2024. március 28., csütörtök
FONTOS

Jubileumi Szent Gellért Fesztivál

A budapesti Zeneakadémián

A nyári színházi évad és a voltaképpeni koncertszezon közötti holtidőre időzített hangversenysorozat művészeti küldetését az eltelt évtized igazolta. Christian Bachmann alapító intendáns – aki rangos nyugat-európai zenei műhelyekben szerzett tapasztalatok birtokában álmodta meg az ínyenc zeneművészeti élményeket kínáló fesztivált a szegedi székesegyházba és környékére – egyszerre kívánt bemutatkozási lehetőséget teremteni pályájuk elején járó ifjú tehetségeknek, ugyanakkor létrehozni a találkozás fórumait a hazai és az euró­pai zeneművészek, a kortársi törekvések és a szélesebb befogadói réteg, a szakrális és a világi zene számára.

A püspökség szervezésében létrejött művészeti rendezvénysorozat kettős missziója jelentékenyen felértékelődött egy évtized alatt: az európai keresztény identitást fenyegető veszélyek a korábbinál is nagyobb felelősséget rónak a kulturális önazonosság megerősítésére és átörökítésére, aminek leghatékonyabb eszköze a művészet. A püspöki köszöntővel megkezdődött fesztivál programja tíz éve ezeken az elveken épül föl: szimfonikus hangversenyein éppúgy jelen van a klasszikus alaprepertoár, mint napjaink kompozíciói, kamara­koncert­jein ugyancsak egymás mellett kapnak helyet a zeneirodalom mérföldkövei és a jelenkor identitáskeresésének komolyzenei tanúságai. A fesztivál szimfonikus sorozata ebben az esztendőben ciklussá teljesedett: Beethoven VI. és VII. szimfóniája után a monumentális kórustételben, az Európa himnuszává lett, Schiller versére született Örömódában csúcsosodó IX. szimfónia töltötte meg a székesegyház, majd a Zeneakadémia terét. A Szegedi Szimfonikus Zenekar és a Vaszy Viktor Kórus részvételével, Yoon Kuk Lee vezényletével lezajlott kettős koncert különlegességeként más-más szólistákkal az egyházmegye székhelyén, illetve a fővárosban.

Bach és Mozart – a klasszikus zene két alappillére – ebben az évben is kiérdemeltek egy-egy önálló koncertet. A megkerülhetetlen klasszikusok örök kihívása, lehet-e újat mondani, érvényes értelmezésekkel gazdagítani a művekhez tapadt előadói hagyományokat és hallgatói elvárásokat. Bach csellódarabjainak esetében ma már elvárás, hogy az eredeti megszólalást felidéző hangszeren és játékmodorban is élvezhetővé váljanak: a Pablo Casals által fölfedezett csellószvitek az első darabok közé tartoznak a zene­irodalomban, amelyek a cselló karakterét bontják ki, méghozzá máris teljes vértezetben, tökéletes hangszeres tudást feltételezve, univerzális zenei gondolatiságot testesítve meg. A hat szvit vitathatatlanul a nyugati szellem egyik csúcsteljesítménye. Zenei logika, metafizika és lelkiség olyan formai letisztultságba kristályosodik a darabokban, hogy a magányos szólista körül szinte megnyílik a kozmosz. A csellószvitek ma Bach legjelentősebb szerzeményei között szerepelnek – holott a megelőző évszázadok alig tekintették őket többnek technikai gyakorlatoknál. Michal Stahel, aki idén a C-dúr és a D-dúr szvitet játszotta egy-egy rekonstruált régi hangszeren, pontos és kiérlelt előadással adott példát az eredetihez való hűségre törekvő interpretációra.

Mozart öt hegedűversenye, két rondója és ugyancsak hegedűre valamint zenekarra szerzett adagiója minden korszak hegedűseinek méltán dédelgetett darabja. Ha semmi egyebet nem alkot, Mozart e szerzeményekkel is kiérdemelte volna helyét a zenetörténetben. Noha 17 és 19 esztendős kora között szerezte őket, az öt Mozart-koncert annyi eredetiséggel, olyan fölényes gesztusokkal és akkora könnyedséggel közelít az olasz mesterek által – azt hihetnénk – kimerített műfajhoz, amint az csak egy reményekkel telt szívű ifjú zseni esetében lehetséges. A huszadik század második felének törekvése, hogy a régi korok zeneműveit sallangtalanul, a romantikus pátosztól megtisztítva mutassák be. Yoon-Hee Kim és Szent Gellért Akadémia Yoon Kuk Lee vezényelte zenekara ezúttal a K 218 D-dúr versenymű és a Linzi szimfónia műsorra tűzésével keresett új értelmezési lehetőségeket Mozart muzsikájához. A székesegyház altemplomában a salzburgi Mozarteum növendékei válogattak Franz Schubert, Robert Schumann, Johannes Brahms, Gustav Mahler és Richard Strauss dalművészetéből.

A fesztivál szélesebb rétegek felé irányuló küldetésének érdekes példája volt az október 30-i hangverseny, amelynek műsora a komolyzene lehető legszélesebb köréből merített. A Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandár Hódmezővásárhely Helyőrségi Zenekarának változatos műsorát követően a Szeged szülötte szoprán világsztár, Tokody Ilona mutatott példát a bensőséges daléneklésre Kerényi Mariann zongoraművész társaságában, majd – mintegy a zene léleknemesítő, nevelő erejét demonstrálva – az egyházmegye oktatási intézményeiben működő énekkarok adtak ízelítőt az iskoláinkban folyó zeneoktatás eredményeiből. A fesztivált immár hagyományosan zene és lélek-, illetve élettan határterületeire kitekintő konferencia-előadások kísérték, a zárónapon pedig a társadalmi felelősségvállalás került a középpontba a Szegedi Nemzeti Színházban megrendezett jótékonysági hangverseny alkalmával, amelyen Kokas Katalin, Sebestyén Márta, Janza Kata, Homonnay Zsolt, Gyüdi Eszter, Szélpál Szilveszter és a Gyüdi Sándor dirigálta Szegedi Szimfonikus Zenekar lépett a pódiumra a Korábban Érkeztem Alapítvány céljainak támogatására.

Nézze meg ezt is:

Félévszázados jubileumához ért a városi borverseny

  Sándor János több, mint 15 éve foglalkozik borászattal  néhai nagyszülei háznál, ahol van borospince …