Gyulatelevízió
Tisztelt Olvasók, Kedves Testvérek!
Krisztus követői, a hívő keresztény közösség 2000 év óta, kezdettől, minden vasárnap, az Úr napján, az ő bennünket is alapvetően érintő győzelmét, feltámadását ünnepli. Ritkán fordul elő a naptárban, hogy vasárnap emellett mást is ünneplünk. Ráadásul szentekről, vértanúkról szinte mindig a haláluk napján emlékezünk meg. A naptár azonban az idén úgy hozta, hogy június utolsó vasárnapjára esett Keresztelő Szent János születésének ünnepe, ezen a vasárnapon erről emlékezett meg az egész világegyház.
A családok évében az ünnep evangéliumi epizódját úgy is értelmezhetjük, mint egy igazi családi eseményt, fejleményt. Egy aránylag idősödő házaspár nagyon szeretett volna gyermeket, de ez nem adatott meg nekik, és amikor már szinte lemondtak róla, akkor születik rendkívüli események közepette fiú gyermekük, óriási örömet okozva a családban és a rokonságban. Nem kényeztetik el, de a család olyan körülményeket biztosít számára, hogy János (a későbbi Keresztelő János) fizikailag és szellemileg látványosan hatalmas egyéniséggé fejlődik, és döntő hatást gyakorol kora egész társadalmára.
Híres emberek életrajzában gyakran olvashatjuk, hogy már kora gyermekkorukban rendkívüli események, körülmények utaltak arra, hogy nem egy hétköznapi egyéniség válik majd az illetőből. Keresztelő János születésének a meghökkentő, váratlan körülményeiből is azt olvasták ki a szülők, rokonok, hogy Isten valamilyen rendkívüli feladatot, küldetést szán neki. És valóban, felnőtt korára a külső megjelenésével is tükrözött karizmatikus, szuggesztív egyéniségével, felelősségteljes küldetéstudatával, ugyanakkor végtelen alázatával, félelmet nem ismerő bátor és egyértelmű szókimondásával óriási történelemformáló hatást gyakorolt az egész kortárs társadalomra. Ráadásul emberileg hálátlan szerepet vállalt: a figyelmet és az elismerést nem magának vindikálta, hanem egy fontos közügy, sőt egy következő személy felé irányította.
A családok évében érdemes hangsúlyozni, amit az evangélium Jézus gyermekkoráról is fontosnak tart megemlíteni, hogy leginkább nem valamilyen átlagosnál jóval kedvezőbb anyagi vagy egyéb körülmények, hanem a család biztosította mindkettőjük számára a testi–lelki–szellemi fejlődés, kibontakozás lehetőségét, és a nevelés által a valódi örök értékek megismerését. Nekünk, magyar, európai keresztényeknek Keresztelő Szent János, Szent László, majd augusztus vége felé Szent István ünnepe ad alkalmat annak tudatosítására, hogy milyen szánalmas és nevetséges figurák azok, akik európai értékekről akarnak kioktatni minket, míg ezekről halvány lila dunsztjuk sincs.
Európai érték nem a tetszőleges, cserekompatibilis konfiguráció a család esetében, hanem az apa, az anya és a gyermek, gyermekek egyedülálló közössége.
Európai érték nem a bugyuta, politikailag korrektnek minősített beszéd, hanem a bátor, egyenes, pártatlan és előítéletmentes szókimondás.
Európai érték nem az uniformizált, globalizált, jellegtelen sablon személyiségek ideológiai laboratóriumokban történő, a minden értéktől egyenlő távolságtartást követelő, gyakorlatilag nihilista sorozatgyártása, hanem a tudatos, az emberi személy méltóságát szem előtt tartó nevelés.
Nekünk, európai, magyar keresztényeknek saját mindennapi életünkben és az egész társadalomban, a jelen történelmi időkben első püspökünk: a vértanú Szent Gellért közbenjárását kérve ezekről a keresztény, európai értékekről kell hiteles és hatékony tanúságot tennünk.
