2019. október 17., csütörtök
FONTOS

Kulturális mozaik

Simai Mihály új kötetéve

„A követ meg kell faragni”

86 éves korában elhunyt a szegedi szobrászat nagy klasszikusa, Tóth Sándor Munkácsy-díjas szobrászművész. Mind szobrászati, mind éremművészeti életművében a klasszikus szépségeszme időtlenségét képviselte. Az embert, az örök emberit kereste és mutatta föl klasszikus arányú munkáiban, és a leghatározottabban ellenállt a progresszív modern irányzatok csábításainak. A művészetben nincs fejlődés – jelentette ki egy interjúban, ha pedig a szobrászat lényegéről faggatták, lakonikusan így felelt: a követ meg kell faragni. A szegedi Tömörkény-gimnázium művészeti tagozatának megszervezésével művésznemzedékek számára tette elérhetővé a művészi stúdiumokat. Hincz Gyula, Bernáth Aurél és Kisfaludi Strobl Zsigmond növendékeként a kérlelhetetlen esztétikai minőség híve volt. Működését végigkísérte a szűkkeblű provincializmus minden gáncsoskodása. Élete végéig fájlalta, hogy Szeged sohasem bízta meg nagyméretű köztéri alkotás elkészítésével. Főművei ilyenformán egri és miskolci templomkapukon hirdetik Tóth Sándor öntudatosan vállalt szellemi rokonságát a reneszánsz nagymestereivel. A szegedi szellemiség iránti elkötelezettségét a Tátra téri Szent Gellért templom portréfürtös kapuja, e különleges műfajú plasztikai alkotás tanúsítja.

Új Simai Mihály-kötet régi és új versekkel

Új kötettel jelentkezett a Költészet Napjára a szegedi költők doyenje, Simai Mihály. A Somogyi-könyvtár példás gondozásában napvilágot látott, tetszetős verseskönyv új és régebbi Simai-verseket fűz föl a költő időfilozófiája szerint, azaz a pillanat, a soha és az örök eszméi köré. Simai régivágású költő, aki makacsul hisz benne, hogy az emberlét alapkérdései – születés és halál, lét és nemlét, örök veszteségek és örök reménységek, remény és Isten – mindig időszerű kifejezésre lelhetnek a klasszikus arányú, formaművészettel megmunkált költői közlés révén. Ami távolról sem jelent maradiságot! Simai Mihály nemegyszer meghökkentően modern látó­szöge­ket vesz föl, hogy kifejezésre juttassa a klasszikus elődök ismeretén nevelkedett költő örökre megújuló kérdéseit a lét alapjelenségeit ille­tően – ami logikusan vezet a költészet transzcendens értelmezéséig. Simai Mihály bravúros nyelvi és logikai játékai minden esetben a lét értelmét a Végtelen vonzásában megsejtő ember megrendítő alaptapasztalatait juttatják szóhoz. Tűnődő lírikusi attitűdje Simai Mihályt a kimondhatatlan titkok halk szavú lantosává avatja. Versei – melyek közül számos joggal nevezhető vérbeli nagy, filozofikus költeménynek – az imádságba áradó létáhítat hiteles, ritkaságszámba menő példái.

(Simai Mihály: Visszhangzik a fény. Válogatott, új és újraírt versek.

Somogyi-könyvtár, Szeged 2019.)

Átlátások

A székesegyház kiállítóterét májusban Szabó András festőművész Triptichonjaim című kiállítása töltötte meg káprázatos színekkel és sziporkázó vizuális kép(zet)társításokkal. Szabó András kivételes technikai fölkészültsége szerteágazó művészettörténeti jártassággal és olthatatlan leleményességgel társul. Nála a triptichon megjelölés nem csupán az egyházművészetből ismert táblakép-hármasra utal, hanem a képein egymásra tevődő jelentésrétegek dialógusára is. A művész hol Brueghelt és Boscht, hol Van Eycket és Vermeert, hol Holbeint vagy Leonardót idézi emlékezetünkbe bámulatos szemfényvesztéssel, hogy a ráismerés pillanatában azonmód próbára is tegye szellemi éberségünket. Egyszer egy frivol kiegészítés, máskor valami meghökkentő stiláris fricska bombázza megcsontosodott vizuális sablonjainkat, új kérdésekkel vallatva a jól ismert műveket és szembesítve a nézőt.

Van-e még jelentése – kérdezi egyik főművén – posztmodern szellemi zűrzavarunkban a Bábel tornya-mitologémának, és ha igen, áthatol-e vajon még Brueghel káprázatos tisztaságú koloritja a talmi jelenkor csiricsáré felszínén? Legyőztük-e csakugyan a haláltól ezernyi módon fenyegetett középkori ember szorongásait? Értjük-e a Mona Lisa időfilozófiai rejtélyét, amely a híres nőalak hátterében bújik meg? Az efféle áthallásos képi esszék mintegy a festőóriások műhelyébe lopódzó izgága csodáló szerepében provokálják a bálványokat, megannyi frappáns választ csalogatva ki a hallgatag nagyokból.

Nézze meg ezt is:

Elhelyezték Szent Fausztina ereklyéjét a ruzsai templomban

Az előző lapszámunkban ismertetett előkészületek szerint, augusztus 17-én a Csongrád megyei Ruzsa templomában helyezték el …