Az ének-zene pedagógus már fiatal tanárként, a 70-es években elkezdett kórust szervezni az iskola diákjaiból, és rögtön az első években országos versenyeken vett részt az énekkarokkal. Tevékenységét több díjjal jutalmazták, 2001-ben Rockenbauer Zoltán kultuszminiszter Wlassits Gyula-díjat adományozott neki, 2006-ban pedig a Köztársasági Érdemrend ezüstkeresztjét is megkapta.
A gimnázium akkori igazgatója, Kereskényi Miklós elmondta, az Erkelben szinte “kultusz” alakult ki az énekkar körül, és az egész iskola büszke volt a tanárnő vezette kórusra.
Beleznai Györgyné Kézjegy című műsorunkban elmondta, az Erkel mellett folyamatosan tanított más iskolákban is, és ezeken a helyeken is szervezett kórusokat.
A román iskolában az ország egyetlen nemzetiségi lánykórusát vezette, és itt – bár a nyelvet nem beszélte – román nyelvű ének-zene könyvet is szerkesztett. A rendszerváltás után az újjászerveződő gyulai katolikus gimnáziumban és református általános iskolában az egyházi zenében is elmerült.
A Magvető énekkarával minden hónapban új műsorral adtak hangversenyt a református templomban. Itt új kihívás volt számára, hogy egészen 7 éves kortól foglalkozott a gyerekekkel . Ez ugyanakkor lehetőség is volt a zenepedagógus számára, ugyanis a gimnáziumban azt tapasztalta, hogy a diákok nem szeretik az énekórákat.
A Magvetőben ezért igyekezett már fiatal kortól megszerettetni azt velük.