Zombori István hetvenéves

Évtizedek a kereszténység múltjának kutatása jegyében

Április első napjaiban Budapesten, a Magyar Nemzeti Levéltárban mutatták be a Laborator assiduus. A hetvenéves Zombori István köszöntése című csaknem fél­ezer oldalas kötetet, amely harminckilenc szerző tisztelgő tanulmányát tartalmazza.

Zombori István történész, nyugalmazott múzeumigazgató, a Szegedi Tudományegyetem bölcsészkarának címzetes főiskolai tanára, a Gál Ferenc Főiskola oktatója 1949. március 29-én született Szegeden. Mint régi alsóvárosi család sarja hamar elköteleződött a katolicizmus ügye mellett, így már szakdolgozatát is középkori egyháztörténeti témából írta a szegedi egyetem történelem–francia szakán. Később tizenhatodik századi történelemből előbb egyetemi doktori címet (1979), majd tudományos (PhD) fokozatot szerzett (2006). Évtizedekig vezette a szegedi Móra Ferenc Múzeum Történeti Osztályát, majd muzeológusi pályája csúcsán 2007 és 2011 között Csongrád megyei múzeumigazgató volt.

A rendszerváltozás idején tevékenyen bekapcsolódott a keresztény közéletbe. Szegeden megszervezte a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége helyi csoportját, amelynek egyik vezetőjeként nagy szerepe volt a felekezeti oktatásnak a városban történő újraindulásában: vagyis a piarista rend, illetve az iskolanővérek itteni intézményeinek újbóli megnyitásában.

Ezzel párhuzamosan fölvállalta a magyar katolikus egyháztörténetírás újjászervezésének föladatait is. Ennek jegyében felelős szerkesztője az immár harminc évfolyamot maga mögött tudó Magyar Egyháztörténeti Vázlatok című folyóiratnak, valamint a Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség (METEM) nevű kiadói műhelynek. Szerkesztői és kiadói munkásságának eredményeként eddig mintegy háromszáz magyar és Kárpát-medencei egyháztörténettel foglalkozó kiadvány jelent, tudományszervezőként pedig számos hazai és nemzetközi konferencia koordinálásában vett részt.

Tudományos munkásságának íve a középkori lovagrendek kutatásától a modern kori magyar egyháztörténetig terjed, hiszen éppolyan alapvető jelentőségű forráskutatásokat folytatott – például Párizsban, Madridban, Rómában – a johannita rend gazdasági tevékenységéről és V. Károly császár törökkel kapcsolatos politikájáról, mint a Kossuth-emigráció történetéről és Hamvas Endre csanádi püspöknek a szovjet megszállás alatti mindennapjairól. Konferencia­szervezései közül kiemelkednek a katolikus és protestáns magyar értelmiség tizenhat-tizennyolcadik századi szerepéről, valamint a Trianon után Temesvárról a román hatóságok által elűzött és Szegedre települt Glattfelder Gyula püspökről rendezett tanácskozások. Számos magyar és idegen nyelvű tanulmánya és könyve mellett önálló kötete jelent meg a szegedi egyházmegyei gyűjteményről, illetve a püspöki székház épületéről.

Kijelenthető tehát, hogy a hetvenesztendős Zombori István a Szeged-Csanádi Egyházmegye múltjának egyik legjobb ismerője, aki a magyar egyháztörténetírás rendszerváltozás utáni újjászervezésben vállalt szerepével nagy szolgálatot tett a magyar keresztény múlt hiteles föltárása ügyének.