2024. március 28., csütörtök
FONTOS

Fényes istenarcok

Az ezredforduló magyar egyházművészetének jelentékeny alkotója, Ozsvári Csaba alkotásai népesítették be a székesegyház kiállítóterét nagyböjt heteiben.

Az 1963 és 2009 között élt, tragikusan fiatalon elhunyt, Magyar Örökség és Pro Ecclesia Hungariae Díjjal kitüntetett Ozsvári Csaba ötvösművész diplomamunkája, a csempeszkopácsi templomkapu elkészülte óta állhatatosan ragaszkodott az egyházi tematikához. Liturgikus tárgyain – kereszteken, pásztorbotokon, monstranciákon, misekönyv-borítókon – a keresztény szakrális művészet két évezredes örökségét éltette tovább.

Hitvalló emberként az isteni jelenlét hirdetését tartotta a művész legfőbb küldetésének. Elsődleges küldetésének nevezte, hogy a megváltó Krisztus arcát megmutassa, szemlélet tárgyává tegye a fémfelületeken. Művészete ebben az értelemben az időtlen megnyilvánulását szolgálja, és esztétikai vonatkozásban is a tradicionális arányok elevenségét bizonyítja. Munkáin egyszerre van jelen a középkori szerzetes mesterek gondossága, amellyel egyéni ambícióikat háttérbe szorítva az örök imádság lelkületét formálták meg az anyagban, másfelől az ikonművészet téren és időn felüli, transzcendens kifejezésmódja, amely az evangélium örök igazságait rögzíti és ismétli el újra és újra, dacolva a múló idővel.

Ozsvári Csaba, miközben távol tartotta magától az öncélú modernkedés kísértéseit, sikeresen ötvözte liturgikus tárgyain a tradicionális formavilágot a megnyugvást, a tisztaság örök forrásait kereső mai ember rend és rendezettség utáni szomjával. „Minden művészet egyedüli oka és végső célja csak az lehet, hogy a Mindenható Örök Istent dicsőítse, és ezt az eltorzított arcú emberiséget újra felemelje Istenhez” – állította alkotói hitvallásában. Letisztult motívumvilága így sohasem merő dekorativitás, ellenkezőleg: a világban megnyilvánuló isteni rend meghirdetése, amelynek szemléletében örömöt lel a szem és megbékélést a szív. A szimbolikusan is értelmezhető természeti ornamensek úgy fonják körül Krisztus- és szentábrázolásait, akárcsak az ékítések középkori énekelt latin himnuszainkat. Egyházművészeti alkotásai a szemlélődés, a kontempláció maradandó anyagból és arányokból készült, elmélkedésre indító eszközei.

Nézze meg ezt is:

Kulturális mozaik

  Kiállítás-panoráma a Magyar Kultúra Napján Két kiváló fotóművész tárlata indította a kulturális újesztendőt. A szegedi Somogyi-könyvtárban Schmidt …