„…míg a kövekből falak emelkednek, addig az élő kövekből közösségeket építünk.”

 

 

Az alábbiakban Kiss-Rigó László püspökkel a 2018-as esztendőről és az elkövetkező évek építkezéséről beszélgetünk. Az interjú teljes terjedelemben a Szeged-Csanádi Egyházmegye Toronyirány Kalendáriuma 2019-es számában olvasható.

➜ Egyházmegyénkben a 2018-as esztendőt is az építkezés és a fejlesztés jellemezte. Püspök úr, melyek voltak azok a területek, amelyeket ezek közül kiemelne, és hogyan ítéli meg az év tapasztalatait, történéseit?

➜ A magyar katolikus egyház és a Szeged-Csanádi Egyházmegye történetében talán még soha nem nyílt lehetőség olyan nagyszabású építkezésekre, melyeket jelenleg meg tudunk valósítani. Ez mindenképpen örömteli. Bizonyos beruházások befejeződtek, mások folyamatban vannak, és akadnak, melyek még csak most indulnak. Templomaink, plébániáink jelentős összegeket kaptak a felújításokhoz, iskoláink, intézményeink a fejlesztésekhez. Olyan egyházmegyei szintű nagyprojektekkel büszkélkedhetünk, mint a szegedi dóm, a székesegyház rekonstrukciója, a Szegedi Ifjúsági Centrum vagy a szegedi Tóth Péter-palotába megálmodott zeneiskola. Egyházmegyénk méltóképpen szeretne megemlékezni 2020-ban fennállásának 990., majd 2030-ban születésének ezredik évfordulójáról. Ehhez persze nemcsak infrastrukturális fejlesztésekre van szükség, hanem arra is, ami pénzben nem mérhető: közösségeink, plébániáink lelki megújulására. Arra törekszünk, hogy a két folyamat kiegészítse egymást, azaz míg a kövekből falak emelkednek, addig az élő kövekből közösségeket építsünk.

➜ Említette, hogy az egyházmegye méltóképpen szeretné megünnepelni fennállásának 990. évfordulóját, illetve a 2030-as millenniumot. Hol tartanak a felkészülésben?

➜ Ha a Jóisten egészséget ad, püspökként éppen 2030-ban megyek majd nyugdíjba, amikor az egyházmegyénk millenniumát ünnepeljük. Tudni érdemes, hogy az egykori Szent Gellért-féle Csanádi Egyházmegyének három utódja, szellemi-lelki örököse van: a Nagybecskereki, a Temesvári és a Szeged-Csanádi. Mindhárom egyházmegyében folynak már a jubileumokra hangoló ünnepségek. Ehhez kapcsolódik például Szent Gellért püspök legismertebb fennmaradt műve, a Deliberatio facsimile kiadása, melyet Roos Márton nyugalmazott temesvári püspök fáradozásainak köszönhetünk. Az egyházmegye ősi székhelyén, Nagycsanádon pedig látogatóközpont, zarándokhely létesülhet. Úgy készülünk, hogy 2020 elsősorban Temesvári Egyházmegye számára legyen kiemelt évforduló, természetesen a másik két egyházmegye közreműködésével, míg 2030-ban – szintén összefogva – Szeged-központtal szeretnénk majd ünnepségeket szervezni. Természetesen nem az a célunk, hogy a külsőségekben merüljenek ki az évfordulók. Azon igyekszünk, hogy a kapcsolódó építkezések és programsorozat egyházmegyénk igazi megújulását szolgálják.

➜ Egyházmegyénkben az elmúlt évtizedben szinte évente épült egy-egy templom, és megújult számos egyházi létesítmény. Mi várható következő években?

➜ Az egyházmegye ezeréves történetében jó néhány időszakban kellett szembenéznünk a pusztítással mind szellemi, mind fizikai értelemben. Legutoljára a kommunizmus évtizedeiben, amikor templomokat romboltak le, és nem engedtek újakat építeni. Hála Istennek ma más időket élünk. A célunk, hogy minden olyan helyen új templomot építsünk, ahol erre szükség és igény mutatkozik, így Hódmezővásárhely-Kertvárosban is, hogy csak egyetlen példát említsek. Arra törekszünk, hogy minden olyan közösségben és településen, ahol katolikus családok élnek – legyen szó akár kettőről, akár több százról – saját templomunk és közösségi házunk legyen.

➜ Az egyházmegye jelentős szerepet tölt be az ifjúságvédelemben, a közoktatásban és a felsőoktatásban. Az elért eredményeket miként értékeli?

➜ Az egyházmegye életének legfontosabb alapsejtjei a plébániák. Kiemelten figyelünk rá, hogy ezek a plébániák élő közösségek legyenek a megfelelő lelki­pásztorral, szolgálattal, öntevékenységgel és persze infrastruktúrával. A plébániai alapsejtekből álló nagyobb közösségnek komolyabb feladatai is vannak, amelyeket az egyházmegye által központilag működtetett és fenntartott intézményeink látnak el. A közszolgálatot a köznevelés területén óvodáinkon, általános iskoláinkon, szakképzéssel foglalkozó középiskoláinkon és gimnáziumainkon, míg a gyermek- és ifjúságvédelemben – nemcsak az egyházmegyére, de szinte a fél országra kiterjedően – Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltatónkon keresztül végezzük. Ezek fejlesztése a legfontosabb feladataink közé tartozik.

Sajátosságunk a felsőoktatásban vállalt feladatunk, melynek keretében a Gál Ferenc Főiskola szegedi Teológiai Kara mellett Szarvason Pedagógiai, Gyulán Egészség- és Szociális Tudományi, Békéscsabán Gazdasági Karral is rendelkezünk sőt, a mezőtúri mezőgazdasági fakultás is bontogatja szárnyait. Számunkra ez szolgálat: nem valamiféle expanziós törekvés állt a háttérben, hanem társadalmi partnereink kerestek meg bennünket azzal a kéréssel, hogy vegyük át, őrizzük meg, és fejlesszük ezeket az intézményeket. Örömmel tesszük mindezt, természetesen a saját értékrendünk szellemében.

Az élénk sportélet is jellemző a Szeged-Csanádi Egyházmegyére. Tíz évvel ezelőtt önerőből hoztuk létre Gyulán a Grosics Gyula Akadémiát, amelyből a 2019-ben átadandó csodálatos Szegedi Ifjúsági Centrum kinőtte magát. Ez a központ páratlan lehetőséget nyújt majd intézményeink, közösségeink sportéletének erősítésére, családi és ifjúsági programok szervezésére. Végül, de nem utolsósorban szociális intézményeinkről is szeretnék megemlékezni. Előrehaladott tárgyalások folynak a kormányzattal arról, hogy az egyházak fokozottabb szerepet vállaljanak ezen a területen, ezért úgy gondolom, a következő években várhatóan tovább bővül majd a szociális intézményeink száma.

➜ Milyen reményekkel és feladatokkal várjuk a jövő esztendőt, mit üzen az egyházmegye híveinek?

– A keresztény filozófia és teológia kétféle megközelítést alkalmaz az idő fogalmára. A kairosz a kegyelmi idő, mely független attól, hogy a kronosz, a múló idő feltartóztathatatlanul pereg. Újabb és újabb évfordulók jönnek egy ember, egy közösség, így az egyházmegye életében is, melyek leginkább arra alkalmasak, hogy egy-egy kiemelt feladatra vagy gondolatra koncentráljunk. A karácsony és a szilveszter, a polgári év fordulója a kronosz folyamat részei. A feltartóztathatatlanul múló, pergő időnek mi magunk adhatunk tartalmat, ha megfelelően használjuk ki ezeket az alkalmakat, a személyes kapcsolatokat. Aki ily módon szemléli az életet, láthatja, hogy nem vagyunk rabjai a körülményeknek, a magunk sorsát mi irányíthatjuk, és nemcsak a külső dolgok tekintetében – ahol sokszor korlátoznak bennünket, közösségeinket –, hanem a belső szabadságunkat is úgy éljük meg, ahogy akarjuk: ez a boldogság forrása is. Ennek szellemében azt kívánom, hogy az ünnepeket és az új esztendőt mindenki úgy használja ki, hogy rádöbbenjen: Isten mindenki számára megadja a lehetőséget, hogy értelmes és boldog ember legyen.