Összetett válaszokra, de iránytűre is szükségünk van

Az állam és az egyház kapcsolatát a történelem folyamán konfliktus és a párbeszéd dialektikája jellemezte. Mi olyan rendszerben élünk, amelyben az egymástól elválasztott, független állam és egyház az együttműködésre törekszik – nyilatkozta lapunknak Trócsányi László. Az igazságügyi miniszterrel egyebek mellett a migránskérdésről, a Szegedet érintő fejlesztésekről, valamint az állam és az egyház viszonyáról is beszélgettünk.

➜ Magyarország is befogadhatott volna 20-30 menedékkérőt, akik azután néhány nap alatt eltűntek volna, valószínűleg valahol Németországban. A kormány ezzel szemben elvi alapokon alakította ki álláspontját, mert ezt tartotta őszintének. Ezért bánnak velünk keményebben, mint másokkal – nyilatkozta a közelmúltban a Die Weltnek. Elsőként arra kérnénk, hogy ezzel kapcsolatban fejtse ki bővebben az álláspontját.

➜ Magyarország nem tartotta és továbbra sem tartja helyesnek, hogy a tagállamok állam- és kormányfőiből álló Európai Tanács menekültek önkéntes befogadására irányuló politikai iránymutatása ellenére egy kötelező menekültelosztási rendszer működjön. A tagállamok szuverenitása és egyenjogúságának elve alapján ezekben a kérdésekben minden tagállam saját maga kell, hogy dönthessen. Nem többségi döntés alapján ráerőltetett, a beleegyezése nélkül meghatározott kvóták, hanem saját belátása szerint.

Ezért vállaltuk, hogy elvi kérdéseket vessünk fel, elvi álláspontot foglaljunk, és vitassuk meg európai partnereinkkel a felmerült kérdéseket – mind jogi oldalról az Európai Unió Bírósága, mind politikai oldalról az európai döntéshozó fórumok előtt.

Szerintünk ez az őszinte útja a meglévő nézetkülönbségek tisztázásának, a helyes és hatékony közös megoldás megtalálásának, nem pedig az, hogy látszólag elkezdjük végrehajtani azt a döntést, amellyel nem értünk egyet, mondván, hogy a menedékkérők nem akarnak, és ezért úgysem fognak nálunk maradni, ahogy ezt a gyakorlat szinte minden más országban bebizonyította, ahol a kvóták alapján befogadták őket. Többségük aztán napokon belül más, számukra kedvesebb, vagy éppen több támogatást nyújtó európai országban kötött ki. A tagállamok túlnyomó többsége, bár nem szólalt fel elvi alapon a kötelező kvótarendszer ellen, mégsem vették át a nekik előírt számú kérelmezőt. Az eddig összesen előirányzott 160 ezer olaszországi vagy görögországi menedékkérőből csak 27 ezer átvétele történt meg, és van olyan tagállam, amelyik mindössze 0,7 százalékát teljesítette a neki előírt kvótának.

➜ A súlyos migrációs helyzet megoldásában mindenkinek részt kell vennie, ám a fő kérdés a „hogyan?” – írta a Magyar Időkben publikált cikkében. Mi lehet a valódi megoldás?

➜ A migrációs válság megoldása csak közösen, de valódi konszenzus alapján, az Európai Unión belül érvényesítendő alapelvek tiszteletben tartása mellett képzelhető el. A tagállamok szolidaritásának elve nem gyengítheti egyenjogúságukat, sem a tagállamok szuverenitásának, a nemzeti, alkotmányos identitás tiszteletben tartásának elveit. Ezen felül a szolidaritás nem is korlátozható kizárólag egy adott támogatási formára, hozzájárulási eszközre. Magyarország többféle módon felel meg a szolidaritás elvének. Ide sorolandó – többek között – a külső határok hatékony védelme, a válságban leginkább érintett, valamint a menekülteket kibocsátó országoknak és a tranzitállamoknak nyújtott anyagi, technikai és szakértői segítség egyaránt.

A Bizottság által javasolt és erőltetett kvótarendszer nem jelent valós megoldást, nem megfelelő eszköz. Mi a valódi megoldást nem a tagállamok önálló döntési lehetőségeinek szűkítésében vagy a további elvándorlást ösztönző eszközökben, hanem alapvetően a külső határok védelmében, a schengeni szabályok betartásában, a kibocsátó és a tranzit-országok támogatásában, a menekülés indokainak mielőbbi megszüntetésében, valamint a tényleges menekültek és a gazdasági bevándorlók helyzetének eltérő kezelésében látjuk.

➜ A kormány döntött arról, hogy igen jelentős összegű támogatást kap a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) egészségügyi szolgáltatásainak fejlesztésére, az oktatási infrastruktúra korszerűsítésére. Melyek lesznek a legfontosabb beruházások, amelyek megvalósulhatnak? Miért rendkívül lényeges ez az ország szempontjából?

➜ Szeged, mint egyetemi város és a Szegedi Tudományegyetem eddig is példamutató módon járt elöl a gyakorlati orvosképzésben és a térség egészségügyi ellátásában. Magyarország kormányának támogatása hozzájárul a betegellátás és a nemzetközileg is versenyképes oktatás továbbfejlesztéséhez. A támogatás szintén hozzájárul, hogy regionális szinten erősítse a K+F tevékenységeket, növelje a térség gazdasági erejét és versenyképességét, nőjön a foglalkoztatottak száma és csökkentse a fiatalok elvándorlását. A Szegedi Tudományegyetem támogatása Szeged város támogatását is jelenti.

Megújulhat a jogi kar épülete, a Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinika jelentős fejlesztési forráshoz jut csakúgy, mint a Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ. Az ELI-ALPS környezetében kialakítandó tudományos, innovációs, technológiai és ipari telephelyegyütteshez szintén komoly anyagi forrást tudunk biztosítani.

➜ A történelmi egyházaknak olyan alapvető kérdésekre kell válaszolniuk, mint a demográfiai helyzet, a házasság és a család intézménye, a gyermekek helyzete, a munka világa, a technikai forradalom vagy a migráció. Egyházi lapként szeretnénk erről a témáról is kicsit részletesebben kérdezni.

➜ A felvetett kérdésekkel a kormány is behatóan foglalkozott és foglalkozik, hisz ezek az egész társadalmat érintő kérdések is egyben. Gondoljunk csak arra, hogy a demográfiai helyzet a jelenlegi kormányzati ciklus alatt a javulás irányába mozdult el. A szociális intézkedéseknek köszönhetően ma már bátrabban vállalnak gyermeket a pályakezdő fiatalok. Életpályamodellek bevezetésével kiszámíthatóbbá tettük számukra is a jövőt, bevezettük a GYED extra intézményét, ami lehetőséget teremt arra, hogy a munkába visszaálló édesanya továbbra is élvezze az állam segítségét. Támogatjuk a gyermekes családok lakáshoz jutását (CSOK), ami jelentős állami támogatás mellett biztosítja a színvonalas lakhatást.

Bevezettük a családi adókedvezmény rendszerét, a kötelező óvodai oktatást, bölcsődék építését is támogatja a kormány. Kiemelt fontosságú a gyermekek nevelése.

A munka világának kiszélesítése érdekében bevezettük a közfoglalkoztatást. Az állam támogatja, ösztönzi a mikro-, kis- és középvállalkozások munkahelyteremtő beruházásait.

A migráció kezelésében egy új utat mutattunk, amikor Magyarország és az unió határainak megvédése érdekében megalkottuk a jogi határzárat, majd kerítéssel és a határvédelem más módszereivel megerősítettük ezt a védelmet.

➜ Állam és egyház viszonyát ugyancsak több beszédében is érintette. Mi lehet ebben a kapcsolatban az ideális? Milyen irányban tartanak a hazai folyamatok?

➜ Állam és egyház kapcsolatát a történelem folyamán konfliktus és a párbeszéd dialektikája jellemezte. Mi olyan rendszerben élünk, amelyben az egymástól elválasztott, független állam és egyház az együttműködésre törekszik. Kell, hogy az egyházaknak legyen véleménye értékekről, közjóról, morálról és kell, hogy utat mutasson ebben a bizonytalan, sokszor istentagadó világban. Meg kell szólalnia olyan kérdésekben, mint a migráció, a klíma­változás, vagy a permanens technikai forradalmak. Sokféle és összetett válaszokra, de iránytűre is szükségünk van. A globalizáció új esélyeket és új kockázatokat egyszerre kínál. Az embernek ezért – legyen az hívő vagy hitetlen – útmutatásra van szüksége.

Manapság sokszor halljuk, hogy Európa elveszítette lelkét. Az egységes piac, a közös valuta, a négy nagy szabadság rövid időre képes lelkesíteni a polgárokat. Ám eszmék és eszmények nélkül ez a lelkesedés az európai projekt iránt nem tarthat ki. Az európai alkotmányszerződés szövegéből kimaradt Isten neve, a keresztény örökségre hivatkozás. Ez a dokumentum aztán két népszavazáson is megbukott és nem lépett hatályba. Az új magyar alkotmány, a 2012. január 1-jén hatályba lépett Alaptörvény más utat választ, amikor „elismeri a kereszténység nemzetmegtartó szerepét”.

Magyarország kormánya folyamatos párbeszédet folytat az egyházakkal – elismerve önállóságukat és egyben pluralitásukat. A történelmi egyházakkal megállapodásokat köt a kormány, amelyben lefektetjük az együttműködés alapjait. Támogatjuk az egyházak szociális, oktatási és minden olyan tevékenységét, ami közjó szolgálatában áll.

A már említett sokszínűség ma már a béke és nem a viszály forrása. Ez lehet a mi identitásunk, de Európáé is: tanítsuk meg a következő nemzedéket arra, hogyan lehet meghaladni a felekezetek, vallások és nemzetállamok közötti konfliktusokat, és hogyan lehet ehelyett a sokszínűséget a béke, a szabadság, az egység és az igazságosság szolgálatába állítani. A cél a közjó közös keresése a másik identitásának megismerése és tiszteletben tartása mellett.

➜ Szeptember 15-ig lehetett benyújtani a bírói pályázatokat a közigazgatási bíróságokra. Miként alakul a további menetrend? Mit vár a közigazgatási bíróságoktól?

➜ A jogállam legfontosabb alapköve a közigazgatás feletti bírói kontroll. Az Országgyűlés azzal, hogy elfogadta az önálló közigazgatási perrendtartásról szóló törvényt, a jog uralmát biztosítja a közigazgatás felett, és komoly lépést tett az önálló közigazgatási bíráskodás megteremtésének irányába is. Történelmi jelentőségűnek tartom azt, hogy a generálklauzula értelmében a közigazgatás valamennyi joghatást kiváltó cselekvése bíróság előtt megtámadható. A közigazgatási bírósághoz forduló személy tehát nem csak a saját, hanem a köz érdekét és a jogrend integritását is védi.

A közigazgatás, a közigazgatási jog széleskörű, szerteágazó terület, ezért professzionális bírói rendszerre, pro­fesszio­nális bírói karra, a bírók létszámának bővítésére van szükség. A most kiírt pályázatok elbírálása a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvény vonatkozó szabályai szerint folyamatban van. A bírósági szervezetrendszer keretei között folyó kiválasztási eljárás végén több mint negyven új bírói álláshelyet fognak a nyertesnek ítélt pályázók betölteni, és a közeljövőben további pályázati kiírások várhatóak.

Az Igazságügyi Minisztérium feladata egy olyan szabályozási környezet megteremtése, amely lehetővé teszi, hogy a legnagyobb közigazgatási jogi szaktudással rendelkező pályázók versenyezhessenek a meghirdetett bírói álláshelyekért. A pályáztatási és kiválasztási eljárásban történő döntés meghozatala bírósági igazgatási jogkörbe tartozik, nem a minisztérium hatásköre, így azokra vonatkozó ismeretünk nincs.

➜ S egy általános kérdés a jövőt illetően. Melyek lesznek az igazságügyi tárca legfontosabb feladatai a következő időszakban?

➜ Az elmúlt három és fél esztendőben több nagy kódexet is megalkotott az Igazságügyi Minisztérium, melyek közül a tavalyi év végén, 2016. november 22-én a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény, ez év nyarán, 2017. június 13-án pedig az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény került az Országgyűlés által elfogadásra. E törvények hatálybalépését megelőzően indokolt a jogrendszer átfogó felülvizsgálata és a szükséges módosítások előkészítése; ez az igazságügyi tárca jelenlegi és az elkövetkező időszakra meghatározott legjelentősebb feladata.

Ezzel összefüggésben rávilágítanék arra, hogy egy adott törvénykönyvhöz kapcsolódó kodifikációs tevékenység mindig két részből áll. Az első lépés magának a kódexnek a kimunkálása, a második pedig a jogrendszernek a kódexhez való igazítása, amely jogalkotási, jogtechnikai szempontból legalább akkora és olyan jelentős feladat, mint magának az eredeti kódexnek a megalkotása, előkészítése.

A következő ciklusra átívelő feladatok között említeném a közigazgatási bírósági rendszer átalakításának utolsó pilléreként a Közigazgatási Felsőbíróság létrehozására vonatkozó javaslatunk újbóli beterjesztését. A közigazgatási perjog megújítása, a már elfogadott és kihirdetett önálló közigazgatási perrendtartási kódex meggyőződésem szerint akkor lesz képes valamennyi pozitív hatását kifejteni, ha – az Európa-szerte megvalósult modellt követve – kialakításra kerülnek a Kúria alatt elhelyezkedő közigazgatási különbíróságok.

Végezetül szólni szeretnék arról, hogy a minőségi jogalkotás követelményét és a deregulációt mind a korábbi kormányzati ciklusban, mind ebben a kormányzati ciklusban zászlajára tűzte a kormány. Az elmúlt időszakban a bürokráciacsökkentésre fókuszáltunk, vagyis az adminisztratív terhek mérséklését, az eljárások egyszerűsítését és a központi államigazgatás szervezetének „karcsúsítását” igyekeztünk megvalósítani.

A sokat hivatkozott ún. „regulációs önmérséklet” ugyanakkor nem volt kielégítő, ebből adódóan magas az elfogadott törvények száma és a túlszabályozás gyakran indokolatlan. A következő ciklusra húzódó feladat a szabályozási szintet érintő felülvizsgálatok elvégzése, azaz hogy kizárólag a valóban törvényi szabályozást igénylő kérdések maradjanak törvényi szinten. A deklaratív jellegű, normatív tartalmat nélkülöző, elavult, tartalmilag kiüresedett vagy egyébként alkalmazhatatlan törvényi rendelkezések hatályon kívül helyezése a cél, amelynek eléréséhez hosszú utat kell még megtenni az Igazságügyi Minisztérium munkatársainak.