Büchner drámáját egy 1824-ben történt gyilkosság ihlette. Ekkor féltékenységből gyilkolta meg feleségét egy Woyzeck nevű lipcsei borbély, aki a feltételezések szerint zavarodott ember volt, így nem volt tudatában tettének. Büchner ezt követően négy változatban, vázlatosan készítette elő azóta legendássá vált drámáját. A mű befejezése előtt azonban elhunyt, így a fennmaradt szöveg csupán kiindulópontként szolgál a későbbi alkotásokhoz. Ezekből a klipszerű vágásokból, látomásokból, költői párbeszédekből építkezett Ifj. Vidnyánszky Attila drámája kiegészítve napjaink ismert szlengjével, de számtalan idézet szerepel a Gyűrűk urából vagy a Harry Potterből is.
A főszerepet alakító Nagy Márk elárulta, a darab végső változata a színészcsoport improvizációiból állt össze.
Woyzeck tehát alapvetően a mai világ véleményformáló eszközeinek rabjává válik, folyamatosan az őrület felé halad. A néző számára pedig néha fejtörést okoz a víziók, a képzelet és a valóság megkülönböztetése, hiszen végtelen dinamizmussal váltakoznak a lassabb és gyorsabb jelenetek.
Az előadás folyamatosan felteszi a kérdést, ki a bűnös: Woyzeck, vagy a világ, amely gyilkosokat szül?