Magyarország választott

Modern demokráciákban természetes, hogy a parlamenti választások során az egyszerű állampolgároktól kezdve a pártpolitikusokig bezárólag eltérő módon gondolkodnak a közállapotokról, az égető közproblémákról, valamint a közösség előtt álló célokról. A nézeteltérések egyik forrása annak megítélése, hogy az adott választásnak van-e kiemelkedő tétje a közösség sorsát és jövőjét illetően.

Az ezévi országgyűlési választásokon a magyar társadalom sorsproblémájaként vetődött fel a nagyarányú elvándorlás, a népességfogyás megállítása a gyermekvállalás ösztönzésével, illetve az illegális bevándorlás vagy a betelepítés megakadályozása. A kivándorlás és a születésszám alakulása a jelenben is könnyen meg­tapasztalható, átélhető és felfogható probléma, míg az illegális bevándorlás és a betelepítés a maga konkrétságában tűnhet olyan jövőbeni kérdésnek, melynek súlya és jelentősége feltevésen alapul és nem bizonyított. Meggyőződésem viszont az, hogy ez nem így van.

Mindennapi életünkben is gyakran gondolkodunk el azon, hogy mi lett volna vagy mi lenne, ha ezt vagy azt (nem) tettünk volna vagy (nem) teszünk meg. Tudunk hát mérlegelni és lehetséges következményekben gondolkodni, de ez igaz a politikával és kormányzással kapcsolatban is. Amikor elmegyünk szavazni, döntésünket nagyon is alakíthatja az, hogy mire számítunk egy esetleges kormányváltás esetén. Éppen ezért érdemes elgondolkodnunk azon, hogy mi lett volna, ha 2014-ben az akkor leg­erősebb ellenzéki párt és miniszterelnök-jelöltje, az MSZP
és Mesterházy Attila alakított volna kormányt. Mi lett volna, ha a Mesterházy-kormány és a baloldali parlamenti többség szembesült volna a 2015-ben kitört migrációs válsággal és szerzett volna érvényt három éven át a migrációs politikájának? Hasonlóképpen töprenghetünk el azon is, hogy mi várna ránk, ha az ezévi választáson ment volna végbe politikai fordulat. Milyen politikát folytatna az illegális migrációval vagy a betelepítéssel kapcsolatban a Gyurcsány-kormány, a Szél-kormány, a Karácsony-kormány vagy éppen a Vona-kormány?

A választási kampányban az ellenzék módszeresen kerülte a téma tárgyalását, és érdemi állásfoglalást sem tett, mintha a probléma nemcsak hogy nem lenne sorskérdés, de nem is létezne. A hallgatás azonban beszédes. Mivel nagyonis tudjuk s tudják, hogy Nyugat-Európa társadalmaira a harmadik világból és azon belül a muszlim országokból történő több évtizedes bevándorlás és a 2015-ös migránsválság mennyire rányomta bélyegét, azt kell gondolnunk, hogy egyetértenek mind a nyugat-európai társadalmi változásokkal, mind a nyugati országok bevándorláspolitikájával.

Magyarországon a rendszerváltás óta meghatározó szerepe volt s van a „nyugati” minták kritikátlan követésének, ami gyakran annak bizonyítéka, hogy az adott pártnak vagy politikusnak nincs önálló érdemi gondolata egy problémáról – jelesül az illegális bevándorlásról és betelepítésről. Inkább mérvadó számukra az, hogy mit mond a német kancellár, az Európai Bizottság elnöke Brüsszelben vagy éppen egy tekintélyes nyugati napilap, semmint hogy magyar szemmel és magyar érdekek szerint gondolják át a dolgokat. A Habsburg-időkben a fenntartások nélkül udvarhű labancok és aulikusok, később a nácikért rajongó berliniták, utánuk meg a szovjetekért rajongó moszkoviták határozták meg a magyarság sorsát. Az Európai Unióhoz csatlakozással meg színre léptek a brüsszeliták, akik ugyancsak fenntartások nélkül képesek azonosulni bármivel, amit Brüsszelben vagy az Európai Parlamentben kitalálnak…

Ami a nyugati minták kritikátlan követését illeti, kritikus pillanatban vagyunk: szemünk előtt ment s megy végbe a tömeges bevándorlás, és igenis láthatjuk, hogy mi várna a magyar társadalomra, a jövő nemzedékekre, ha a tömeges bevándorlás és betelepítés politikáját magáévá tenné egy magyar kormány.

Vigyázó szemetek Párizsra vessétek! – írta volt Batsányi János. Okuljunk hát abból, hogy Franciaországot és a művelt Nyugatot nem rázta meg, amikor két évvel ezelőtt egy idős katolikus pap torkát rituálisan vágták el templomában radikális iszlamisták, és nem rázza fel, hogy már a sokadik izraelitát gyilkolták meg hite miatt…