérnök tervei alapján készült – új templom építése 1935. november 21-én a Cseh András által végzett jelképes kapavágással kezdődött, a munkálatok azonban 1936 márciusától gyorsultak föl. Az egyházi épület alapkövét – már az előrehaladott készültségi szinten lévő templomban – 1936. szeptember 8-án, Kisboldogasszony (Szűz Mária születése) napján tette le Hanauer Á. István váci püspök. Mint az alapkőben elhelyezett dokumentumban olvasható: „Az építés költségeihez a Hódmezővásárhelyi Római Katolikus Egyházközség, a hívek, a Szív újság olvasótábora és az amerikai magyarság jelentős adományokkal járultak.”
A Szent István-plébániatemplom építkezései 1937-re befejeződtek, a következő évben pedig a belső funkcionális és díszítő munkálatokat is elvégezték. A helybeli Kratochvill János bádogosmester készítette toronykeresztet 1938. október 30-án Horváth Győző kalocsai segédpüspök áldotta meg. A Szent Jobbnak a Szent István halálának kilencszázadik évfordulója alkalmából rendezett „országjárása” során az akkorra elkészült templomban is megfordult, s nagy tömeg jelenlétében a templom előtti téren tették ki közszemlére, amelynek során Bangha Béla jezsuita páter, a kor egyik legnépszerűbb hazai katolikus hitszónoka mondott beszédet.