Gyulatelevízió
„Magyarországról jöttünk…”
Ha nyári szünet, akkor pihenés, szórakozás és kikapcsolódás – hangzik a régi diákfilozófia. A Gál Ferenc Főiskola papi szeminaristái közül azonban ketten kiegészítették nyári programjaikat a nyelvtanulással. Közben
életre szóló élményekkel és barátságokkal tértek haza.
Maynooth – Írország
Azt szokták mondani, hogy a jó pap holtig tanul. Ehhez hasonló indíttatásból kifolyólag vállalkoztam én is arra, hogy nyáron angol nyelvtanulás céljából két hónapot Írországban töltsek.
A kurzust az Erasmus+ pályázattal nyílt lehetőségem elvégezni, az ír fővárostól, Dublintól 25 km-re lévő Maynoothban. A nyelvtanfolyamnak egy katolikus, szerzetesek által fenntartott nyelvi iskola adott helyet, a Divine Word School of English. Az iskolába a világ minden tájáról jöttek tanulni vágyók, így Mexikótól Kínáig sok emberrel és kultúrával volt lehetőségem megismerkedni. Angol anyanyelvű pedagógusok tanítottak minket hétfőtől péntekig napi 4 órában. A tanítási órák mellett nagyon sok kirándulás, kulturális esemény és sportlehetőség nyílt számunkra, ahol megismerhettük Írország történelmét, kultúráját, látványosságait és szépségeit. A legfontosabb azonban az volt, hogy gyakorolhattuk az angolt, hiszen más nyelven nem igazán értettük meg egymást diáktársaimmal. Meggyőződésem, hogy egy idegen nyelvet leginkább nem egy tankönyv felett ülve, hanem sokkal inkább az adott országban élve lehet a legjobban elsajátítani. Így aki esetleg gondolkodik hasonló kurzus elvégzésében, abban csak támogatni tudom.
A külföldön töltött két hónap nagyon sok tudást, tapasztalatot, élményt és örök életre szóló barátságokat adott számomra.
Verona – Olaszország
Az Erasmus program keretében lehetőségem volt egy nyári, kéthónapos nyelvkurzuson részt venni Veronában. Már egy éve tanultam olaszt, és úgy gondoltam, hogy a legjobb mód a nyelvtudásom fejlesztésére az anyanyelvi környezet lesz. Június végén érkeztem meg Veronába, egy missziós szervezet központjába, a Fondazione CUM-ba. Ide a világ minden részéről érkeznek elsősorban papok és szerzetesek, hogy megtanulják az olasz nyelvet, esetleg valamelyik olasz egyetemen tanuljanak, és az ott megszerzett tudást saját országaikban kamatoztassák.
Ez a két hónap nagyon sokszínű, újszerű tapasztalat volt számomra több okból is. Legfontosabb természetesen a nyelvtanulás volt. Különböző szintű csoportokban tanultunk, de azonos tananyagot dolgoztunk fel, így a végén mindenkinek sikerült elérnie az A2-es szintet. De nemcsak a tanórákon volt lehetőségünk csiszolni tudásunkat, hiszen a mindennapi kommunikáció nyelve is az olasz volt. Ez kezdetben okozott némi nehézséget, hiszen nem volt egyszerű megérteni egymást, ám mivel rá voltunk szorulva az olasz nyelv használatára, így sokat fejlődtünk. A kurzus végén az alapszintű kommunikációval nem volt probléma és sokszor komolyabb témákról is sikerült már eszmét cserélni. Nagyon újszerű élmény volt megtapasztalni az egyház sokszínűségét is.
Körülbelül hatvanan vettünk részt a kurzuson, ennek több, mint fele afrikai volt, voltak még sokan Latin-Amerikából és Ázsiából, valamint voltunk egy páran Európából is. Rendkívül érdekes volt más országok kultúrájával, más nemzetiségű emberek gondolkodásmódjával megismerkedni. Ezalatt a két hónap alatt sokat utaztunk, voltunk többek között Velencében és Milánóban, a veronai Arénában több operaelőadáson és az olasz konyha remekeit is megkóstolhattuk.
Augusztus végén magabiztosabb olasz tudással, szép élményekkel és új barátságokkal térhettem haza.
