Gyulatelevízió
Tisztelt Olvasòk, Kedves Testvèrek!
A hívő keresztény közösség ünnepeit rögzítő liturgikus kalendárium, naptár a két fő ünnep: karácsony és húsvét, illetve az összes többi ünnep mellett két különleges lelki töltéssel rendelkező intenzív felkészülést szolgáló időszakot rögzít: a négy vasárnapot átívelő adventet és a negyven napig tartó nagyböjtöt.
Az utóbbit az idén a napokban kezdtük meg. Míg az advent, sajátos hangulata révén elsősorban az érzelmeinkre hat, a nagyböjt inkább az akaratunkat érinti. Talán ezért is az adventi időszak valamilyen módon szinte mindenkire hat, vallástól, személyes hittől függetlenül, a nagyböjti időszak azonban a társadalom jóval kisebb részét érinti, sokan azt sem tudják, hogy miről van szó, és ez az időszak mettől meddig tart. Nagyböjt negyven napját tényleg csak a személyes hittel rendelkező, hitüket gyakorló keresztények élik meg.
Sokak tudatlan vagy elferdült gondolkozásával ellentétben mi keresztények nemcsak a templomban, nem is csak karácsonykor vagy húsvétkor, és nem csupán a magánéletünkben vagyunk hívők. A Föltámadt és örökké élő Krisztusba vetett hitünk, identitásunk, önazonosságunk lényege nem csupán jólneveltség, tiszteletre méltó hagyomány vagy egyszerűen szokás. Ez a hitünk határozza meg az embertársainkhoz, a világhoz, a jövőhöz való viszonyunkat, ennek a fényében látjuk tisztábban életünk értelmét és célját, és ebből a hitből merítünk jóval több erőt az élet senkit sem elkerülő küzdelmeihez.
A nagyböjti időszak azt szolgálja, hogy hitünkben megújuljunk, megerősödjünk. Ilyenkor tudatosabban akarjuk a krisztusi szeretetet gyakorolni: rokonszenvtől és érdemtől függetlenül minden, bármilyen szükséget szenvedő embertársunknak lehetőségeink szerint segítséget nyújtani. Ilyenkor jobban oda akarunk figyelni arra, hogy saját sorsunkat ne a véletlen függvényének tartsuk, azt ne is csupán ösztöneink, kényelmi szempontjaink befolyásolják, ne a divatnak vagy a kritika nélkül átvett közfelfogásnak vagy külső elvárásoknak való megfelelni akarás motiválja, hanem az az igazság és szeretet, amit Krisztustól tanultunk.
Mindebben a nagyböjti negyven nap idején segíthet bennünket az önként vállalt bármilyen böjt vagy tudatos lemondás számtalan lehetséges, egyénileg vagy közösségileg gyakorolt formája. Továbbá ilyenkor fokozottabban törekszünk arra, hogy a méltónak tartott emberi élethez szükséges feltételek és körülmények biztosítására való törekvéseink mellett a legfontosabbnak, az Istennel való élő, személyes kapcsolat kialakítását, elmélyítését, gazdagítását tartsuk, mert enélkül lehetetlen értelmesen és boldogan, azaz valóban emberhez méltó módon élni. Mindezt elődeink a mi korunk, főleg a közösségünkön kívülálló emberek számára többnyire értelmezhetetlennek vagy elavultnak tartott fogalmakkal fejezték ki: alamizsnaosztás, böjt, imádság.
Kívánok egyházmegyénkben mindenkinek tartalmas, testi, lelki, szellemi megújulást eredményező nagyböjti felkészülést és boldog, kegyelmekben gazdag húsvéti ünnepeket.
