2019. augusztus 24., szombat
FONTOS

A Mindszenty-per tanulságai

Mindszenty József a vádlottak padján, 1949

Hősiesen szolgálva Istent

Ferenc pápa februárban jóváhagyta azt a határozatot, amely megállapítja, hogy Isten szolgája Mindszenty József „hősies fokon gyakorolta a keresztény erényeket”, vagyis megilleti a „tiszteletreméltó” cím. Ezt a boldoggá avatás folyamatának fontos állomásaként könyvelhetjük el.

Nem szabad ugyanakkor megfeledkeznünk arról sem, hogy Mindszenty József (1892–1975) bíboros, esztergomi érsek, Magyarország utolsó hercegprímása a kommunista diktatúra áldozata is volt, hiszen éppen hetven évvel ezelőtt ítélte el koncepciós perben a pártállam bírósága. Miután Rákosi Mátyás, a sztálinizmus magyarországi kiépítője és működtetője 1948-ban kiadta a jelszót a „klerikális reakció” ellen, december 26-án törvény- és jogellenesen letartóztatták Mindszentyt. Az Államvédelmi Hatóság hírhedt Andrássy út 60. szám alatti épületének pincéjébe hurcolták, ahol nemcsak megaláztatásokon (meztelenre kellett vetkőznie) és fizikai kínzásokon (többször ráugrottak a hátára és rugdosták), de lelki terroron (az általa nagyon szeretett édesanyját szidták és bebörtönzésével fenyegettek) és gyógyszeres „kezelésen” is át kellett esnie.

Végül koholt vádak – amelyek köre az amerikaiaknak való kémkedéstől a valutaüzérkedésig terjedt – alapján 1949 februárjában elsőfokon, majd öt hónappal később másodfokon élet­fogy­tig­lani fegyházra ítélték. A bíboros elleni eljárás és a súlyos – természetesen politikai alapon hozott – ítélet az egész keresztény világban nagy fölháborodást váltott ki. XII. Piusz pápa mély megdöbbenéssel tiltakozott az igazságtalan és jogtipró döntés ellen, az ENSZ közgyűlése pedig elítélte a kormány eljárását és nemzetközi sérelemnek nyilvánította a főpap bebörtönzését.

Hatévnyi börtön után megromlott egészségi állapota – szinte csontsovánnyá fogyott a fogság idején – miatt 1955 augusztusában házi őrizetbe került vidékre, ahonnan az ötvenhatos forradalom idején szabadult ki néhány napra, hogy aztán újabb tizenöt évig legyen az Egyesült Államok budapesti nagykövetsége Szabadság téri épületének a vendége (a valóságban: foglya). 1971-ben hagyhatta csak el biztonságban az országot, s élete utolsó négy évét a nyugati emigrációban élő magyarok lelkipásztori gondozásával töltötte.

De mi volt a gondja előbb Rákosi, majd Kádár János kommunista diktatúrájának Mindszentyvel? Nemcsak az, hogy rendíthetetlen és konzervatív antikommunista volt, de az is, hogy alakja a keresztény alapokon nyugvó világnézet, mentalitás és politikai alapállás jelképe volt hazánkban – vagyis annak az eszmerendszernek, amelynek az államszocialista korszakban hadat üzentek, s amelyet kegyetlenül üldöztek, és igyekeztek megsemmisíteni.

Azzal pedig, hogy hét évtizeddel ezelőtt a magyar katolikus egyház vezetőjét Rákosiék bebörtönözték, üzenetet fogalmaztak meg az egész magyarságnak, amelynek értelme az volt, hogy – ha kell, legálisnak álcázott törvénytelenségekkel is – elbánnak mindenkivel, aki a kereszténység társadalmi tanítását fölvállalja. Így járt a csanádi egyházmegye egyik papja, Farsang László (1907–1968) kevermesi plébános is, akit 1946. május elsején bántalmaztak a kommunisták, mondván, hogy nem akarja velük ünnepelni a „munkát”. Néhány hónappal később pedig fegyverrejtegetés koholt vádjával internálták, amikor pedig szabadult a falubéli kommunisták kihurcolták a temetőbe és egy frissen ásott sírba élve el akarták temetni.

A történelem folyamata a Mindszenty-per óta elmúlt hetven évben úgy alakult, hogy a kelet- és közép-európai kommunista diktatúrák megbuktak, a bíboros tisztelete azonban töretlen. Boldoggá avatása pedig jó úton halad.

Nézze meg ezt is:

Kulturális mozaik

„A követ meg kell faragni” 86 éves korában elhunyt a szegedi szobrászat nagy klasszikusa, Tóth …