A főpásztor válaszol

Az Egyházmegyei Hivatalhoz, a püspökhöz, a helynökökhöz postai, illetve elektronikus úton folyamatosan érkeznek vélemények, kérdések, ötletek, panaszok, olykor név nélkül. Rovatunkban az ezekből megszerkesztett kérdésekre ad választ a főpásztor.

L Lassan megszokhattuk, hogy még több mint 25 évvel is az első szabad választások után választási kampány idején egyesek kínjukban, tudatlanságból vagy provokáció szándékával – nehéz eldönteni – kérdőre vonják, vagy gátlástalanul megtámadják az egyházat (tagjait és vezetőit), amiért részt vesz a közéletben, azaz politizál.

– Nyilván nem vették még észre, hogy egy demokráciában ez senkinek sincs tiltva, sőt, ez elvárás a közös felelősség gyakorlásával szemben. Ezekben a napokban számos kérdés, vagy egyszerűen „üzenet” érkezik az Egyházmegyei Hivatalba névvel és név nélkül, mindegyik a püspök, a plébánosok, a hívek „politizálásával” foglalkozik. Legtöbben azt kérik számon az egyházi vezetőkön, hogy miért nem nyilatkoznak sokkal egyértelműben és határozottabban, mások egyenesen eltiltanák őket minden véleménynyilvánítástól.

Valójában már a ’60-as években a II. Vatikáni Zsinat felhívta az egyház tagjainak a figyelmét arra, hogy az egész társadalom iránti kötelességük az, hogy részt vegyenek a közügyekben, és tegyenek meg mindent, hogy a társadalom életének minden területén előtérbe kerüljenek az evangéliumi értékek. Nyilvánvaló tehát, hogy egy keresztény állampolgár olyan politikai erőt támogat, bíz meg saját maga képviseletével, amely, illetve aki azokat az értékeket akarja képviselni, védeni, előmozdítani, melyek Jézusnak, az evangéliumnak, a kereszténységnek az értékei az emberi élet méltóságával, a családdal, a társadalmi szolidaritással és igazságossággal, az erkölcsi kérdésekkel kapcsolatban. A keresztény ember bolond lenne, ha nem így tenne, mert olyan evangéliumi parancs létezik, hogy „Szeresd ellenségedet”, de olyan nem, hogy „Juttasd mandátumhoz politikai ellenfeledet!” Természetesen itt is igaz, hogy „nem mindenki az, akinek mondja magát”. Az emberi gyarlóság is mindenhol felbukkanhat. Van, akit a választással kapcsolatos döntésében valamilyen sértettség, konkrét ügyben elszenvedett igazságtalanság vagy más szubjektív szempont vezérel. Ezt mindannyian megértjük. Az azonban józan bölcsességgel eldönthető, hogy ki az, aki a mi hitünkből fakadó értékeinket, értékrendünket képviseli, és ki nem.

Saját közösségünk, egyházunk esetében akkor beszélhetnénk a megosztottság veszélyéről, ha több olyan politikai formáció is lenne, mely egyformán vállalkozik a mi értékeink képviseletére. De jelenleg csak egy ilyen van: a jelenleg is kormányzó pártszövetség. Ezért nem küzdünk feloldhatatlan feszültséggel járó dilemmával az idei választásokon.

L Valószínű szintén kampánycélokat próbál szolgálni, és megint csak tudatlanságból fakad a sopánkodás, amit egy olvasói levélben fogalmazott meg valaki a minap az egyik megyei napilap hasábjain. Az író sajnálatosnak ítéli, hogy „a püspök csak stadionra költ”.

– Bár a mi közösségünk nem tart igényt arra, hogy reklámozza magát, azt azért mindenki tudhatja, hogy az említett „stadion” 11 ezer diáknak és 4 ezer állami gondozásban lévő, általunk ellátott fiatal számára jelent majd rendszeres sportolási, közösségi lehetőségeket, élményeket. Ezen kívül jelenleg hat templomot építünk, két kollégiumot, tucatnyi iskolát felújítunk, bővítünk. Az egyházmegye 19 plébániája egyenként 50 millió Ft összegben kapott pályázat után lehetőséget közösségfejlesztő tevékenységének bővítésére. Az egyes plébá­niák a közelmúltban juthattak összesen 287 millió forint összegben céljaik eléréséhez pályázati támogatáshoz. Az egyházmegye a tavalyi esztendőben saját forrásai­ból, részben tagjai adományaiból 3 millió forinttal tudta támogatni az erdélyi Sikasszó templomának építését, 19 millió forinttal támogattuk Afrikából és Indiából érkezett keresztény egyetemisták tanulmányait, akik diplomát szerezve, hazatérve többnyire orvosként dolgoznak majd hazájukban. Támogattuk az orosházi kórház eszközbeszerzését közel 4 millió forinttal, a kárpátaljai Munkácsi Görög Katolikus Egyházközséget és az ottani Szent István Líceumot 5 millió forinttal. Nem mellesleg tavaly több mint 35 000 embert támogattunk az egyházmegyei karitász szolgálatával 20 millió forintból – többek között hajléktalan teajárat működtetésével Szeged teljes területén, különböző típusú segélyek eljuttatásával, roma tanoda működtetésével, 47 karitászos csoport támogatásával 47 településen. Mindez az egyházmegye rutinszerű működésének egy része.

Csak remélni tudom, hogy mindezzel még kampány idején sem háborítunk fel senkit.