

Csikány Tamás ezredes magával hozta az 1848-as császári-királyi hadsereg sematizmusát, vagyis névtárát, mely több ezer császárhű személy névsorát tartalmazza. Emlékbeszédében arra kereste a választ, hogy miért pont ezt a tizenhárom embert emeljük ki a több ezer katona közül. Valamint milyen intézkedéseknek köszönhetően jutottak el odáig, hogy szerepet vállaltak az 1848-49-es szabadságharcban. Bár 1848 és 1850 között Aradon 16 honvédtisztet végeztek ki, a nemzeti emlékezet mégis elsősorban őket, az 1849 október 6-án kivégzett aradi honvédtiszteket nevezi az aradi vértanúnak. Csikány Tamás felidézte azt is, hogy 1849-ben, Haynau tábornok volt az, aki meghatározta a kivégzések sorrendjét, így Vécsey Károly büntetését súlyosbította az, hogy végig kellett néznie összes társa kivégzését.
Hozzátette, a mai ember számára is példaértékű lehet a 170 éve mártírhalált halt vértanúk döntése, hiszen kiálltak az elveik mellett. A jelen társadalmának pedig azon kell munkálkodnia, hogy ne kerüljünk még egyszer hasonló döntéshelyzetbe.
Prohászka Ottokár: Kő az úton című versét szavalta el Rékasi Károly színművész. Őt a ROLE Zenekar előadása követte, megidézve a mártírok emlékét.
A verses, zenés műsorban a Magyar Katonai és Huszár Hagyományőrző Szövetség is közreműködött. A megemlékezés végén a jelenlévők elhelyezték a tisztelet koszorúit.