2024. március 29., péntek
FONTOS

Háromszáz éve szabadult föl a török megszállás alól a csanádi püspökség területe

A pozsareváci béke, 1718

A pozsareváci béke értelmében három évszázada szabadult föl a török megszállás alól a csanádi püspökség területe. Egyházmegyénk főpásztora akkoriban Nádasdy László gróf volt, aki Szegeden és Temesvárott egyaránt kísérletet tett egyházmegyei központ kiépítésére.

Háromszáz esztendeje, 1718. július 21-én kötötte meg az Oszmán Birodalom a Habsburg Birodalommal és a Velencei Köztársasággal a pozsareváci békét. A békeszerződés a Habsburgok és a törökök közötti kétéves, valamint a velenceiek és az oszmánok közti négyéves háborúskodást zárta le. Az 1716-tól 1718-ig tartó harcokban a Savoyai Jenő herceg vezette keresztény seregek célja a török kiszorítása volt az egykori Magyar Királyságból, valamint lehetőség szerint további területek meghódítása: elsősorban ütközőzóna, illetve határőrvidék kialakítása céljából.

A pozsareváci béke értelmében a győztes Habsburg Birodalomhoz került a Temesi Bánság és a középkori Szörényi Bánság területe, valamint Szerbia északi része. (Igaz, a két utóbbi tartományt az 1737–1739-es vesztes háborút lezáró belgrádi békében elveszítették a Habsburgok.) Ezzel az egykoron a Temesi Bánság földjét is magában foglaló egyházmegyénk végleg fölszabadult a török uralom alól.

A középkori csanádi püspökség a tizenhatodik század közepén szűnt meg végleg, amikor az oszmán hódítók a püspöki központot, Csanád városát is lerombolták. A csanádi püspöki méltóságot ugyan később is betöltötték, de ez a puszta címen túl nem jelentett mást (ennek jegyében nem nagyon járt javadalommal sem), s legtöbbször a győri székeskáptalan egyik tagja viselte.

A töröknek a délvidéki régióból való kiűzése adta meg a lehetőségét annak, hogy a püspök visszatérjen a rábízott területre. Az egykori pálos szerzetes és házfőnök, majd győri kanonok Nádasdy László gróf (1662–1730) 1710-től haláláig vezette egyházmegyénket, s többször tett – sikertelen – kísérletet a csanádi püspökség teljes újjászervezésére.

A bécsi császári udvarnak azonban más volt a koncepciója: az, hogy a Temesi Bánságot nem a magyar államba integrálják vissza, hanem önálló tartományként veszik Habsburg igazgatás alá. Ennek a folyamatnak az élén Savoyai Jenő állott, aki eleinte nem járult hozzá a püspöknek a Bánság területén való letelepedéséhez sem, s egyházi joghatóságát is vitatta és a temesvári jezsuita misszióra bízta az ott élők lelkipásztori ellátását.

Nádasdy László püspök tehát csak egyházmegyéjének a Marostól északra elterülő részén gyakorolhatta jogait, püspöki központját pedig Szegeden rendezte be, sőt a városban szervezte újjá 1723-ban – négy kanonoki stallummal – a csanádi székeskáptalant. Szeged kapcsán azonban joghatósági vita keletkezett, hiszen a csanádi főpap mellett a váci püspök és a kalocsai érsek is úgy vélte, a város az ő egyházmegyéjéhez tartozik. Végül Nádasdynak – az esztergomi érsek közbenjárására – III. Károly király magadta a joghatóságot a Bánság fölött, azonban a Marostól délre eső terület egyházi jövedelmeit magának tartotta fönn, s helyettük évi ötezer forint díjazást ajánlott számára.

A csanádi egyházmegye új – és Trianonig fönnálló – temesvári központja kiépítésének feladata már Nádasdy utódaira maradt…

Nézze meg ezt is:

Fűtéstámogatással enyhítenek a téli gondokon

A Szeged-Csanádi Egyházmegyei Karitász egész évben számos jótékonysági akcióval és adománnyal segíti a rászorulókat. A téli időszakban …