2019. szeptember 22., vasárnap
FONTOS

„A diáknak elsősorban az a jó, ha érzi, hogy képes megbirkózni az iskolai feladataival”

 A megküzdési-képesség fejlesztési lehetőségei az iskolában

A reziliencia, azaz a megküzdési-képesség döntő szerepet játszik a gyermekek számára az élet nehéz helyzeteiben való helytállásban és az abból való pozitív kibontakozásban. A megküzdési-képesség iskolai fejlesztési lehetőségeit kutatja és tanulmányozza Homoki Andrea szociológus, főiskolai docens, a Gál Ferenc Főiskola gyulai Egészség- és Szociálistudományi Karának dékánja. Az alábbiakban az az Új Pedagógiai Szemlében megjelent interjú szerkesztett változatát közöljük.

➜ Napjainkban sokat hallani a rezilienciáról, fejlesztési lehetőségeiről. Ön is végzett kutatásokat a témában a magyar tanulók körében. Kifejtené röviden, pontosan mit jelent ez a fogalom?

➜ A reziliencia egyfajta lelki rugalmasságot jelent: a hosszan tartó nehézségekkel való megküzdési képességként szokták értelmezni, amelyet több tényező összefüggő rendszere alkot. Ha a pedagógus, a szülő vagy akár maga a serdülő gyermek tisztában van e képesség összetevőivel és azzal, melyekre érdemes odafigyelni közülük – akár az önfejlesztés, akár az intézményi szintű nevelés keretében –, akkor az sokat segíthet abban, hogy ha élete során nehéz helyzetbe kerül, helyt tudjon állni, esetleg hosszú távon előnyére is változtassa a nehézséget. A rezilienciának sokféle megközelítése létezik, tehát akár intézmények vagy közösségek szintjén is beszélhetünk róla. A fogalmat ez esetben leszűkíthetjük: tulajdonképpen rugalmasságról van szó, a körülményekhez való rugalmas alkalmazkodóképességről.

➜ Milyen tényezőket érdemes figyelembe venni?

➜ Többféle tényezőt különböztetünk meg, melyek közül kiválogattuk az iskolai eredményességgel is összefüggő összetevőket, ezeket csoportosítva egy reziliencia-modellt alkottunk. Az egyik csoportot a családi színtérhez kötődő tényezők alkotják. Fontosak még az iskolai környezethez sorolható tényezők, a társas támogatás, vagyis a kortársak szerepe, valamint a szabadidős élmények és a gyermek életében szerepet játszó felnőttek támogatása. Emellett létezik az ún. énhatékonyság színtere is: az, hogy a diák mennyire hisz önmagában, az élet értelmében, van-e vallásos hite, mi az életcélja, pozitív-e a jövőképe. Idetartozik továbbá, mennyire képes arra, hogy az érzelmeit – legyenek azok pozitívak vagy negatívak – egy-egy élethelyzetben felismerje és megélje, ne pedig tagadja vagy hárítsa őket, és érzelmei kifejezésével más, külső erőforrások támogatását is kihasználva, azokból erőt merítve tovább tudjon lépni.

➜ Mit mutatnak a kutatások, van-e különbség a jó körülmények között élő és a nehezebb sorsú diákok megküzdési képessége közt?

➜ Többféle mintán vizsgáltuk már a rezilienciát. A gyermekvédelmi szakellátásban élő, a családjukban megélt veszélyeztetettség miatt gyermekjóléti alapellátásban érintett és a normál családi körülmények között élő gyermekeket egyaránt. Azt tapasztaltuk, hogy a rezilienciaszint nem áll egyenes arányban az iskolai teljesítménnyel. Az jellemzően igaz, hogy minél rendezettebb a gyermek családi háttere, annál nagyobb eséllyel jobb az iskolai teljesítménye. Viszont a rezilienciaszintje gyakran alacsonyabb szintet mutat, mint egy olyan gyermeké, akit az élet megpróbált, és túl van már traumákon, de az iskolai teljesítménye ugyanakkor nem tükrözi a képességeit. A megküzdés képessége akkor aktiválódik, amikor az egyén nehéz helyzetbe kerül. Éppen ezért lényeges, hogy a fejlesztése prevenciós jelleggel történjen, hiszen sosem tudhatjuk, mikor lesz rá szükség.

➜ Tudnia kell-e a pedagógusnak arról, milyen nehézségei vannak egy-egy tanulónak?

➜ A diáknak elsősorban az a jó, ha érzi, hogy képes megbirkózni az iskolai feladataival. Nem minden esetben – különösen serdülőkorban – szeretik a gyerekek, ha az iskolában felszínre kerülnek a problémáik, hiszen attól is tartanak, hogy az hogyan alakítja a megítélésüket. Ezzel feltétlenül számolni kell. A legfontosabb a hatékony kommunikáció. Jó, ha a pedagógus empatikus, ha tud a problémákról, esetleg felajánlja a segítségét bizonyos területeken, de tisztáznia kell, hogy a tanulás más lapra tartozik, ott el kell érnie a diáknak a szükséges szintet.

Ugyanakkor, ha pozitív az iskolai környezet, akkor a reziliens gyerekek már egészen kicsi koruktól arról számolnak be, hogy van az iskolában valaki, akihez nehezebb élethelyzeteikben bizalommal fordulhatnak.

➜ Mit tehet még az iskola?

➜ Fontosnak érzem azt is, hogy különböző oktatási tartalmakkal és azon túl közösségépítő vagy közösségformáló programokkal fejlesszék a gyerekek problémamegoldó képességét. Ellensége a rezilienciának az iskolai erőszak, zaklatás, bántalmazás, ami a legjobb teljesítményű, jó családi hátterű gyermek életét is meg tudja nyomorítani. A szeretetteljes iskolai közösség kulcsszereplője a pedagógus, akinek csírájában el kell fojtania minden iskolai erőszakot, legyen az verbális, nonverbális, direkt vagy indirekt. A lényeg a megelőzés, azaz már kezdettől oda kell figyel­ni a gyerekekre.

➜ A különféle szemléletformáló rendezvényeknek, programoknak is lehet ilyen hatásuk?

➜ Minden, ami csökkenti a távolságot a gyerekek között a pozitív iskolai környezet és a társas támogatás irányába hat. Nagyon fontosak az érzékenyítő programok, így a pedagógusok, az osztályfőnökök, az iskolai szociális munkások, szociálpedagógusok által végzett csoportfoglalkozások a gyerekekkel. Jelentős hatásuk lehet a mentorprogramoknak is, elképzelhető a diák­mentorálás is.

➜ Mit tehet a pedagógus, ha azt látja, hogy egy tanítványának gondjai vannak, amelyekkel nem tud megküzdeni, de mégsem nyílik meg neki?

➜ A reziliencia mérhető. Magyarországon két-háromféle mérőeszköz áll rendelkezésre. Rövid skáláról van szó: a tanulónak húsz egyszerű mondatra kell válaszolnia, szubjektív megélése szerint osztályozhatja egytől ötig, hogyan érzi magát az iskolában. A mérőeszköz a családi hátterére, a kortársaihoz való viszonyára, a barátai támogatására, továbbá az élet értelmébe vetett hitre és bizalomra is rákérdez. Egy-két kérdés az egészség-magatartással, illetve a devianciákkal kapcsolatos. A mérőeszköz elérhető a pedagógusok számára is (www.mindenholotthon.hu), kitöltése kapcsán felmerült kérdéseik megválaszolásában a Gál Ferenc Főiskola Egészség- és Szociális Tudományi Karának kutatói szívesen segítenek.

➜ Mik a pedagógus lehetőségei a megküzdés képességének fejlesztésében?

➜ A pedagógus legnagyobb lehetősége a pozitív iskolai környezet alakításában van. Ha ezt megteszi, akkor még mindig lehet a gyermeknek családi problémája, de már így is sokat tett a gyermek megküzdési képességéért. A pedagógusok félelmeit az okozza, hogy kevés az idejük. Nem a közöny miatt nem foglalkoznak egy-egy problémával nagyobb mértékben, hanem az időhiány miatt. A reziliencia összetett, sokszereplős jelenség, sokan tudnak segíteni a fejlesztésében, így a pedagógusok nincsenek egyedül, hanem egy szakmai team tagjai.

➜ Nagyon jó lenne, ha minden iskolában lenne olyan szakember, aki ilyen helyzetekben tud segíteni. Hogy állunk ezen a téren?

➜ Ez a rendszer jelenleg kialakulóban van. 2018. szeptember 1-től 1000 főnként a köznevelési intézményekben kell egy óvodai, iskolai szociális segítőnek tevékenykednie. A kötelező szociális továbbképzési rendszer részeként kidolgozás alatt van egy központi oktatási program, amelyet elvégezve hatékonyan tudnak majd segíteni a pedagógusoknak a szakemberek.

Az új szakember feltárhatja az osztályon belüli konfliktusokat, majd enyhítheti őket egy csoportfoglalkozás vagy foglalkozássorozat keretében.

Nézze meg ezt is:

3Téma – Zámori Ida

A Dürer iskola korábbi igazgatója, Zámori Ida látja el e tanévtől kezdve az Erkel Ferenc …