Az erőskezű Hunyadi Mátyás

Ahogyan olvasóink számára ismeretes, a Mátyás király emlékév nyitó eseményére január 12-én a szegedi dómban került sor nagy királyunk születésének 575. és koronázásának 560. évfordulóján. Az ünnepségsorozat keretében celebrált emlékmisét egyházmegyénk főpásztora a bécsi Stephansdomban június 2-án is. Az alábbiakban közölt beszédet Kiss-Rigó László püspök 2018. november 14-én mondta el a Mátyás király emlékév zárókonferenciáján Budapesten, az Országház felsőházi üléstermében és Bécsben, az ausztriai magyarság és a magyar kormány szervezésében, a Trautson-palotában rendezett emlékkonferencián.

Hunyadi Mátyást a rendek fiatalon, 15 éves korában választották Magyarország királyává 1458. január 24-én. Néhány nappal korábban, január 12-én Szegeden egyeztek meg az akkori egymással versengő, hatalmat képviselő csoportosulások abban, hogy kompromisszumok révén őt fogják megválasztani. Azt is mondhatnám, hogy ez volt az első „szegedi gondolat”. Idén január 12-én szentmisével egybekötött rövid ünnepség keretében részese lehettem magam is a Mátyás-emlékév megnyitásának a szegedi dómban. Nem vagyok történész, rövid előadásom címe nem az igazságos, hanem Az erőskezű Hunyadi Mátyás. Megválasztása után támaszkodhatott családja hadseregére és hatalmas birtokállományára, édesapja török­ellenes harcainak tekintélyére, és sógora, Szilágyi Mihály támogatására is. Utóbbi szerette volna kormányzóként befolyása alá vonni az ifjú királyt, mint ahogy sokan azért mentek bele a kompromisszumba megválasztásáért, mert úgy gondolták, hogy a túl fia­tal király magától nem lesz képes tenni semmit sem, támogatói teljesen befolyásolni tudják majd saját maguk javára. Csak érdekességként említem meg, hogy a történelem folyamán többször előfordult, hogy valakit túl fiatal vagy éppen túl idős kora miatt azért választottak meg, vagy neveztek ki komoly pozí­ció­ra, mert feltételezték, hogy úgysem lesz képes semmilyen komoly érdembeli intézkedésre. Széchényi György 1685-ben például azért lehetett esztergomi érsek 80 éves korában, mert az illetékesek biztosak voltak abban, hogy kora miatt már semmilyen komoly intézkedésre nem lesz képes. Valójában 90 éves koráig, kevesebb mint tíz év alatt többet tett, mint elődei évtizedek alatt. Többek között ő alapította a Mátyás templom alatt ma is látható, ma Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnáziumként ismert intézmény elődjét 82 éves korában, 1687-ben.

A fiatal, kiskorú Mátyás azonban a várakozásokkal szemben néhány év alatt megszilárdította hatalmát. A kortárs történetíró, Antonio Bonfini szerint apai ágon latin (valójában inkább vlach), anyai ágon pedig hun ősökkel rendelkezett, ezért tudott erővel és fegyverrel (a latin szó virtus) „ideje korán” erővel fellépni.

Kezdetben a déli határok biztosítására kellett gondolnia. II. Mehmed török szultán elfoglalta Szerbiát, majd 1463-ban Boszniát is. II. Pius pápa sikertelenül próbálkozott egy jelentős erőt képviselő keresztes had felállításával. Mátyás Velence támogatásával ellentámadást indított, és az év végén elfoglalta Jajcát. Végső soron a magyar és török csapatok megosztoztak Bosznián, a magyar király pedig egy várakból álló, kettős védelmi vonalat hozott létre, amely sikeresen tartóztatta fel a törököt. A  védelmet Újlaki Miklós macsói bán, majd Kinizsi Pál alsó-magyarországi főkapitány irányította az aktív védekezés elvére építve: a török támadások elhárítása érdekében a magyarok képesek voltak török területre áthelyezni a hadműveleteket.

Érdekes párhuzam korunkkal: ma nem a török, hanem a migrációs invázió veszélyét nai­vitásból, vagy elvakult ideológiai érdekektől indítva sokan nem akarják, vagy nem képesek felismerni Európában. Mátyás királynak nem sikerült időben felrázni Európát. Ma vajon Magyarországnak és néhány hason­lóan gondolkodó nemzetnek sikerül-e? Európa jövője ezen áll vagy bukik.

II. Pál pápa támogatásával Mátyás az 1450-as évek végén először Morvaország, majd Csehország megszerzésére törekedett („csehországi keresztes háború” a husziták ellen). Mátyás Boroszlónál 1474-ben kiéheztette az ostromra gyülekező egyesült cseh–lengyel sereget. A lengyel sereg kiéheztetésével kapcsolatban hadd tegyek két utalást napjaink Közép-Kelet Európájára: először is elnézést kérünk lengyel barátainktól, akikkel éppen a napokban ünnepeltük Szegeden is együtt legújabbkori független államiságuk centenáriumát. Az epizód Mátyás király idejében egyike volt a nagyon kevés alkalmaknak a történelemben, amikor egymás ellen harcoltunk. Az egyesült cseh–lengyel sereg kiéheztetése abból állt, hogy Mátyás elvágta az utánpótlásukat, majd békét kötött. Éppen két nap múlva egy emlékmű állításával emlékezünk szintén Szegeden egy másik kiéheztetésre, az ukrán nép tragédiájára: a Holodomorra, mely következtében a sztálini bolsevizmus kegyetlensége több mint hatmillió ukrán halálát okozta.

Mátyás ezek után megfenyítette a törököt is: 1476-ban bevette a Száva partján emelt szabácsi földvárat. A török támadások kudarccal végződtek: Kinizsi Pál és Báthori István erdélyi vajda 1479-ben Kenyérmezőn (Szászföld-Erdély) megsemmisítő vereséget mértek az ellenségre. Az új szultán, II. Bajazid inkább békét kötött Mátyással. Mivel III. Frigyes ígérete ellenére nem őt iktatta be a cseh választófejedelmi méltóságba, Mátyás megkísérelte a császári trón megszerzését. Mátyás elfoglalta ugyan Alsó-Ausztriát és Karintia egy részét, de uralmát nem tudta megszilárdítani. A betegségekkel küzdő uralkodó 1485-ben Bécsbe helyezte át székhelyét, de 1490. április 6-án Bécsben úgy távozott az élők sorából, hogy nem sikerült biztosítania fia, Corvin János számára a trón utódlását. Mátyás helyesen ismerte fel, hogy a megerősödő török ellen nincs esélye egy nagy szárazföldi hadjáratban, ha nem kap tetemes erősítést; más szomszédjaival szemben viszont híres zsoldos seregének és megnövekedett bevételeinek köszönhetően előnyben volt. Ennek ellenére nyugati háborúit főként dinasztiaalapítási kísérletei motiválták. Az utókorra nagy hatást gyakorolt Bonfini azon véleménye, amely Mátyást nem csak Attilával, hanem Julius Cézárral és Nagy Sándorral is párhuzamba állította.

A magyar gazdaság és társadalom lassú fejlődése következtében az ország kivitelében továbbra is a mezőgazdasági termékek (szarvasmarha, bőr) és a nyersanyagok (ezüst, réz) domináltak. Az uralkodó által kivetett súlyos adókat, amelyek időnként felkelésekhez vezettek, az ország hasznára fordították. Mátyás igyekezett központosítani hatalmát: a báróknak olyan tisztségeket adott, amelyek megcsapolták vagyonukat, ilyen volt például a török elleni védelem. A legfontosabb ügyeket maga intézte, s hasonlóan járt el a bíróságok esetében is. Bonfini a szellemi kiválóság cselekvésbéli megjelenését ünnepelte Mátyásban. Kétségtelen, hogy a központosított állam, főként Mátyás politikai zsenialitásának köszönhette létrejöttét. De ez nem az abszolutisztikus monarchia zsarnokságába torkollt, hanem az erős hatalom valóban az egész ország javát szolgálta még a kultúra területén is. Sajnos Mátyás utódai nem rendelkeztek az ő zsenialitásával és az általa kiépített rendszer Mátyás halála után hamar összeomlott. Ismét egy érdekes párhuzamra mutathatok rá:

Mátyás erőskezű kormányzása az egész ország javát szolgálta, ma a demokratikus kétharmados kormányzás szintén ezt teheti és teszi. Kérdés, hogy a jövőben is lesznek-e tehetséges, karizmatikus politikusaink.

A humanizmus magyarországi befogadása csak nehezen kezdődött meg Magyarországon, mindenekelőtt Mátyás édesapja bizalmi emberének, Vitéz János nagyváradi püspök erőfeszítéseinek következtében. Unokaöccse, Janus Pannonius már Ferrarában tanult, s visszatérve Magyarországra, noha versei széles körben elterjedtek, idegennek érezte magát „a jeges Duna” partján. Itáliai mintáknak megfelelően Mátyás elsősorban a könyvgyűjtés és az építkezések iránt érdeklődött. Az 1470-es évek közepétől felgyorsult az itáliai mesterek Magyarországra áramlása. Jelenleg Mátyásnak több, mint 110 építkezéséről tudunk. Reneszánsz épületegyüttesek kialakítására példa a budai vár és a nyári palotául szolgáló visegrádi épületegyüttes. Mátyás udvarát főként az általa alapított könyvtára, a Bibliotheca Corviniana tette Európa-szerte híressé. Több mint kétezer kötetével kötetszám tekintetében a második helyen állt a pápai könyvtár mögött. Tematikáját tekintve átfogta az egész addig ismert irodalmat a görög és latin auktoroktól egészen a humanizmus és a reneszánsz időszakáig. Bizonyos ideig Mátyás szolgálatában állt a kor valamennyi híres csillagásza és orvosa. Reneszánsz nagyúrhoz méltó ékszer- és éremgyűjteménnyel rendelkezett.

Szeretném megjegyezni, hogy abban a korban Itália, majd egész Európa számára a reneszánsz, a humanizmus nem a korábbi egyetemes értékek, a keresztény gyökerek megtagadását jelentette, hanem éppen a keresztény, ezért egyetemes, és már akkor euró­painak is vallott értékek újragondolását, gazdagítását, a társadalom tudatában történő fejlesztését eredményezte.

Ma harcosan nyilvánul meg egyfajta újra felfedezett humanizmus, mely az ateista filantrópia, a nyílt társadalom és az értéksemlegesség ideológiájába öltözködött, és nemcsak megtagadja a nyugati civilizáció, főleg Európa keresztény gyökereit, hanem identitásvesztéshez, önpusztításához, a nihilizmus diktatúrájához vezet, vagy legalábbis szeretne vezetni.

Mátyás történeti érdeklődésének megfelelően Antonio Bonfini személyében udvari történetírója is volt. Bonfini 1425 körül született Ascoliban, humanista mestereknél tanult, s 1476 októberében Loreto-ban, a városi tanács nevében ő üdvözölte Mátyás második feleségét, Beatrixot. 1486-ban utazott Magyarországra, s 1502-ben bekövetkezett haláláig számos történeti munkát írt. Bonfini szerint „minden pillanatnyi és cseppfolyós, kivéve azt, amit az erő és a fegyver nem tesz szilárddá”. Mátyás király eszmei inkarnációját Herculesben látta: az önmagánál mindig nagyobb erőket kihívó és legyőző embert. Az uralkodó szerinte a szerencsét minduntalan kihívó, fáradhatatlan és győzelmes hős, akiben egyesülnek a siker feltételei: a tehetség és az anyagi erő. A szellemi erő, amely lényegében megegyezik a szaktudással, a tapasztalattal és a fortélyossággal, Mátyásban igazi virtussá, azaz a szellemi kiválóság cselekvésbéli megjelenésévé alakult.

Maga Mátyás több nyelvet beszélő, művelt ember volt. Gyakran olvasta híres könyvtára egy-egy darabját is. Ugyanakkor legjobban az udvar hírében rejlő propaganda­lehetőségek érdekelték, hiszen törvénytelen fiának, Corvin Jánosnak ezen keresztül próbálta trónutódlását biztosítani. A humanizmus és a reneszánsz hatása ekkor még a királyi udvarra korlátozódott. Noha Hess András nyomdáját 1473-ban hagyta el az első Magyarországon nyomtatott könyv, a jobbára latin nyelvű magyarországi irodalom zömében kéziratos másolatban terjedt. A ferences Temesvári Pelbárt, majd Laskai Osvát prédikációgyűjteménye külföldön több nyomtatást is megért. Az államélet szervezésében kiemelkedő szerepet játszó jogtudós értelmiséghez tartozó Thuróczy János ítélőmester alkotása a Cronica Ungarorum. Mátyás király kísérlete az ország erőinek összefogására egy utolsó kétségbeesett erőfeszítés volt, hogy a középkori Magyarország, sőt Európa sikeresen szálljon szembe a török veszéllyel. Sajnos ez nem igazán sikerült. Uralkodásának igazi jelentőségét: a feudális anar­chia felszámolását, a modern hadsereg jelentőségét, a korabeli művészetek virágzását csak az utókor méltányolta.

Az utolsó párhuzam: Euró­pában ma úgy tűnik, szintén utolsó lehetősége van a józan ész érvényesülésének és a józan erők összefogásának Európa védelmében és jövője érdekében. Mert amint sokan valljuk: Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz. És a kereszténységen itt nem a személyes keresztény hitet értem, hanem a keresztény értékek megvallását, a keresztény gyökereknek, mint adottságnak a tudatosítását.

Anélkül hogy bármilyen ítéletet mondanánk Mátyás királyról, azt leszögezhetjük, hogy az egyház soha nem fontolgatta boldoggá vagy szentté avatását. De tény, hogy uralkodása folyamán erős kézzel védte az egyetemes keresztény értékeket és kultúrát, s ezzel védte és erősítette Magyarországot és Európát.