Jubileumi jegyes hétvége Szegeden „…de a házasság egész életre szól”

A Házas Hétvége mozgalom 2002 óta szervez házasságra készülő pároknak programokat. A november 1–3. között a Szeged-szentmihályi plébánián tartott hétvége immár az 50. ilyen alkalom volt. A tanúságot tevő csoport tagjai Fazekas Laci és Klári (Budapest), Pap Gábor és Zsuzsi (Mohács), valamint Thorday Attila atya (Szeged) voltak. A Pap házaspár beszámolóját közöljük.

„Benned kell égnie annak, amit lángra akarsz gyújtani másokban!” – e Szent Ágostontól vett idézettel levél útján köszöntötték és buzdították a saját életükről tanúságot tevő team tagjait a Házas Hétvége lelkiségi mozgalom nemzeti felelősei, Kovács Attila és Bea, valamint Jeney Gábor atya.

Lángot gyújtani másokban nem könnyű, de azok a fiatalok, akik szerelmes szívvel manapság házasodni akarnak, minden bizonnyal felülemelkedtek a mai, sokszor szabadelvű világfelfogáson. A részt vevő nyolc fiatal pár már a kedvesük bemutatásakor mély benyomást keltett. Legfőképpen a hitbeli elkötelezettségük érintett mélyen bennünket. Lám, ma is vannak olyan fiatalok, akik számára fontos az istenhit, a szentségi házasság. A kezdeti szorongás, izgalmak után így már sokkal oldottabb légkörben zajlott a hétvége.

A jegyes hétvége tematikája az önismerettel kezdődött, majd az őszinte, nyílt párbeszéd és a gyümölcsöző meghallgatás fontosságáról tartottunk bevezetőket. Ezt követően a hűség legkülönbözőbb területeiről, a közös döntések meghozataláról, a szexualitás ajándékáról és a kiengesztelődésről hangzottak el gondolatébresztő kiselőadások, melyeket a jegyespárok egymás közt beszéltek meg a megadott kérdések alapján. A visszajelzésekből megtudtuk, mennyire kedvelték az interaktív feldolgozások lehetőségét, amikor a jövőjüket tervezgetve együtt kellett tevékenykedniük.

A házasság szentségi jellegéről, valamint a családban, az egyházban és a társadalomban való tanúságtevő élet nagyszerű lehetőségéről is szóltunk. Attila atya szelíd, bölcs tanítása, Laci és Klári karakteres, sok személyes tapasztalatból merítő szavai és a mi útkereső gondolataink találkozása valóban sokat adott a hallgatóságnak. Ajándék volt látnunk a fiatalok oda­figye­lését, érezni az elfogadásukat, átélni az őszinte nyitottságukat – ez lett fáradozásaink legszebb visszaigazolása. Mindez szárnyalóvá tett bennünket. Értelmet adott a munkánknak, amelyet mi missziónak fogunk fel, életünk fontos szolgálatának.