2019. október 19., szombat
FONTOS

Jubileumi Nemzetközi Biblikus Konferencia: Kocsi György professzor kapta az idei Gnilka-díjat

Kocsi György professzor az Evangélium címû mûsor stúdiójában

A sarkalatos és a teológiai erények ókori jelentéséről, valamint az antik filozófiához, illetve az Ó- és Újszövetséghez kötődő értelmezéséről rendezték meg augusztus végén Szegeden a mára Európa egyik legjelentősebb nemzetközi biblikus konferenciájává vált háromnapos tudományos eszmecserét. A harmincadik – jubileumi – ülésen huszonhét szakértő fejtette ki álláspontját az erények és a kötelesség kapcsolatáról.

A konferencia második napján, augusz­tus 27-én este Jakubinyi György gyulafehérvári érsek ünnepélyes keretek között nyújtotta át a rangos Gnilka-díjat Kocsi György biblikus tanárnak. A díjat 2011 óta minden évben olyan tudós veheti át, aki a magyar bibliatudomány előmozdításához jelentősen hozzájárult. A díjazottat „Kincseiből újat és régit…” címmel Martos Levente Balázs, a Pápai Biblikus Bizottság tagja méltatta. A laudáció szerkesztett változatát az aláb­biak­ban idézzük:

„Máté evangéliumának 13. fejezetében, a mennyek országáról szóló példabeszédek végén olvassuk Jézus kijelentését: »Minden írástudó, aki járatos a mennyek országában, hasonló a házigazdához, aki kincseiből újat és régit hoz elő.« Ez a mondat felvet néhány nyilvánvaló értelmezési kérdést. Alapvetően azt, miféle újat és régit hoz elő egy írástudó? Illetve: miféle újat és régit hoz elő egy házigazda? Átvitt értelemben: mi köze van mindennek a mai ünnepünkhöz, jelesül Kocsi György professzor úr Gnilka-díjához?

Kocsi György professzorban egy olyan kollégát ismertem meg, akinek a kincsestárában mindig van valami új, és majdnem mindig akad valami régi is. Benyik professzor úr áldásos tevékenységének köszönhetően a Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferencia három évtized alatt bejárta már a biblikus kutatás elejét és végét, mélységét és magasságát, de olyan témát, amelyhez Kocsi tanár úr ne tudott volna tartalmasan és derűsen hozzászólni, nem tudnék felemlíteni. Újat és régit, Új- és Ószövetséget bátran átfog, játszi könnyedséggel, szelíd magabiztossággal, zengő baritonnal.

Az új és a régi határvonalát jeles tudós nemzedék lépte át, mondhatom, ha a rendszerváltás éveire gondolok. Kocsi György diákként volt tanúja a régi időknek, amikor a katedráról nem egyszer letiltották az igazán nagyokat, amikor még a családját is vegzálták annak, aki kispapságra adta a fejét, amikor elsősorban nem a határidőnaplóval, hanem esetleg börtönbüntetéssel kellett számolnia annak, akinek bokros teendői voltak. És tanúja annak az új korszaknak is, amikor megdöbbentő szorgalommal, sokszoros álláshalmozóként, plébániai, szemináriumi és tanári feladatokat egyetlen, lelkesedésben meggyötört szívvel végezhetünk, és végez ő is, hangyaszorgalommal és egy szelíd igás megtörhetetlen erejével – plébánosként, szemináriumi prefektusként, két főiskola főállású tanáraként. Új és régi találkozik, ha egyszer ír és előadást tart, másszor az M5 televízió Evangélium című műsorát fogja össze szorgalommal és derűvel, sok készülettel és nagy hozzáértéssel. Régi és új találkozik, ha biblikus irodalmat fordít, jól megírt és jól használható klasszikusokat németből magyarra, diákjainak és sok-sok érdeklődőnek hasznára. A Kai­rosz Kiadó egész biblikus sorozatát, a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola biblikus kiadványai­nak sorát neki köszönhetjük.

Egy kincset nem említettem még: a finom somlai bort, s a hozzá tartozó értékes párlatokat. Aki gyakran házigazda szellemi értelemben, aki tanulmányokkal, szorgalmával és nagylelkű segítőkészséggel áll mások rendelkezésére, az az élet örömének, az ünnep derűjének italát is becsüli, és értőn kezeli.

Ha volna most a kezemben abból a tiszta, somlai borból, emelném poharamat… De így is gratulálok, szívből, a magyar biblikus tudomány előmozdításához, a Biblia és a jelen kultúra kapcsolatának ápolásához, a sok-sok tanítványhoz és baráthoz, a megőrzött egyházi hivatáshoz, és ahhoz, amit ma itt Szegeden átveszel: a Gnilka-díjhoz.”

Nézze meg ezt is:

Elhelyezték Szent Fausztina ereklyéjét a ruzsai templomban

Az előző lapszámunkban ismertetett előkészületek szerint, augusztus 17-én a Csongrád megyei Ruzsa templomában helyezték el …