Ökumenikus egységhét az egyházmegyében

Krisztussal a háborgó tengeren

A keresztény egyházak közös imahete minden évben más témára épül, az idei tematikát a máltai keresztények állították össze. A január 19–26. között tartó ökumenikus imahéten a szegedi székesegyházban, majd a békéscsabai evangélikus templomban tartott ökumenikus istentiszteleten a három legnépesebb keresztény felekezet főpásztorai tartottak közös igehirdetést.

Az idei január is alkalmat adott a krisztushívőknek, hogy közös imádsággal és igehirdetéssel, az egymás iránti nyitottság szellemében törekedjenek a felekezetek közötti távolság csökkentésére, a vélt vagy valós sérelmek orvoslására, a testvéri egység építésére. Különösen nagy jelentősége van a keresztény egységnek abban az időszakban, amikor az európai civilizáció alapjait jelentő kereszténységet támadják részint a hit értékeit relativizáló nyugati agnoszticizmus, részint a hódító iszlám terjeszkedés oldaláról.

Míg a történelmi keresztény felekezetek jó fél évszázada tevékenykednek az egység erősítésén, a hiteles keresztény teológiai álláspont arról sem feledkezhet meg, hogy a Krisztus-hívők egysége nem valósulhat meg Isten egyesítő Szentlelkének működése nélkül. Ezért indokolt Isten színe elé járulva kérni az egység kegyelmi művét.

A keresztény templomok és felekezeti termek ezen a héten minden krisztushívő előtt megnyíltak, hogy Isten igéjének közös hallgatása és magyarázata, valamint a közös imádság révén enyhítsék az egymástól való elszakítottság fájdalmát.

Imahét Szegeden

Kiss-Rigó László, a Szeged-Csanádi Egyházmegye püspöke, miután házigazdaként köszöntötte a testvéregyházak képviselőit, a tettekben egész évben megnyilvánuló ökumenikus gondolat jelentőségét hangsúlyozta. Külön kitért a Bartók Béla szülőfalujában, Nagyszentmiklóson közösen elindított kezdeményezésre, az ökumenikus lelkiségi és kulturális központ építésére, amelynek elősegítésére alig több mint egy héttel az ökumenikus imahét megkezdése előtt éppen a szegedi dómból indult közös lebonyolítású hangversenykörút. Az egyházmegye főpásztora a centenáriumi Trianon-évre utalva a megosztottság és szétszakítottság fájdalmát nem csupán egyházi, de nemzeti keretben is fájó sebként említette. Homíliájának zárógondolata is egyként érvényes nemzeti történelmünk és az üdvtörténet szemszögéből: „A viharok nem Isten távollétét, hanem közelségét érzékeltetik velünk.”

Kondor Péter evangélikus püspök a 119. zsoltár nyomán arról értekezett, hogy amint a babiloni fogság után szétmállottak a régi idők keretei – szakadások következtek be, Isten népe pedig alkalmazkodott a széttöredezettséghez –, Isten embere számára ma éppúgy, mint azokban az időkben felértékelődig minden irányfény, kapaszkodó, útjelző. A veszélyérzet kijózanító erejű – fogalmazott a főpásztor –, Isten igéje pedig a szikra, amelytől lángra kap a mécses. Erre a fényre: életre hívó, teremtő, feltámasztó szavára, Isten igéjére kell tekintenünk a halogén és a ledek világában. Hiszen Krisztus a világ világossága, és éppen az ő leleplező világossága nem engedi, hogy beletörődjünk siralomvölgyeinkbe. Az imahét idején ennek a Krisztusnak a fénye keresi a szíveinket, a testé lett Ige akar belénk költözni, hogy a saját, szürkeségnek reklámozott sötétségünk helyett az Ő fényét sugározzuk a világra. Így lehetünk Krisztus valódi követői gyanánt magunk is a világ világossága.

Fekete Károly református püspök a tengert lecsendesítő Jézus képét állította a hallgatóság elé. Katolikus püspöktársához csatlakozva ő is úgy fogalmazott, hogy Jézus jelenléte tanítványai között nem hogy nem zárja ki a vihart, a kísértéseket, a vészhelyzeteket. Épp ellenkezőleg. Aki élete hajójába veszi Krisztust – fogalmazott a püspök –, fölkészülhet rá, hogy nem vár rá viharmentes út. Hisz a keresztény élet elindulás Jézussal a túlsó part felé, útközben pedig ritkán evezhetünk békés vizekre. Aki komolyan veszi Jézus tanítását, folyton szembeszélben érzi magát lázadó emberi természetünk miatt. Mi több: manapság az egész emberiség mintha egzisztenciális viharban sodródnék. Isten azonban, akárcsak a Genezáreti tengeren nyugodtan alvó Jézus, most is arra vár, hogy kiáltsunk a segítségéért. A félelem mindig a hit gyöngesége – mondta a püspök, hogy rávilágítson a kiútra is: a hit bizonyosságára afelől, hogy Krisztus végérvényesen győz, és Isten országának kibontakozását semmi sem tartóztathatja föl. Közös keresztényi küldetésünk, hogy teljes szívvel és egy lélekkel könyörögjünk Hozzá.

A három püspök hirdette az igét Békéscsabán is

Három püspök vett részt a Krisztus hívők egységét hangsúlyozó szertartáson Békéscsabán, az evangélikus kistemplomban.
Kondor Péter evangélikus püspök szólt először a megjelent hívekhez. Kiemelte, szükségünk van egymás erősítésére egy olyan világban, amelyben keresztény emberként újra és újra úgy érezzük erőnket meghaladó út vár ránk.

– Amikor Pál apostolt hajón viszik az akkori világ fővárosa, Róma felé, amikor már napok óta éheznek, Pál Istentől üzenetet kapva tudja, hogy partot fognak érni. Az addig az élelmiszerekkel takarékoskodó hajóstársakat ráveszi, hogy vegyenek magukhoz élelmet. Istennek az a gondoskodó szeretete jelenik meg ebben a részben is, amivel ő nemcsak a lelkünket, hanem a testünket is táplálja. Egyaránt fontos mindkettő, egységben szemléli az embert. Nekünk is így kell saját magunkra és egymásra figyelnünk, a ránkbízottakra, családunkra, barátainkra, munkatársainkra, közösségekre, nemzetünkre, egyházunkra – hangsúlyozta.

Pál étkezésre hívása buzdítás azoknak, akik a hajón vannak, hogy erőt gyűjtsenek ahhoz, ami rájuk vár. A kenyér elfogadása magatartásuk megváltoztatását jelzi: a hajón lévő emberek a kétségbeeséstől eljutottak a bátorságig. Ezt a történetet elevenítette fel Kiss-Rigó László püspök.

– 1968 óta rendezik meg világszerte a mai formában ismert ökumenikus imahetet. Eszembe jutott, hogy én azon az elsőn is részt vettem. Ráadásul nem is Magyarországon, nem is Európában, hanem Indiában, missziós területen. Azt tudjuk, hogy igazából missziók során döbbentek rá a testvéregyházak, a keresztény közösségek, hogy milyen botrány az, hogy ugyanazt a Krisztust hirdetjük a pogány területeken, egymással viszont nem tudtunk igazi testvéri módon élni. Emlékszem, pont Indiában, ahol alig voltak keresztények, a városban egy kis katolikus plébániához tartoztunk. 13 éves voltam ekkor, amikor jött a hír, hogy lesz egy ökumenikus összejövetel. Amikor elmentünk erre az eseményre, emlékszem arra az eufóriára, hihetetlen örömre, hogy rádöbbentek, amikor kiderült, hogy ebben a városban nem csak katolikusok vannak, hanem anglikánok, metodisták, lutheránusok, kálvinisták, baptisták is – emlékezett Kiss-Rigó László.
Fekete Károly református püspök az erőre kapásról a kenyérszaporítás története alapján prédikált.

– A felvilágosodás kora óta még a keresztény ember is hadi­lábon áll a csodákkal. Hogy is kell értelmezni a csodát? Ismert Goethe Faust című könyvéből: a csoda a hit édes gyermeke. Az üzenetet adni jó, csakhogy hiányzik belőlem a hit. Éppen ezért ezt a tételt manapság mondhatjuk úgy is, hogy a csoda a hit mostoha gyermeke – fogalmazott. A máltai keresztények által összeállított ökumenikus imahét témája nem véletlen, mutatott rá erre a történetre. Málta és Gozo keresztényei minden év február 10-én együtt ünneplik a hajótörött Pál apostol szigetre érkezését. Így alakult a 2020-as imahét a történethez.